Kortársak, sorstársak

A Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumba látogatni mindig élményszámba megy. Nemcsak a helyszín miatt – a Ménesi úti nagypolgári lakásban mintha megállt volna az idő –, hanem a szíves és derűs vendéglátás okán is. Magyarország legrégebbi családi gondozásban működő magánmúzeumát Molnár-C. Pál unokája, Csillag Péter és felesége, Csillag Éva vezeti, akik nemcsak az „állandóan változó” Molnár C. Pál-tárlattal, hanem időszaki kiállításokkal és egyéb színes programokkal, koncertekkel, művészettörténeti előadásokkal is várják az érdeklődőket. Az idei különleges év számukra, két nevezetes évfordulóval: 125 éve született Molnár-C. Pál, lánya, dr. Csillag Pálné Éva, Péter édesanyja pedig éppen 35 esztendeje hozta létre a múzeumot azon a helyen, ahol a festőművész öt évtizeden át alkotott. Az asszony halála után, húsz évvel ezelőtt vette át a nagyapai örökség gondozását a Csillag házaspár, akik lelkes laikusként legfőbb feladatuknak tartják a rájuk bízott értékek átmentését a következő generációk számára.

E célt szolgálja a jubileumi év néhány héttel ezelőtt megnyílt Kortársak – Sors­társak? elnevezésű második tárlata – az első Boldog művész címmel a teljes Molnár-C. Pál-életműből szemezgetett –, amelyen a házigazdáé mellett Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula és Szőnyi István műveiből látható merítés, egyszerre koncentrálva a négy alkotó közti azonosságokra és különbségekre. A vendégművészektől származó, a múzeum állandó Molnár-C.-kínálatába belesimuló negyvennégy alkotás törzsanyagát az Antal–Lusztig-gyűjtemény adta, ezenkívül a leszármazottaktól, ahogyan az Aba-Novák-unoka Kováts Kristóf találóan elnevezte, „az unokaszövetségtől” is kaptak kölcsön műveket. Amelyek egy része, különösen a pályakezdések idején készültek, szembetűnő hasonlatosságot mutatnak. Ezt hangsúlyozza a festmények témák szerint (tájképek, vízmotívum, vallási ihletésű munkák, portrék, aktok stb.) csoportosított, magyarázó felirat nélküli, sűrű elrendezése is, amely jó alkalmat nyújt a látogatóknak egy kis találgatós, a készítőt tekintve olykor nem várt eredménnyel járó játékra.

– A kezdeti hasonlóság annak fényében teljesen érthető, hogy mindannyian ugyanabban, a művészetek és a modern festészet számára egész Európában igen kedvező és termékeny történelmi miliőben éltek, tagjai voltak a Szinyei Merse Pál Társaságnak, és érintette őket valamilyen formában a római ösztöndíj. Molnár-C. Pál, Aba-Novák és Szőnyi az induló csapatban voltak 1928-ban, Derkovits viszont nem fogadta el két év múlva a lehetőséget, mivel a családtagok ellátását nem fizették, ő pedig, aki egész életében szinte nyomorgott, nem volt hajlandó hosszú hónapokra itthon hagyni a feleségét – magyarázza Csillag Éva, milyen közös pontok kötik össze a személyes karakterükben és későbbi életsorsukban igen eltérő alkotókat. A kisebb egyezésekre is felhívja a figyelmet, például hogy Aba-Nováknak és Molnár-C.-nek is felvett művészneve volt, vagy hogy nemritkán többen is pályáztak közülük ugyanarra a megrendelésre. 1948-ban a belvárosi Szent Anna-plébánia­templom oltárára kiírt szűk körű pályázaton Molnár-C. és Szőnyi is indult, ezt előbbi nyerte, a csepeli posta épületének szekkóját ellenben Szőnyi készíthette el. Ezenkívül Szőnyi és Aba-Novák, főiskolai munkájuk mellett, szabadiskolát működtettek, utóbbiéban volt modell a későbbi Derkovits-feleség Dombai Viktória. Aba-Novákot és Molnár-C.-t pedig külön összekötötte a fantasztikus mesélőkedvük, aminek ékes bizonyítéka a tárlaton látható Vak muzsikusok című Aba-Novák-kép: világtalan cigányzenészek ülnek, esznek, zsúfolt a szoba, csak a macskának villognak sárgán a szemei – komplett novella keretbe szorítva.

A kiállítás leghangsúlyosabb része azonban egyértelműen az egyházművészeti munkákra koncentrál. A római ösztöndíj után különösen Aba-Novák és Molnár-C. Pál nagy megújulást hoztak e téren, de Szőnyi István szintén készített templomfreskót, arról nem is beszélve, hogy istenhitét konkrét cselekvésre váltotta: festészeti tudása és vegyészet iránti érdeklődése révén tökéletes minőségben gyártotta a hivatalos iratokat a második világháborúban üldözöttek számára. Aba-Novákkal kapcsolatban pedig egy különösen jellemző anekdotát elevenít fel Csillag Péter. Amikor a festő a jászszent­andrási templom freskóján dolgozott, a munkálatok alatt állítólag végig zárva tartotta a templomot. Kapunyitás után rögtön kitört a botrány, hiszen a fekete-barna színek merőben eltértek az addig megszokottól, a pokolban pedig konkrét személyek senyvedtek, többek közt egy boltos, akitől nem kapott hitelt. Az ügy egészen odáig fajult, hogy egy korabeli parlamenti ülésen még az is elhangzott, hogy „Aba-Novák mindezzel megteremtette az ecsettel való káromkodás műfaját”.

Ma már persze senki nem gondolja így, ám a tárlaton egy igen érdekes elrendezés idézi meg a korabeli történetet: a vendégalkotóknak máskor is helyet adó, úgynevezett Tavasz terem fő falán Molnár-C. Pál Utolsó vacsoráját Aba-Nováknak a jászszentandrási templomhoz készített apostolfej-tanulmányai veszik körül. Ez előtt az úgynevezett szakrális fal előtt a négy művész istenkereső vallomásai olvashatók, illetve Derkovits egy kis reprodukciója látható.

– Nekünk ez a vonal különösen fontos. Molnár-C. Pál mondta, hogy a művészet mindig a hit valamilyenfajta megnyilatkozása, és én magam is úgy gondolom, hogy a művészet ihletője a Szentlélek: ha egy alkotó valami igazán szépet hoz létre, azon átsüt az Isten – mondja Csillag Éva. – Ezért érezzük mi is úgy már a kezdetek óta, amióta 1984-ben anyósom berendezte ezt a műterem-múzeumot, illetve amióta az ő hirtelen halála után mi vettük át a vezetését, hogy önzés volna ezt a sok szépséget nem megosztani másokkal. Mert az emberek, ha kimondják, ha nem, szomjaznak rá, hogy a széppel, a jóval, az igazzal, ily módon végső soron Istennel találkozhassanak. A mi sokszor emberfelettinek tűnő feladatunkhoz, hogy életben tartsuk, működtessük ezt a kis családi múzeumot, szintén Isten ad erőt.

Erre az erőre pedig különösen szüksége lesz a Csillag házaspárnak, hiszen jövőre a 125 éves jubileumi tárlattrilógia utolsó felvonására készülnek: a Magyar Nemzeti Galéria anyagában őrzött Molnár-C. Pál-képek hiánypótló bemutatását tervezik.