V. Majzik Mária egyik legismertebb alkotása Jókai Anna Ima Magyarországért című domborműve, e munkája átadásakor adta az ötletet Farkas Attila, az Egyházművészeti Bizottság egyik tagja, hogy állítson a Himnusznak emléket. A katolikus egyház berkeiben azonban más alkotásairól is híres a művésznő, így például a budapesti Sziklatemplom névadójának, a Magyarok Nagyasszonyának kerámiaszobra is az ő munkája, melynek keleties arcvonásai és magyar népművészeti motívumokkal díszített ruhája az ősi magyar hitet idézik fel. A Zoborhegy téri Regnum Marianum-templomban pedig Magyar Pieta című domborműve látható, melyen nem a keresztről levett Krisztust ábrázolta, hanem magát a szó jelentését, vagyis a szánalmat, könyörületet. Egy angyal öleli egyik szárnyával Jézus testét, másik, törött szárnyával pedig húzná felfelé, de nem tudja felemelni. A test Magyarországot jelképezi: "csupa repedés, csupa seb, s ordító férfifejben végződik". A parajdi Keresztelő Szent János-templom szobrainak átadásakor vallott művészetéről, mely szemben áll az individuum elsődlegességét hangsúlyozó, uralkodó művészeti tendenciával, őbenne a közösség, a társadalom, az emberiség működik. "Egyre mélyebb, egyre nagyobb, egyre egyetemesebb jelenségekkel tudom magam kapcsolatba hozni, s egyre erősebb az érzésem, hogy atomizáltan, külön-külön, egymagunkban értéktelenebbek vagyunk, mint együtt."

V. Majzik Máriát a művészettörténészek nehezen besorolhatónak tartják, valahol a kerámia és a szobrászat között működik, ugyanis hatalmas domborműveket készít agyagból. Ez persze sajátos technikai eljárást követel. A Himnuszhoz például 8 mázsa agyagot használt fel. Ám nem került sor kiégetésre, ugyanis ez az emlékmű márványban kapja meg végleges formáját. Ehhez kellene még húszmillió forint.

– Már van egy olyan szponzor – mondja a művésznő -, méghozzá Balogh Barnabás, az Épületszobrász Kft. tulajdonosának személyében, akinek révén ötvenmillió helyett csak húszmillió forintba kerül a márványemlékmű. Ezenkívül már megvan a helye is, a Budakeszi Önkormányzat területén, Erkel Ferenc kedves nyaralóhelyén. A Pszüart, a Lélek Művészete Alapítvány pedig egy jótékonysági koncertet szervez azokkal a művészekkel, akik az ügy mellé álltak. Reményeink szerint augusztus 6-án, Kölcsey Ferenc születésnapja előtt két nappal már felavathatjuk az emlékművet, ha összefog az ország lakossága.

A 8-9 méter hosszú, hatalmas alkotás központi eleme a kitárt karú Isten, aki egy olyan kört formáz, amelyből kiszakítottak egy darabot – mondani sem kell, mit érzékeltet ez a motívum. A hiányzó részt hét galamb tölti ki, a középső csőrében a Szent Korona keresztje, a galambok közt a Himnusz rovásírással írt felirata. A két szélső galamb húzza fel a kört, az Isten-alak dicsfényében olvasható a nyolc versszak szövege a négy évszakra utaló ornamentikával díszítve – mely kapcsolódik a szöveghez is, így például a kalász- és a szőlőmotívumokhoz. A hatalmas kör, mint az élet kereke, az örökkévalóságot, a körforgást érzékelteti az emlékművön. Maga a központi elem egy palmettadíszen áll, amely a legősibb magyar díszítési forma, többek között az avar kori tarsolylemezeken is látható. Ez három halmot alkot a Duna és a Tisza választóvonalaival, benne szalagszerűen ábrázolt vármegyék, melyek közül kereszttel húzta át a művésznő a Trianonnal elcsatoltakat. Az alakzat másik oldalán megismétlődik a motívum, de a versszakok helyén emberi kezek domborodnak ki, méghozzá a Magyarországon élő embereké, konkrét személyeké, de tulajdonosaik nevét ötven évre titkosították.

Az emlékmű különlegessége, hogy nem csupán Kölcsey Ferenc versét, hanem Erkel Ferenc zenéjét is felidézi majd, méghozzá harangjáték formájában. A központi elem körüli boltívek tartják a 19 megye harangját, három-három boltív tart 9-9 harangot a Duna és Tisza oldalán, s középen, legfelül Budapest harangja lóg.

– Azt szeretnénk, ha a harangjáték minden nagyobb ünnep alkalmával megszólalna – mondja a művésznő -, ha zarándokhellyé válna, amely erősíti nemzetünkben az összetartozás érzését, hogy a Himnusz ne csak jeles napjainkon szóljon az emberekhez, hanem mindig bennünk éljen, felmutatva bizalmunkat a szebb jövőben. Ehhez adalékul szolgál, hogy a kerék alakú központi elem megalkotása után tudtam meg, hogy Kölcsey egy malomban írta meg a Himnuszt. Úgy érzem, ez nem véletlen.