Közszolgálat – Feledy Péter emlékére

Közel negyven éven át naponta találkozhattunk vele a tévé képernyőjén, olyan sikeres műsorok vezetőjeként, mint a Radar, az Ablak, a Fiatalok órája, a Záróra vagy az Aktuális. Egyéni ismertetőjegye a kiegyensúlyozott nyugalom volt egy olyan korban, amely tele volt indulatokkal.

Eredeti végzettsége jogász volt, néhány évig dolgozott is a jogi pályán, aztán 1971-ben megnyerte a Riporter kerestetik 1971-es évadát (ebben a sorozatban tűnt fel többek között Horváth János, Déri János, Wisinger István), és szinte rögtön a mély vízbe, a képernyőre került. Mint köztudott, az 1970-es években és még sokáig egészen más szerepet töltött be a televízió, mint manapság. A Magyar Televíziónak 1997-ig nem volt versenytársa, természetesen nem volt internet, a sikeres műsorok az ország közös élményeként épültek be a közgondolkodásba, a tévés személyiségekre az emberek szinte családtagjaikként tekintettek.

Ezen „családtagok” közé tartozott Feledy Péter is, aki ugyan mindig gondosan ügyelt arra, hogy a világnézetek ütközéseiben csupán semleges közvetítőként vegyen részt, mértéktartásával mégis sikerült kivívnia a nézők rokonszenvét.

A legemlékezetesebb szereplése valószínűleg az úgynevezett pizsamás interjú elkészítése volt. Egy ország ült akkor, 1990. október 28-án a tévékészülékek előtt. Még álltak a taxisblokád autói a budapesti utak kereszteződéseiben, folytak a tárgyalások a kormány és az ellenzéki pártok támogatását élvező taxisok képviselői között, amikor a három nappal korábban súlyos műtéten átesett miniszterelnök, Antall József, aki akkor már tisztában volt vele, hogy halálos beteg, hosszas rábeszélésre beleegyezett, hogy a kórházból, ahol lábadozott, interjút adjon a Magyar Televíziónak.

Hogy miért Feledy Pétert választották riporternek, annak egy kis története van. Ahogy egy vele nemrég készült interjúban fogalmazott, „az én édesanyám Antall Jóska keresztelőjén is ott volt 1932-ben”. Az akkor önálló község Pestújhelyen élő Antall család közeli ismeretségben volt Feledy édesanyjának családjával, és ő maga is már a rendszerváltás előtt tegező jó viszonyban volt a későbbi miniszterelnökkel. Adódott hát a lehetőség, amihez természetesen az is kellett, hogy olyan ember legyen a kérdező, aki a felforrósodott viszonyok között is képes megtartani a beszélgetés méltóságát. A beszélgetés – a miniszterelnök Feledy javaslatára maradt pizsamában – jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, este 9 órára megszülessék a megállapodás, és a blokádot a résztvevők feloldják.

Ha van egy újságíró pályájának csúcspontja, ez kétségkívül annak minősíthető. Az interjú azóta is hivatkozási alap, és nagy mulasztása a jogtulajdonosoknak, hogy a világhálón csupán egy félperces részlete látható. Az élet azonban a csúcspont után is folytatódik. Feledy Péter műsorok sokaságát készítette továbbra is, sőt dolgozott hírigazgatóként, stúdióvezetőként, rövid ideig még a Magyar Televízió egyik alelnökének posztját is betöltötte. Szakmai megbecsültségét bizonyítja, hogy az úgynevezett médiaháború éveiben, amikor a sajtó a legmélyebb meghasonlás korszakát élte, közmegelégedésre töltötte be az újságíró-szövetség etikai bizottságának elöki tisztét. Egyszer sem fordult elő, hogy a vitás kérdésekben a döntéseit komolyan vitatták volna.

Egy jeles újságíró a 90-es évek elején a Magyar Televízió folyosóján megállította Feledy Pétert, és azt mondta neki: „Veled az a baj, hogy nem tudni, hova tartozol.” Feledy ezt a mondatot tekinti az egyik legnagyobb szakmai elismerésének. Pedig azóta is tudjuk, hova tartozik: a polgári értékeit őrző Magyarországhoz. A pályától sokáig idős korában sem szakadt el, de felesége, a Nemzet Sportolója elismeréssel díjazott Monspart Sarolta elhunytát igazán feldolgozni soha nem tudta, attól kezdve a nyilvánosságtól visszavonultan élt.