Kiharcolt búcsú

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) periodikája, a megújult Rendszerváltó Szemle szinte teljes egészében a szovjet hadsereg 1991-es magyarországi kivonulása időszakának szentelte nyári számát. Ez a kiharcolt búcsú ugyanis bonyolultabb kérdés volt annál, mint elsőre gondolnánk, és ez a tanulmányokból is érzékelhető. Az elemzések a nyolcvanas évekbeli szovjet–amerikai csúcstalálkozókig és egyeztetésekig nyúlnak vissza. Akkor kezdett lecsengeni a hidegháború klasszikus korszaka, Moszkva belátta, hogy képtelen tartani a Washington szította fegyverkezési versenyt. A Varsói Szerződés magyarok által kezdeményezett feloszlatása volt a következő fontos állomás hazánk függetlenné válásának útján; az esemény nagy szerepet játszott a Szovjetunió – és vele a kommunista világbirodalomról szőtt álmok – széthullásában.

A folyóirat nemcsak a Vörös Hadsereg kivonulását és az ennek nyomán kialakult hazai politikai bonyodalmakat, vitákat és bizonytalanságokat ábrázolja, de tényszerű világpolitikai elemzést is ad a korszakról. A szinte krimiszerűen izgalmas írások azt is igyekeznek érzékeltetni, hogy a szovjet kivonulás kapcsán elmaradt a magyar társadalom eufóriája. Még úgy is, hogy a Vörös Hadsereg magyarországi jelenléte egy sor paradoxonon nyugodott. Például „hivatalosan” az indokolta a megszállást, hogy a szovjetek így biztosítják az Ausztriában állomásozó csapatainak utánpótlását – ahonnan nem mellesleg már 1955-ben távoztak. A hazai állampárt azt is megpróbálta a lakosság fejébe verni, hogy mivel Magyarországnak méretei miatt is igen szerény a katonai ereje, az oroszok azért vannak itt, hogy baj esetén segítsenek. Arról persze mélyen hallgattak, hogy mindennek költségeit a „fogadók” fizetik.

Ez a fajta kommunista hazudozás ért véget 1991 nyarán, legalábbis e tárgykörben. De az nem igaz, hogy elmaradt volna a kivonulást övező eufória. Az viszont igaz, hogy sokkal nagyobb lehetett volna, ha akkor csak erre figyelhet akkor a magyar társadalom.