Kilenc múzsa

Az MMA immár hatodik éve hirdeti meg művészeti ösztöndíját, amely a hazánkban elnyerhető legmagasabb díjazású támogatás: három éven át teremt lehetőséget az alkotóknak, kutatóknak az elmélyült munkára. Minden évben több mint ezer jelentkezőből az MMA kuratóriuma választ ki száz nyertes pályázatot, amelyek az irodalomtól a népművészeten, a művészetelméleten, a zenetudományon, az építőművészeten át a képző- és iparművészetig a művészet szinte minden területét felölelik. Az ösztöndíj az elmúlt négy évben olyan nemzetközi reputációjú művészeknek segített alkotómunkájuk kibontakoztatásában, mint Köbli Norbert forgatókönyvíró, Káel Norbert zongoraművész-zeneszerző vagy Gera Marina, az első Nemzetközi Emmy-díjjal büszkélkedő magyar színésznő.

Klebelsberg nyomában

Minden évben kilenc művészeti ágban jelentkezhetnek pályázók, e széles spektrum predesztinálja a programot arra is, hogy a magyar művészeti élet egyfajta motorjaként működjön.

– Ilyen széles körű állami mecenatúra a klebelsbergi idők óta nem volt jelen a kulturális életben. Majdnem száz év elteltével példátlan művészettámogatási rendszert épített ki a magyar kormány közösen az MMA-val – szögezi le Csáji László Koppány, a programsorozat lebonyolításával megbízott Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója. – A pályázatokat már a kezdetektől hatalmas érdeklődés kíséri: a meghirdetett száz helyre minden évben nagyjából ezer-ezerötszázan jelentkeznek, sok esetben kiváló pályázatok maradnak ki, ezért mindig bátorítjuk a jelentkezőket: érdemes a következő évben is próbálkozniuk.

Megtudjuk, az ötven év alatti anyaországi és határokon túli művészek számára egyaránt nyitott ez a lehetőség, sőt nincs iskolai végzettséghez kötve sem. Ez utóbbi azért érdekes, mert a kuratórium látóterébe számos esetben kerültek már rendkívül tehetséges autodidakta alkotók is – ők másképp nem jutnának megmutatkozási lehetőséghez. Az igazgató szerint jellemzően a már komoly életutat maguk mögött tudó, középgenerációs művészek jelentkeznek, kisebb az aránya a pályakezdő tehetségeknek, de ez utóbbira is akad példa.

– Idén változik az elbírálási folyamat, még körültekintőbb szűrőrendszer, vagyis az MMA kilenc tagozatát képviselő előzsűri szelektáló munkáját követően kerülnek a kiválasztott pályázatok a döntőbizottság elé – magyarázza Csáji László Koppány.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, bizonyos területeken, például az építészet köréből kevesebb pályázat érkezett, mint mondjuk a képző- vagy a zeneművészet terén, ezért a művészeti áganként történő arányosítás is fontos szempont. Az ösztöndíjasok visszajelzései magukért beszélnek: számos regény, zenemű, kutatási eredmény nem valósulhatott volna meg, ha nincs az ösztöndíjprogram. Az összeg ugyanis lehetővé teszi a művészek számára, hogy az alkotómunkára koncentráljanak ahelyett, hogy a mindennapi megélhetés gondja nehezedne rájuk.

Kozmikus harmóniák

Káel Norbert zongoraművész-zeneszerző 2019-ben nyerte el a hároméves ösztöndíjat. Szerinte az egyik legfontosabb hozadéka volt ennek az időszaknak, hogy olyan feladatokra is összpontosíthatott, amelyekkel kizárólag koncertezésre fókuszáló művészként alig vagy egyáltalán nem lett volna lehetősége foglalkozni.

– Alkalmam nyílt a kísérletezésre, az új ötletek továbbfejlesztésére is; motiváló és nagyon termékeny három évet hagyok a hátam mögött. Többek mellett Bartók Román népi táncok című darabjával, Liszt Csárdás obstinéjával vagy Kodály Kilenc zongoradarab című opusával is lehetőségem nyílt mélyebben foglalkozni – mondja Káel Norbert, akinek pályázata a magyar zenei hagyományok, magyar zeneszerzők zenei örökségének ápolása és továbbéltetése témában született.

Bartók művei nem kizárólag a pályázat okán szerepelnek első helyen a dzsessz átiratai között, hanem mert úgy véli, a bartóki harmóniák rendkívül kompatibilisak a dzsessz-szel. Az elmúlt időszak talán legizgalmasabb műve A fából faragott királyfi szoprán énekhangra és dzsessz­trió­ra készített interpretációja.

– Művész és zenemű akkor talál egymásra a legtökéletesebben, amikor a találkozásuk mindenfajta érdek nélkül történik, például nem egy koncertrepertoár összeállításakor. Számomra ilyen találkozás volt tizenkét éves koromban a szembesülés Bartók Concerto című darabjával: letaglózott az élmény, mintha a kozmoszig repített volna a zene. Ezt sem Mozartnál, sem Bachnál nem tapasztaltam. Bartók művei a mai napig nem eresztenek – vallja a zongoraművész, hozzátéve, hogy nemcsak egyéni, hanem közösségi szempontból is különleges volt az elmúlt időszak, a negyedévente tartott ösztöndíjas-találkozókon a művészek bemutathatták munkáikat, a közös beszélgetések, téma- és kérdésfelvetések nagyon inspirálóak voltak. Káel Norberttel március 9-én találkozhat a közönség: a koncerten Bartókot idézi meg.

Ugyancsak a kísérletezésről és komplex feladatok megvalósításáról mesél Bán Miklós grafikus-tervező is, akinek az ösztöndíj lehetőséget adott arra, hogy bővítse szakmáját, vagy ahogyan fogalmaz: a kétdimenziós munkáiból átlépjen a harmadik dimenzióba, a CAD-tervezés és a 3D modellezés területére. E kísérletezésnek egyik kézzelfogható eredménye lett az Essentia Artis kiállításon is látható különleges elektroakusztikus instrumentum is, a viola da fusione. A nevében szereplő fúzió arra utal: a hangszer a viola da gamba és a cselló összeolvadásából született.

– Gyerekkoromban zongorázni tanultam, de hamar rájöttem, hogy nem nekem való a hangszer. Zongoraművész nagymamám javasolta, tanuljak inkább csellózni; ez már jóval testhezállóbbnak bizonyult. Ekkortájt ismerkedtem meg a viola da gambával, ami a reneszánsz és barokk kor kedvelt instrumentuma volt, ám a XVIII. században a nagyzenekarokban hangjával jobban érvényesülő viola hangszercsalád leszorította a koncertszínpadokról – magyarázza Bán Miklós, akinek a tervezésre épp ez adta az ötletet: a viola da gamba visszaemelése a köztudatba, újraélesztése, a mai kor kívánalmaihoz igazítva.

Az elektroakusztikus hangszer fejlesztése egyedülálló, ráadásul teltebb, felhangdúsabb hangja az eredetiéhez közelebbi hangzással bír. A hangszert a Pesti Vigadóban rendezett tárlat megnyitóján is hallhatja majd a közönség.

Szintet lépni

Az egy hónapon át tartó kiállítás mellett közel hetven programmal várják az érdeklődőket március 2-ától április elejéig.

– A különböző művészeti irányzatok bemutatását négy hívószó köré építettük fel: a bartóki hagyományra alapozott „tiszta forrásból”, ami a hagyományos motívumrendszerre alapozó művészeti projekteket gyűjtötte össze; az „őrizni, használni, teremteni”, ekkor a történelmi hagyatékainkat kutató és azokból építkező ösztöndíjasaink tartanak előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket. A „közösség ereje” hívószavak kapcsán többek közt azt vizsgáljuk, hogyan juthatunk el a kultúrán keresztül a gyerekekhez, mennyire fontos a közösséghez való tartozás vagy a hit ereje. A tematikus napot Bagdy Emőke gondolatai zárják, míg a „kultúra és innováció” többek közt a tradíció és újítás, művészet és tudomány interakciója témakörét járja körbe – ismerteti a programsorozat témaköreit Serfőző Krisztina, az Essentia Artis programigazgatója.

Különösen figyelnek a gyerekekre is, hozzájuk a Mindennap gyere el! sorozattal szeretnék közelebb hozni a művészetet.

– Idén a második végzős évfolyam zárókiállításával találkozhat a közönség, amely a 2019–2022 közötti ösztöndíjasok munkájáról igyekszik átfogó képet adni: negyvenkét kiállító művész jelenik meg a festészet, a szobrászat, a grafika, a dizájn, a fotó, a néprajz területéről, ám megismerhetik a látogatók a nem tárgyalkotó ösztöndíjasok, kutatók, művészetelméleti szakemberek, előadóművészek munkáit is, többek közt portfólió-bemutatók, mozgóképes beszámolók, előadások keretében – mesél Doboviczki Attila, az Essentia Artis kiállítás egyik kurátora a Pesti Vigadó tereiben megvalósuló tárlat anyagáról.

Úgy látja, a műfaji és tematikai sokszínűség volt a kurátori csapat, Doboviczki Attila, Iski Kocsis Tibor és Simon Zsolt József számára a legfontosabb kérdés: hogyan lehet ezt a széttartó anyagot kiállítássá rendezni?

– Az őrizni, használni, teremteni fogalmak adták az elsődleges rendezési elvet, a reflexív hagyomány, a közösségi emlékezet, az elmélyülés vagy a transzcendencia gondolatkörei pedig a különböző műveken keresztül olyan motívumokat kínáltak fel, amik segítettek abban, hogy a különböző műtárgyak, alkotók között az elsődleges formai és stiláris jegyek mellett valamiféle lazább fogalmi kapcsolatot teremtsünk – emel ki egy példát Doboviczki Attila a kurátori szempontok közül. A komoly életművet magukénak tudó művészeken – Szmrecsányi Boldizsár „Boldi” szobrászművész a pályázati időszak alatt vehette át a Kossuth-díjat – keresztül az ösztöndíj presztízse is megmutatkozik, teszi hozzá a kurátor.

– A jövőben szeretnénk kilépni a Pesti Vigadó tereiből és szatellit helyszínekként kulturális intézményeket, színházakat is bevonni a rendezvénybe, hogy minél többen találkozhassanak az Essentia Artis programjaival – összegez Serfőző Krisztina, hozzátéve, hogy az eseménysorozat nemcsak műfaji sokszínűsége okán egyedi az országban, hanem mert a bemutatkozó művészek és alkotásaik kivétel nélkül mind valamilyen módon kötődnek a magyar identitáshoz, őrzik, tiszteletben tartják, sőt, merítenek a kultúránk alapját jelentő hagyományos értékekből is.

A rendezvény programjai ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek. A programokra a http://www.essentiaartis.hu oldalon lehet regisztrálni.