– Különleges est – különleges program. Mivel készülnek az A38-as hajón megtartott koncertre?

– Először a Tundra Voice játszik, utána Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta „Csoda és varázslat a népmesékben” című előadása nyit utat a valóság teljesebb érzékeléséhez, amelyben a csoda a létezés titkait és lehetőségeit fürkésző esemény.

– A legnagyobb érdekességnek egy még soha nem hallott műfaj, a szintén a koncert előtt látható-hallható Kozmikus Hang-Színház ígérkezik. Mi is ez tulajdonképpen?

– Az élet teljesebb felfedezése. Az élet önmaga tökéletesítésére, az életvágy kiteljesítésére irányul. Nem a szervezetem teremti az életet, hanem az élet teremti a szervezetemet. Az élet életet akar, jobb, különb és szebb életet, és megvan benne a képesség, hogy felemelje magát. Felfedeztem, hogy az élet az élő szervezet anyagánál mélyebb, nem más, mint a Világmindenség legvégső, csodálatos lényege, az a kozmikus teremtőerő, amelynek célja az élet kiteljesítése. A Mindenség minden létező egységes egésze, nincs rajta kívül semmi, tehát semmi sem akadályozhatja – legalábbis semmi olyan, ami a Természet rendjéhez tartozik. Ezért az élet a kozmikus színtéren akadálytalan vágyteljesülés. Minden élőlény képes a tökéletesedésre, mert az életvágy a kozmikus színtérről ered. Minden, ami él, képes kilépni a közvetlen anyagi törvények uralmából. Minden, ami él, képes elérni önmaga legteljesebb, csodálatos kifejlődését. Az élet tehát csodálatos önkifejezésre és önkiteljesítésre képes kozmikus erő! Ha igazán élni akarjuk az életünket, akkor érdemes felébreszteni a bennünk szunnyadó oroszlánt, az élet teljességre, virágzásra, a szépség törvényei iránti vonzódásra hajlamos erőit. És akkor egy hihetetlen és elképesztő erősségű, valóságos csodaerő elevenedik meg az életünkben: a Mindenség életereje. Arra gondoltam, milyen jó lenne ezt a csodát érzékeltetni valahogy! Például azt, hogy milyen felemelő elképzelni két teljesen ép lelkű embert, egy fiút és egy lányt, amint felfedezik, megsejtik egymás lényét, amint megsejtik egymás lelki szépségét, és elindulnak a szépség vonzástörvényeit követve egymás belső világának felfedezése, a kapcsolatteremtés felé. Követni, ami igazán tetszik, amit lényünk legmélyével tudunk csak érzékelni, átélni a csodát. Ilyen csodát szeretnék a Kozmikus Hang-Színház révén megmutatni.

– Amiben zene, kép és szöveg kapcsolódik össze. Mitől más ez a műfaj, mint az eddig látott hasonló kezdeményezések?

– A Kozmikus Hang-Színház alapgondolata, hogy érzékeltesse azt az életet, azt a világot, ami olyan szép, hogy ha nem létezne, ki kellene találni. Varázslatos hangulatú zenékbe ágyazva tizenéves gyerekhangok mondják el az öröklétre nyíló, tudatnyitogató, elmetágító gondolatokat, s a csodálatos képekkel, filmekkel kiegészülve harap igazán a kozmikus varázserő. Ahogy a szufidervisek varázslatos, megtisztító erejű tánca a bolygók forgását tekinti követendő példának, ez is egy kísérlet a spirituális kapcsolatfelvételre a magasabb erőkkel. A Kozmikus Hang-Színház spirituális hang- és képzuhatag, amelyben egy teljesebb élet varázsereje élményzuhatagként ömlik ránk.

– Spirituális kapcsolatfelvételről beszélt: eszerint valami tőlünk független, fel nem tárt, de létező világról tudósítanak ezek a zenék?

– Igen. A Mindenség él és csordultig telített kozmikus életformákkal. Ez az élményzuhatag számomra olyan, mintha egy másik bolygón létezne az emberiségnek egy fejlettebb testvére, egy civilizáció, amely pár milliárd évvel előbbre tart, messze túl az anyagi fejlődés uralmán, a korlátlan lelki-szellemi fejlődés állapotában. Mert az anyagi fejlődés csak pár száz évig működhet, és mi máris beleütköztünk a korlátaiba, pedig csak most kezdtük. Ezért még ebben az évszázadban át fogunk állni a lelki-szellemi fejlődésre, ami évmilliókig tart majd, hiszen korlátlan. Az erre való felkészülést pedig már most megkezdhetjük: ezek a varázslatos gondolatok, zenék például már a Világegyetem kozmikus életközössége szempontjából fogják fel az életet. Sokkal tágabb tudatállapotba, egy csodálatosabb, teljesebb valóságba kerülhetünk általuk.

– Miközben a legtöbben éppen világvégét vizionálnak, ön szellemi-lelki fejlődésről beszél. Nem túl idealista álláspont ez?

– A modern világ lelki-szellemi lealacsonyodása valós jelenség. Négyszáz éve a fizika van a Földön egyeduralmon, és ez együttjár az anyagiasság egyeduralmának kifejlődésével, a materializmus elhatalmasodásával. És mivel ez az egyoldalúság ilyen régóta tart, most vagyunk a legmélyebben lelki-szellemi téren. Teljesen érthető, hogy ezt érzékelik az emberek, miközben azért – épp ennek ellensúlyozására – elindult egy másik folyamat, ami a lelki-szellemi fejlődést képviseli. Amerikai, európai, japán felmérések szerint az emberek harminc-negyven százaléka a világban már ilyen természetközpontú szemléletet vall, és arányuk egyre nő, miközben a materialisták aránya negyven százalék alá csökkent, és tovább csökken. Ami nem jelenti azt, hogy ez a természetközpontú felfogás egyik napról a másikra át is veszi a vezetést, mert a materialisták birtokolják az összes tömegbefolyásolási eszközt, a televíziókat, a szórakoztatóipart. De hamarosan ők is meg fognak változni, hiszen az életminőség, a testi, és még inkább a lelki és a szellemi jól-lét igénye máris felértékelődött.

– Mi jön akkor most, az anyagelvűség uralmát követően?

– A biológia évszázada, és ennek során az élet elképesztő mértékben felértékelődik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az anyagot leértékeljük – az anyag, a testünk életfontosságú, de nem kizárólagos része a létezésünknek –, hanem azt, hogy lelkileg, szellemileg sokkal értékesebb életet fogunk élni, fokozatosan megszűnik az elidegenedés. A lelki-szellemi épség visszaszerzésének köszönhetően ugrásszerűen megjavul testi egészségünk is.

– Magyarország tekintetében is ilyen bizakodó?

– Mindenképpen, hiszen a felmérések szerint ma Magyarországon az egyik legnagyobb a természetközpontú szemlélettel élők aránya. És itt nagyon erős az a fajta szellemiség, spiritualitás is, ami az országunk titokzatos vonzerejét jelenti, és amit persze nem a televízióban kell keresni, hanem a magyar emberek között. De ugyanakkor az is igaz, hogy nálunk a legmagasabb a nihilisták aránya: húsz százalék körüli. Magyarország tehát nehéz, összetett helyzetben van, bár különleges képességekkel rendelkezik. „A magyar népesség életminősége az ezredfordulón“ című monográfia szerzője, Kopp Mária kimutatta, hogy a magyarok, bár sok mindenben hátul kullognak a világon, két, a jövőre nézve biztató területen biztosan elsők: a teljesítményigény és a családszeretet terén. De még ezeknél is fontosabb az a történelmi hagyomány, múlt, szellemiség, ami mögöttünk van, és ami hosszú távon, az emberré válás korszakáig visszatekintve a magyar műveltséghez, kultúrához hozzátartozott és mélyen bennünk él.

– Nagy ívű gondolat a magyarság eredetét egészen az emberré válás korszakáig visszavezetni. Sokan vitatkoznának önnel.

– A ma uralkodó szemlélet a lehető legszűkebb távlatok közé igyekszik beerőltetni a magyarság múltját, miközben a valóságban szerintem fordított a helyzet. Az ősi magyar világlátásnak csak a felszíni morzsái azok, amik sámánizmusnak neveznek, mert valójában mágikus, mélyreható lényeglátás, amely képes érzékelni a minden létezőt mozgató kozmikus életerő lélekemelő varázsát. Édesapám, Grandpierre K. Endre az „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. könyvében őskrónikánk, a Tárih-i-Üngürüsz alapján bebizonyította, hogy a Csodaszarvas-mondában a magyarság tízezer éveket átfogó honvágya fejeződik ki a Kárpát-medencei őshaza iránt. A Csodaszarvas pedig az Élő Világegyetem csodaerejének, életerejének jelképe. Ahogy a regösénekek mondják: „ahány szőre-szála, annyi csillag rajta”. A csodaerő tulajdonképpen maga az életerő: amikor az ember a veleszületett képességei teljét ki tudja bontakoztatni, akkor lesz az élete csodálatos. Ha ugyanis az életünkben eljutunk a legjobb lehetőségeink határainak a megközelítéséig – hiszen az az igazi lét, amikor emberi minőségünkben fejlődünk –, egyre jobban és jobban érezzük magunkat. Ez olyan hatás, mint a fénysebesség, aminél a végtelenszeresére nő a tömeg: minél jobban megközelítjük a valódi életünket, az annál csodálatosabb lesz.

Farkas Anita