Magyarországi művésztelepek a MűvészetMalomban

Nagybánya, Gödöllő, Szolnok, Hódmezővásárhely, Kecskemét vagy Szentendre neve több mint egy évszázada fonódik össze a képzőművészettel. Kevésbé ismert azonban, hogy e városok az elődök szellemi hagyatékát folytatva ma is teret biztosítanak a kortárs művészeknek a nyugodt alkotómunkára, mégpedig patinás művésztelepeik életben tartásával. Magyarországi művésztelepek címmel róluk szól a szentendrei MűvészetMalom kiállítása.

A művésztelepek tulajdonképpen olyan találkozó- és alkotóhelyek, ahol a hasonló műfajban dolgozó vagy azonos művészeti irányzatot követő művészek egy bizonyos időn keresztül egy fedél alatt laknak, hogy naprakészen tudják megvitatni a felmerülő problémáikat, illetve kölcsönösen segítsék egymást az alkotó munka folyamán. Nagyon lényegesek továbbá a magyar és külföldi kollégákkal való találkozások, a szakmai eszmecserék, a magánjellegű beszélgetések, esetleg a közös munka, sőt a közös főzések, étkezések, amelyekre sok jó művész fektet hangsúlyt, hiszen azt is a kreativitás egy bizonyos megnyilvánulásának tartják.

Az időközben mozgalommá szélesedett művésztelepi létforma a XIX. század végére egész Európában elterjedt, olyannyira, hogy egyre több helyen alakultak meg a kezdetben általában szerény körülmények között működő, később pedig nagy nemzetközi hírnévre szert tevő alkotóműhelyek. Szemléletes példa erre a magyarországi szecesszió egyetlen szervezett művészcsoportosulásaként létrejött Gödöllői Művésztelep, ahol olyan művészek dolgoztak, mint Kőrösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, valamint Remsey Jenő, s ahol a világhírű finn művész, Akseli Gallen-Kallela is megfordult, aki egy majd kétméteres sílécpárt ajándékozott a telepnek, bizonyítván, hogy a kiegyensúlyozott alkotómunkához a közösségen kívül elengedhetetlen a sport szeretete is. Azt, hogy Európa és a világ művészeti életében ma is nagy jelentőségük van e helyeknek, bizonyítja az elismert múltú, de a kor igényeinek megfelelően megújított alkotóműhelyeket tömörítő EuroArt megalakulása, amely időről időre felhívja a figyelmet a mozgalom jelenlétére és fontosságára. A szentendrei MűvészetMalomban most nyíló kiállításuk múltidéző része elsősorban a festészetre fókuszál, olyan képeket mutat be, amelyekkel a publikum eddig nem­igen találkozhatott. Nem kizárólag nagynevű művészek alkotásait, hiszen sok kimagasló mű született tehetséges, ám kevéssé ismert festőktől is. A 180 kiállított alkotás méltán bizonyítja hogy a magyar képzőművészet akkoriban milyen pontosan tartott lépést a nemzetközi tendenciákkal. Urbán Ágnes művészettörténész, a kiállítás kurátora értő válogatásának köszönhető, hogy olyan különlegességek, mint az apró olajképekből álló Tornyai-kollekció, vagy Barcsay ritkán látott művei közé úgy illesztette más kvalitásos kortársak munkáit, hogy a szemlélő szinte nem érzékel különbséget sem az intellektuális töltésben, sem a szakmai felkészültségben. Rendkívül változatos módon tudtak e festők az anyaghoz nyúlni. Még a legegyszerűbb témát is oly szellemesen, frissen és könnyed ecsetkezeléssel dolgozták fel, hogy időnként úgy tűnik, kortárs képpel állunk szemben.

Az elődök kollekciója egyébként kiegészül kortárs képző- és iparművészeti anyaggal, amely szépen példázza a kontinuitásra való törekvést, azonban minden vagányságával és sokféleségével együtt sem jelent az előzőhöz hasonló élményt. Különösen a fiataloknál szembetűnő, hogy a kiváló szakmai felkészültség ellenére olyan didaktikus sorozatokkal állnak elő, amelyek nem igazán mutatnak előre és nem lépnek túl a „professzionális tanulmány” műfaján. Az pedig különösen zavarba ejtő, hogy némely Ferenczy Károly- vagy Czóbel- képhez képest nem érezni az évszázados távolságot. Különleges kivétel ez alól a Gödöllői Iparművészeti Műhely anyaga, amely már műfaja, az iparművészet okán is változatosabb képet nyújt, mint a csak festészetet prezentáló más, jelenleg is működő alkotótelepek kiállítása. Ők ugyanis a gobelintől a rézkarcon át a kerámiaplasztikáig számos figyelemre méltó alkotást mutatnak be, amelyet kiváló meghívott és ott már kiállított alkotók munkáival egészítettek ki. Már csak ez utóbbiért is érdemes október 14-ig ellátogatni a kiállításra, amely ezt követően a dachaui Modern Művészetek Múzeumába utazik.

F. Orosz Sára