Komplex

Alonso Ruizpalacios 2021-ben a dokumentarista elemekkel vegyített krimidrámával, a Zsarufilmmel keltett némi feltűnést, a Berlinálén különdíjban is részesült. A mexikói rendező most szintén a német fesztiválon debütált új művével, A konyhával, amely még tovább játszadozik a műfaji és a hangulati elemekkel. A film egy menő manhattani étterem dolgozóinak embertelen mindennapjaiba enged bepillantást az egyik pillanatban kifejezetten érzelmesen, drámaian vagy éppen szellemesen, a másikban pedig olyan abszurd, meghökkentő és szürreális jeleneteken keresztül, hogy hirtelen azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. A közel két és fél órás játékidő alatt számtalan problémát megpiszkál a film az illegális migrációtól a migránsokat kizsákmányoló kapitalista vezetésétől kezdve az amerikai álom hazugságán át egészen addig, hogy még a világ leggazdagabb pontjain is sokszor az utolsó leheletig kell küzdeni a puszta létfenntartásért. Miközben a többnyire szűk terekben játszódó események Amerika olvasztótengely jellegét illusztrálják tökéletesen, megismerjük a szereplők hétköznapi minidrámáit is, amelyek – a kiváló alakítást nyújtó Rooney Marát leszámítva – az ismeretlen arcoknak köszönhetően kivétel nélkül végtelenül hitelesnek hatnak. Mindez együtt rendkívül tömény, de annál különlegesebb élményt nyújt.