Közhelyes

Köztudott, hogy Szabó Győző színésznek súlyos drogproblémái voltak, mielőtt megkapta a Valami Amerika főszerepét, függőségéből végül Csernus Imre gyógyította ki. Kettejük egymásnak feszülését meséli el a Toxikoma, ami azért is szokatlan vállalás, mert alig akad olyan magyar film, amely a nagy nyilvánosság előtt jelenleg is szereplő emberek történetét dolgozná fel. Kár, hogy Herendi Gábor mozija sokkal több érdekességet nem tartogat. Noha a játékidő első fele igazi adrenalinbombaként ábrázolja egy tehetséges ember szétcsúszását, amikor végre sor kerül a konfliktusokkal teli terápiára, a rendező nagy erővel rántja be a kéziféket. Az üresjáratok alatt jut idő ráeszmélni, hogy egy kifejezetten közhelyes drogprevenciós előadáson veszünk részt, amelyben a szerhasználók mocskos mellékhelyiségekben lövik be magukat, ahogyan az a mozgófilmes nagykönyvben már rég meg van írva. Molnár Áron (Szabó Győző) és Bányai Kelemen Barna (Csernus Imre) alakítása kiváló, nem az ő hibájuk, hanem a forgatókönyvé, hogy a színészről nem tudunk meg többet annál, mint hogy végtelenül extrovertált és kiállhatatlan alak lehetett, és a hírhedt pszichiáterről sem derül ki semmi új.