Hirdetés

Ne tévesszen meg senkit a zsebkönyv formátum, az Életutam című kis kötet ugyanis egy kivételes életpályát mutat be kevésbé informatív, inkább nagyon is szívmelengető módon: a kérdező és interjúalanya közti összhang minden sorban tetten érhető. Talán azért is, mert Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület egykori püspöke nagyon szeret beszélgetni, és ahogyan egész életében nagy figyelemmel fordult az emberek felé, ez a kíváncsiság nem változott most, a nyolcvanadik életévét átlépve sem. A másfél száz oldalas írás a hagyományos módon, kronologikus sorrendben követi az életutat a lébényi gyermekkortól a Miskolcon eltöltött lelkészi, majd már a nyugdíjasévekig. Különösen érdekes a Gondolatok a hivatásról című fejezet, amelyben a katolikus egyházban egyre aggasztóbb paphiány és ezzel kapcsolatban a cölibátus kérdése is kertelés nélkül szóba kerül. Ahogyan a hivatásban és a házasságban tapasztalt örömök mellett a nehézségek, sőt tragédiák – Szebik Imréék lánya 49 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt – sem hallgatódnak el, természetesen a remény végkicsengésével, hiszen „jöhet egyszer egy olyan pillanat is, amikor Isten mindenkit magához térít és magához ölel. Ez lesz az új világ kezdete”.