Hirdetés

Tavaly volt hetvenöt éve, hogy Puskás Ferenc először játszott a magyar futballválogatottban az 1945-ös Ausztria elleni mérkőzésen, és szintén 2020-ban volt a hatvanéves évfordulója annak, hogy a bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében, már a Real Madrid színeiben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurt ellen – azóta is megdönthetetlen rekordként. A dupla évfordulót tavaly augusztus 20-án ünnepelték volna a Hősök terén. Szente Vajk, Galambos Attila és Juhász Levente Puskás, a musical című darabjának nagyszabású bemutatóját elhalasztották, az előadás jövő héten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, egy hónappal később pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon látható majd. A címszerepet Veréb Tamás, az Aranycsapat egykori szövetségi kapitányát, Sebes Gusztávot Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója alakítja.

– Egy hónapos csecsemő voltam, amikor az Aranycsapat a legendás 6:3-as győzelmét aratta. Édesapám hatalmas futballrajongó volt, kiskoromtól kezdve vitt a meccsekre, így átragadt rám a sport szeretete. Középiskolásként az Újpestben fociztam, amikor felkínálták a lehetőséget, hogy a tartalékcsapatba kerüljek. Ehhez estin kellett volna érettségiznem, de édesanyám nem engedte, így nem lett végül belőlem profi focista. Puskás Ferenc viszont örökre az egyik nagy példaképem maradt, hiszen a személyiségében egyesülnek mindazok a tulajdonságok, amelyekkel a magyar embert jellemezhetjük: kitartás, szorgalom, hazaszeretet, tehetség – mondja az idén Kossuth-díjjal kitüntetett színész. A szerepre való felkészülésben nagy segítségére volt Sebes Örömök és csalódások című önéletrajzi kötete, és sokat beszélgetett Szöllősi György sportszakértővel is. Mindezek révén rendkívül érdekes karrier rajzolódott ki, és olyanok is kiderültek, miszerint az angolok elleni győzelem részben egy szerencsés véletlennek köszönhető. Sebes Gusztáv jó barátja volt Puskás Ferenc édesapjának, így mivel Öcsit már gyerekkora óta ismerte, nem egy tapasztaltabb, idősebb játékost választott a magyarok csapatkapitányának, hanem azt a huszonhárom éves fiatalembert, akinek nemcsak tehetsége volt, de igen karizmatikus személyisége is.

És ami nagyon fontos, Sebes Gusztáv hiába kötődött több szálon is a kommunista párthoz, a gerincét is mindig megőrizte. Ezt igazolja Cseke Péter szerint az előadás egyik leglíraibb jelenete.

– Miután 1954-ben Bernben az Aranycsapat kikap a németek ellen a döntőben, a pártvezetés Zakariás Józsefet okolja a vereségért. Sebes Gusztávnak kell elmondani neki, hogy többé nem tagja a válogatottnak. Miután tárgyilagosan közli vele a hírt, sarkon fordul, de néhány lépés után megáll, és őszintén azt mondja: sajnálom. Rendkívül mélyen érintette a csapat sorsa, és adott esetben nem félt a bátor döntésektől sem. A londoni mérkőzést például önhatalmúlag kötötte le, Farkas Mihály honvédelmi miniszter keményen kérdőre is vonta, amiért megkerülte a hivatalos protokollt.

Korábban írtuk

Cseke Péter a hasonló érzelemdús momentumok mellett kiemeli Juhász Levente zeneszerző dalbetétjeit és Túri Lajos Péter táncjeleneteit is: a koreográfus egyetlen labda nélkül teremtette meg a londoni mérkőzés tökéletes illúzióját, ahol nem csupán átvitt értelemben, hanem szó szerint is az égbe emelkedik a tizenegy játékos, hogy ott folytassák a diadalmenetet. És focirajongóként természetesen alig várja a hamarosan kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokságot is; soha nem felejti el az előző, 2016-os Eb alatt országszerte tapasztalt euforikus hangulatot. Nagyon bízik az idei válogatottunkban, illetve Marco Rossi szövetségi kapitányban is, aki nem csupán szakmai tudásával lopta be magát a szívébe, hanem azzal is, hogy bár olasz állampolgár, a játékosokkal együtt ugyanúgy a szívére teszi a kezét a magyar himnusz alatt.