Bár a megyeszékhelyek állandó kőszínházait folyamatosan renoválják, mégis meglepő, hogy egyszerre több város is új színház építését vette tervbe majd harminc év szünet után, egy olyan korszakban, amelyben a logikus gondolkodás szerint a színház már perifériára szorult közéleti jelenséggé kezd válni.

2008 őszén adták át Tokajban a Paulay Ede Színházat, amely egy többlépcsős nagyberuházás keretein belül épült fel, nagyjából egymilliárd forintnyi EU-s, kormányzati és részben önkormányzati támogatásból. A befogadó és fesztiválszínházként működő, 300 férőhelyes épület XXI. századi színpadi technikával rendelkezik, de konferencia-központként is funkcionál majd. Ahhoz ugyanis, hogy egy város kizárólag színházként működő állandó teátrumot üzemeltethessen, szcenikai szakemberekre, önálló társulatra lenne szüksége, valamint olyan nézőszámra, amelyet egy kisváros és körzete természetszerűleg nem tud kitermelni magából.

Ugyanez lenne a helyzet Balatonfüreden is, ahol a város a veszprémi Pannon Várszínház társulatának köszönhetően állandó évaddal jelentkezik idén, habár játszóhellyel egyelőre nem rendelkezik. Balatonfüred ugyan Magyarország egyik legelső kőszínházát építette fel 1831-ben, s utána egy erdei teátrummal is rendelkezett, annak 1935-ös lebontása óta azonban a városban nem működött állandó játszóhely. A város polgármestere, Bóka István ígéretet tett arra, hogy ha a színházi kezdeményezés sikeres lesz, a kőszínházi évad mellett kőszínháza is lesz Balatonfürednek belátható időn belül.

Bár Tatabánya városában már az 1960-as évek óta van állandó színjátszás, valódi színházépülete soha nem volt a megyeszékhelynek, miként igazi színházi tradíciója vagy közönsége sem alakult ki. Egy nem színházi célokra épített, korábban népházként használt épületben üzemelt 1994 óta a Jászai Mari Színház, amely még tanulókorszakát éli, s az átlagos hazai mértéknél jóval kevesebb előadást tart. Hogy általában a színház épülete maga milyen jelentőséggel bír, azt a tatabányai helyzet jól példázza, a népház átépítésének kezdete óta ugyanis a színház szerepe kvázi leértékelődött, mert a nézők nem kötődnek az ideiglenes játszóhelyhez. A cél tehát a város lakosságát az új épületbe szoktatni, hiszen a közönség is sokkal szívesebben jár majd egy új, nagy vonzerővel bíró, valódi színházépületbe. Bencsik János polgármester már 2001 óta újjá kívánta építtetni az utoljára az 1970-es évek végén, s akkor sem színházi célra renovált épületet. A költségek jelenleg 3 milliárd 800 millió forintnál tartanak, amelynek egy részét állami támogatásból nyerte a város, a maradékot pedig az önkormányzat finanszírozza. A 2007 márciusa óta épülő komplexum átadása azonban egyelőre késik. Ezen épület színpada is a legmodernebb technikát hordozza majd, nemcsak hagyományos kukucskálószínpadként működhet, hanem egy síkba lesz hozható a színpaddal, így térszínházi előadások is születhetnek rajta. Ennek köszönhetően alakítható, valódian működő, mindenféle színpadi játszásra alkalmas térré válhat. Akárcsak Tokajban, itt is több funkció jelenik meg ugyanabban az épületben, új próbatermek és foglalkoztató helyszínek is lesznek benne, hogy a városi könyvtárként is üzemelő ház megtarthassa közösségi szerepét.

Hasonló az elképzelés Békéscsabán is, ahol a már meglévő Jókai Mór Színház mellé egy színházi iskolának s benne egy játszó térnek adni helyet.

– Bár korábban a debreceni Csokonai Színház többször pályázott a felújítás okán állami támogatásért, ám azt soha nem kapta meg, habár az utóbbi években Magyarország gyakorlatilag összes kőszínházát renoválták már. Ugyanekkor már az Európa Kulturális Fővárosa pályázat keretein belül úgy döntött a városvezetés, hogy fejleszteni kívánja színházi játszóterét és szétválasztani a prózai és a zenés tagozatot. S habár Debrecen nem nyerte el a címet, mégis a felépítés mellett döntött. A Debrecen Fórum keretein belül létrejött Latinovits Színház önkormányzati forrásból épül 2007 májusa óta, egy épületkomplexum részeként, amely többek között üzleteknek, irodáknak és parkolóknak is helyet ad. Az átadás 2009. március elejére várható, ezt követően még a színháztechnológiát és a belsőépítészetet is be kell építeni, amelynek beszerzését pályázati forrásból tervezi a város – mondja Scheffer Attila építész, beruházási csoportvezető. A színháznak három játszóhelye is lesz majd, amelynek köszönhetően több réteget is elérhet. Debrecen városában ugyanis mély megfontolásból épül a Csokonai Színház mellé új épület. A város vezetősége magas hozzáadott szellemi értékeket akar létrehozni és megkötni Debrecenben.

Magyarország területe nagyjából lefedett színházi téren, mégis nyilván az országos lefedettség lenne igazán ideális. 1945. március 4-én az amerikai légierő bombázta le azt az épületet, ahol a szombathelyi színház állt, és azóta csak multifunkcionális befogadóhelyszíneken játszottak a városban színielőadásokat, igaz igen nagy érdeklődéssel övezve. A szombathelyi közönség azonban már évtizedek óta vágyott saját színházra.

– Jelenleg két szál fut nálunk – mondja dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere. – Egyrészt Jordán Tamás gőzerővel társulatot alapít, s ennek nagyon biztatóak a jelei, másrészt a szentélyt fel kellene építeni. Ehhez biztatást kaptunk a kormányzattól, és az előkészítő munkákra, a tervpályáztatásra s a területbiztosításra már kaptunk közel egymilliárd forintot. Még nem tudni, mekkora összegre lesz szükség, ez a nyertes szerkezeti megoldásoktól függ majd. Ennek első lépéseként tervpályázatot írtunk ki, amely eddig frenetikus sikerrel kecsegtet, ugyanis közel 50 hazai és külföldi tervezőiroda vitte el a kiírást, s ez arra utal, hogy nem csak nálunk, de külföldön sem építenek színházat, ezért úgy tűnik, a tervezőirodák a szombathelyi színházban valósíthatják meg az elképzeléseiket. Az ötletpályázat november végén zárul le, a zsűriben nagyrészt a szakma képviselteti magát, ami üdítő kivétel napjainkban. Nagy izgalommal várjuk az eredményt, egy korszerű, szolid városi színházat szeretnénk felépíteni, amely az ékszere lehet majd a város középpontjának.

A polgármester a tömör kérdésre, hogy konkrétan miért építtet a város színházat ezekben az önkormányzatok számára ínséges időkben, tömören válaszol: mert eddig nem volt.

– Mi a kultúrát kitörési pontnak tartjuk, s ha egy ilyen lehetőség adódik, azt meg kell ragadni. A színház további fenntartása 150-200 millió költségvetési hozzájárulást igényelne, mi jelenleg 31 milliárdos költségvetéssel rendelkezünk, aminek tulajdonképpen egy százaléka sem lenne a színházra szánt összeg. Sehol nem olcsó színházat üzemeltetni, de ha az ember a kultúrát komolyan veszi, és nemcsak beszél róla, akkor áldoz is rá. Ettől él egy város, ettől viszik a jó hírünket a nagyvilágba. Az állandó színház megjelenése a polgármester szerint az összes többi művészeti alkotómódot is más dimenzióba helyezi majd, megtermékenyíti őket. A leendő Weöres Sándor Színház igazgatója természetesen a Nemzetiből leköszönt Jordán Tamás lesz, aki műhelymunkát kíván majd Szombathelyen kialakítani, és agorává, a közösség terévé változtatni azt.

Salgótarján pedig marad egyedül, az egyetlen megyeszékhely, amelynek nincs állandó kőszínháza.

Egyszóval igen pozitív tendenciát mutat a színházépítési kedv Magyarországon annak ellenére, hogy egyes színházi szakemberek szerint lehetetlen a mai magyar piaci viszonyok között fenntartani egy színházat, még ha az építésére van is keret. Egy-egy színházi produkció költségvetése kőszínházi kereteken belül mindenképp többmilliós, akár több tízmilliós tételt jelent, s az összeg a látványos zenés produkcióknál akár százmilliós tételre is rúghat. Kivételt esetleg a pár szereplős, egyszerű kiállítású stúdiódarabok jelenthetnek, amelyek százezres nagyságrendből is működhetnek, ám ezek viszont szűkebb réteget vonzanak, így nem jelentenek mérvadó bevételt sem.

Magyarországon már régóta a repertoáralapú színjátszás dominál, amelyben egy színházi előadás árát a produkciós költség jelenti, attól függetlenül, hogy egy kiállított darab hány előadásra tudja bevonzani majd közönségét. A működési forma állandó társulatot igényel, nem a produkcióra szerződtetett művészeket, a díszletépítéshez stabil műszaki személyzetet, s megfelelő közalkalmazotti hátteret a széles választék okán minden egyes előadásnál. Az ütemezett műsorterv is megnehezíti a rugalmas alkalmazkodást a mai piachoz, bár a jegy- és bérletbevételek a költségvetés kisebb részét teszik ki, szemben az állami támogatással. S ugyan társulati szempontból ez a rendszer a legalkalmasabb a minőségi művészeti alkotások létrehozására, egyben ez a lehető legköltségesebb színházi játszási forma is.

Minden nehézség ellenére mégis egyértelmű, miért van szükségünk minél több színházra. A színház a mai napig klasszikus, emberekhez méltó közösségi tér. Épp ezért érthető, hogy napjainkban reneszánszát éli, hiszen művészeti vonatkozásain túl közösségalapító városi funkciója miatt is igen nagy szükség van rá, amennyiben a felelős városvezetők nem akarnak a televízió és a számítógép előtt ülő, egymástól elzárkózott városlakókat. A színház az emberi létezés alapvető hagyománya, még ha az emberek olykor nem is tudják, hogy hiányzik nekik a közösségi létezés.

(herbák)