Klasszikus zenét mindenkinek!

– Idén tizenegy éves a Bach Mindenkinek Fesztivál. Milyen szándékkal, motivációval vágtak bele tíz évvel ezelőtt a szervezésébe?

– Johann Sebastian Bach személye és művészete volt a lényeg, így születésének évfordulója tökéletes alkalom a fesztivál időzítésére, amelyet minden év márciusában rendezünk meg. A cél ma is ugyanaz, mint a kezdetekkor: szeretnénk a klasszikus zenét és a magaskultúrát közelebb vinni az emberekhez. Az első évben, 2015-ben Budapest belvárosában, néhány szabadtéri helyszínen félnapos fesztivált szerveztünk. Kicsit később tartottunk koncertet vásárcsarnokban, aluljárókban és a nyílt utcán is, szólisták, kamaracsoportok, énekkarok, zenekarok léptek fel ezeken a rögtönzött koncerteken, a napot pedig közös korálénekléssel zártuk. Ebből a szinte magától növekedésnek indult ötletből vált országossá, majd Kárpát-medence szerte megrendezett programsorozattá a Bach Mindenkinek Fesztivál, ma pedig a diaszpóra magyarságához is eljuttatjuk Bach zenéjét Erdélytől az Egyesült Államokon át Ausztráliáig. Az idei programokon pedig fellépnek a legrangosabb elismeréssel díjazott művészek éppúgy, mint templomi orgonisták vagy a zeneiskolások.

– És miért éppen Bach?

– Mert a barokk zeneszerző a nyugati klasszikus zenei kultúra origója, ráadásul a mai könnyedebb műfajok is – a ritmikát vagy akár a skálarendszerüket tekintve – abból a nyugati zenei kultúrából eredeztethetők, amelynek középpontjában Johann Sebastian Bach életműve, munkássága áll. Ráadásul nincs még egy olyan zeneszerző, akinek műveivel a zeneiskolástól a Kossuth-díjas művészig, az énekestől a hárfásig, az orgonistától az oboistáig, a kamaraegyüttestől a zenekarig és a nagy énekkarokig, sőt, még a dzsesszegyüttesekig is mindenki rendszeresen találkozna.

– Vagyis Bachot előbb vagy utóbb, de mindenki játszik.

– Így van, ráadásul hatása egészen különleges területeken is érződik: a magyar népzene az egyetlen olyan autentikus zenei világ, amelyben a hegedűfogás még ma is pontosan olyan, mint Johann Sebastian Bach idejében. Bachról egyébként éppen Kodály Zoltán állapította meg, hogy kantátáin keresztül a korabeli népi éneklés dallamait vette át saját kompozícióiba, ennek hatására az utána következő német zeneszerző-generációk már tudatosan emelték a népzene elemeit az általuk komponált művekbe. Nálunk e találkozásra egészen Bartók és Kodály koráig várni kellett – igaz, a magyarok esetében ez tudatos gyűjtést jelentett, nem pusztán zenei motívumok ihletett felhasználását.

– A rendhagyó helyszínek is megszokottá váltak a fesztivál történetében. Idén milyen különleges koncerthelyszíneken hallgathat a közönség klasszikus zenét vagy klasszikusok feldolgozásait?

– A fesztivál megnyitója március 26-án lesz a Zeneakadémián, a gálaműsort pedig idén a Rendőrpalota nagytermében rendezzük. Debrecenben nyilvános főpróba formájában is tartunk fesztiváleseményt: ma már nemcsak a március időszakban, hanem azon kívül is lesznek programjaink. Így például a Magyar Kórházszövetséggel az aktuális járványhelyzetről egyeztetve a kórházakban tartott „Gyógyító koncertekre” csak későbbi időpontban kerülhet sor. Emellett templomokban, iskolákban és persze országszerte több koncertteremben is lesz hangversenyünk, így a Gödöllői Királyi Kastélyban is, ahol különleges Bach-adaptációt hallhat a közönség, mégpedig fúvósfeldolgozást a Magyar Honvédség Központi zenekara jóvoltából. Lényeges, hogy minden program ingyenes, de jelentős részük előzetes regisztrációhoz kötött.

– Ön szerint miben mérhető a fesztivál sikere?

– Az első alkalommal félnapos budapesti rendezvényt tartottunk, idén két héten át 270 településen összesen 400 programra kerül sor, ami már önmagában siker, hiszen majd tízezer emberhez juttatjuk el a csodás zenei élményeket. Ráadásul a fesztivál évről évre növekszik és fejlődik, ami az alig néhány fős szervezői stábnak, a programhoz csatlakozó csodálatos művészeknek és annak a rengeteg zenét szerető embernek köszönhető, akik látogatják a koncerteket. A fesztivál e nélkül az összefogás nélkül nem valósulhatna meg. Nem tudok más kulturális projektről, amely a határokat lebontva nemcsak a Kárpát-medence magyarlakta településeire, hanem a diaszpórában élő magyarok közé, mintegy húsz országba is elvinné a klasszikus zenét – ez a mi esetünkben Johann Sebastian Bach lélekemelő muzsikáját jelenti. Azt hiszem, ez adja a fesztivál erejét: hogy egyre inkább van igény a magaskultúrára, hiszen a közönség minden évben várja a fesztivált. Fontos, hogy az ország peremvidékeire, olyan eldugott településeire is eljuttatjuk a zenét, amelyek távol esnek a városoktól, a kulturális intézményektől. Bach és a klasszikus zenei koncertélmény ma már számos kisközösség életének a részévé vált, ők maguk is beszállnak a szervezésbe, így minden év márciusában az ország legkülönbözőbb pontjain, a helyi közösségi házakban, a templomokban vagy az iskolákban felcsendülhet a lélekemelő muzsika. Bach dallamai közösséget építenek: ezt látni pedig igazán felemelő élmény.

– Idén a jótékonyság is része a fesztiválnak. Hogyan?

– Ez is hagyományunk. Az idén egy jótékonysági szervezettel közösen a Kárpátalján, rendkívül nehéz helyzetben működő Nagydobronyi Gyermekotthon számára gyűjtünk. Magyarországról nem lehet elképzelni azt a már-már emberfeletti munkát, amit a gyermekotthonban végeznek: a háború sújtotta területekről rengeteg árván maradt gyermeket fogadnak be, akiket folyamatosan el kell látni olyan alapvető dolgokkal, mint a fűtés, a meleg ruha és az élelem.

– Tavaly is tartottak koncertet a háború által közvetve sújtott kárpátaljai területeken. Milyen tapasztalatokkal érkeztek haza?

– Még az ukrán–orosz háború kitörésének évében elsőként látogattam zenészként Magyarországról Kárpátaljára, valamint Ukrajna távolabb eső területeire, egészen Kijevig, hogy jótékonysági koncerteket tartsak. 2022 óta minden évben visszajárok koncertezni, és elképesztő tapasztalataim vannak az ottani helyzetről. A felnőtt férfiak nagy részét elvitték a frontra harcolni, és ma már szinte nincs is olyan család, amelynek ne volnának halottjai, ne kellene súlyos veszteséget feldolgoznia. Eleinte úgy tűnt, a háborúnak gyorsan vége lesz, aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tartós hadiállapotra kell felkészülniük. Az otthon maradtak pedig nagyon érzik a férfiak hiányát, hiányoznak a családfők, a pénzkeresők és a leghétköznapibb dolgok is, például ha valami elromlik, nincs szakember, aki megjavítsa. Sokan nélkülöznek, nincs fűtés, sokszor áram sem, egyszóval rendkívül nehéz, szívszorító a helyzet. A magunk eszközével annyit tehetünk, hogy Johann Sebastian Bach zenéjét elvisszük oda, ahol a legnagyobb szükség van rá, valamint segítjük az adománygyűjtést. De Bach zenéje maga is adomány, a léleké. Ahogyan Liszt Ferenc is vallotta: „Aki Bach zenéjét hallgatja, bepillanthat az Isteni szimfóniába, mely az emberi lélek mélyebb rétegeit érinti meg.”