Mindenki érezte, hogy feltétlenül szüksége lenne végre egy szellemi centrumra a délvidéki magyarságnak. Olyanra, ami művelődési központ, iskola, könyvtár, kollégium, továbbképzési fórum egyszerre. 2000. április 28-án döntött egy ilyen jellegű intézmény létrehozásáról az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács. Hasonló szellemű döntést hozott aztán az év végén az Aracs Társadalmi Szervezet is, tótfalusi találkozóján.

Hajnal Jenő igazgató szerint így, ilyen elhatározások és elképzelések nyomán jött létre a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Ehhez természetesen szükség volt a magyar állam támogatására is. Ez akkor nem ütközött semmiféle nehézségbe sem, hiszen a Fidesz-kormány elkötelezte magát a határainkon túli magyarok ügye mellett. A délvidéki magyarok támogatására például külön 500 milliós segélykeret állt rendelkezésre, ez jelentette a zentai központ építésének alapját is, a Fidesz-kabinet 60 millió forintot biztosított az építkezéshez.

Idén május 31-én adták át a művelődési intézetet, de ahogy azt Hajnal Jenő mondja, a munka folytatódik. Történetesen egy alkotóházzal, illetve szeretnének itt egy teljesen magyar oktatási nyelvű gimnáziumot is. Természetesen emellett lesznek még más oktatási, továbbképzési formák, például iskolán kívüli tanfolyamok, felnőttképzés. Ha a bővítések is megvalósulnak, akkor egy modern épületkomplexum jön létre Zentán a Posta utcában. Semmiképpen sem szeretnék széttagolni a komplexumot, nem szeretnék más és más telekre telepíteni a részeit, nem szeretnék szétszórni a városban, mert biztonságot ad a magyar intézménynek a sajátos zártság. Úgy tűnik, a véres polgárháború emlékei a délvidéki magyarok lelkének mélyére rakódtak.

Abban a Thurzó Lajos Művelődési Központban, mely ott áll közvetlenül a zentai Posta utcában az új intézmény mellett, természetesen eddig is komoly munka folyt. Ez például a Budapesti Kertészeti Egyetem távoktatási központja, hatvan délvidéki magyar tanul a szervezésében. Hajnal Jenő szerint a hallgatók elsősorban a farmergazdálkodás mesterfogásait igyekeznek elsajátítani, természetesen tudományos szinten, annak minden egyéb, például közgazdasági, piacismereti vonzatával együtt. Magán a farmergazdálkodás kérdésén belül is az úgynevezett fóliás kertgazdálkodás kap főszerepet. 1996 óta folyik az oktatás, ami már csak azért is olyan jelentős a délvidéki magyarok életében, mert fő jövedelemforrásuk, kenyéradó tevékenységük a mezőgazdaság, s valószínűleg az is marad.

Hajnal Jenő igazgató szerint minden lehetőséget meg kell ragadniuk a magyaroknak a gazdasági gyarapodásra is. Általában is az a helyiek, azaz a délvidékiek keserű tapasztalata, hogy olyan viszonyok alakultak ki, amelyekben egy magyarnak háromszor annyit kell dolgoznia, háromszor akkora erőfeszítésekre van szüksége, mint egy szerbnek, hogy boldogulni tudjon. Ilyen lett itt a világ. A fiatalok, azaz a 20-30 évesek egy része inkább el is ment, főként Magyarországra és Ausztriába, mondta Hajnal Jenő, s jelentős tőkét vitt magával. Ennek következtében a délvidéki magyarságnak nincs erős gazdasági rétege, gazdasági elitje sem. Nincsenek tehát szponzorok sem, akik a magyarság különféle kezdeményezéseit, hagyományőrző szerveződéseit és más kezdeményezéseit támogatnák.

Ezzel együtt – vagy éppen ezért? – azonban nőtt a délvidéki magyarok nemzeti identitása a polgárháború utáni időszakban. Szívesen emlékeznek az itteniek Antall Józsefre, s arra a kijelentésére, mely szerint ő 15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát. Ez a nyilatkozat, pontosabban annak szelleme a közélet legeldugottabb zugaiba is beszivárgott, átmosta, átöblítette azokat. Hajnal Jenő szerint még a röszkei vámosok is másképpen szóltak a délvidéki magyarokhoz, mint annak előtte.

Maga a ház, azaz az új intézmény épülete csodálatos. Különösen belül, ahol mindent a nyersfa szerkezetek és felületek uralnak. Mindez Tóth Vilmos építész, Valkay Zoltán belsőépítész és egy gyergyószentmiklósi magyar vállalkozás álmait és munkáját dicséri. A gyergyószentmiklósiak – amint azt a ház tágas kupolatere is mutatja – a fafaragás, a belső famunkák művészei.

Az épület rendkívül sok funkciót lát el, de mindegyik közül talán az a legfontosabb, hogy otthonosságával igazi szellemi fészke lehet majd a délvidéki magyarságnak.

Hajnal Jenő szerint Vajdaság-szerte vannak tájházak és lelkes kutatók, akik rendkívül sok emléket gyűjtöttek össze az itt élő magyarsággal kapcsolatosan. Amatőrök, nyughatatlan, öntevékeny emberek, akik mindent igyekeztek megmenteni az emlékek közül, ami menthető. Még így is sok minden elveszett, elkallódott sajnos.

És most éppen az emlékek, azaz tárgyak, szellemi „javak” összegyűjtése, rendszerezése és megmentése, azaz lehetséges digitalizálása most az intézmény legfontosabb feladata. A házban jön létre majd egy délvidéki magyar könyv-, kép- és levéltári gyűjtemény, valamint egy dokumentációs központ, valamint az intézmény lesz a rendszergazdája annak a közművelődési információs hálózatnak, mely különféle számítógépes rendszerek segítségével, jobb szó nincs: felviszi a délvidéki magyarságot a világhálóra. Itt a házban van a helye a regionális központi könyvtárnak, azaz a Bibliotheca Hungaricának, a Délvidéki Digitális Könyvtárnak, és például a Délvidéki Magyar Népzenei Archívumnak is. Ami azért is olyan érdekes és izgalmas, mert a magyarországi zenekutatók figyelme eddig elsősorban Erdély és a Felvidék felé fordult.

A további építkezésekhez, a felszerelések beszerzéséhez természetesen újabb pénzre lesz szükség. Hajnal Jenő elmondta, már pályáztak a jelenlegi magyar kormánynál, és kedvező elbírálásra számítanak. Rendes körülmények között tényleg erre számíthatna az intézmény, hiszen a mindenkori magyar kormány kötelessége a határainkon túli magyar szerveződések és intézmények támogatása. Ez alól semmilyen indokkal sem bújhat ki egy kabinet. Még az internacionalizmus és annak új formája, a brüsszeli szellem folytonos emlegetésével sem. A zentai magyar ház támogatása újabb próbája lesz a Medgyessy-kabinetnek, amely az első akadályon, a kettős állampolgárság ügyén már csúnyán megbukott.