Hirdetés

Adott egy Kínában élő és dolgozó amerikai házaspár, és az ő hároméves kisfiuk, Rainey. Meg egy sanghaji óvoda, tele a Kommunista Párt legbefolyásosabb embereinek gyermekeivel. A kérdés pedig az, hogy mi történik a mindig izgága Rainey-vel, ha szülei úgy döntenek, megpróbálnak úgy élni, mint mindenki más, és beíratják ebbe az óvodába? A választ persze kapásból tudjuk: a fiú, csakúgy, mint kínai társai pillanatok alatt megtanulja a fegyelmet, az engedelmességet, azt, hogyan kell egyenes háttal, párhuzamos lábakkal ülni, miért nem érintheti meg a mellette ülőt, és miért nem szólalhat meg engedély nélkül. Az újságíró édesanya, a kínai felmenőkkel rendelkező Le­no­ra Chu miközben aggódva figyeli gyermeke viselkedését, látja azt is, hogy a sanghaji diá­kok világelsők a matematikai, szövegértési és természettudományos készségeket vizsgáló PISA-teszten. Elhatározza hát, hogy feltérképezi a kínai oktatási rendszer működését, szakértőket, szülőket és diákokat kérdez meg, majd könyvet ír tapasztalatairól. A Kis katonákat olvasva így mi is bepillanthatunk a kínai osztálytermek zárt ajtói mögé, ugyanakkor számos oktatási és gyermeknevelési problémával is szembesülhetünk.