Az eddigi jobbára forgatókönyvíróként ismert Pataki Éva (Napló-sorozat, A temetetlen halott, Aurora Borealis) nemrég megjelent regénye a dualizmus kori Magyarország mindennapjaiba kalauzolja el az olvasót a főszereplő Pulszky Károly kalandos sorsán keresztül. Amikor a nagy múltú családból származó, kivételes tehetségű, ám kissé labilis idegrendszerű művészettörténész és műgyűjtő Pulszky felhatalmazást és óriási összegeket kap egy minden eddiginél nagyobb magyarországi műtárgygyűjtemény, azaz a mai Szépművészeti Múzeum létrehozására, irigyei rögtön utánanyúlnak, és egy hamis Raffaello-képnek vélt Piombo-festmény (Férfiképmás) gigantikus összegért való megvétele miatt sikkasztással vádolják. Az országossá váló botrány természetszerűleg hordozza magában az emberi összeomlást, a történet pedig így válik végül egy „kulturkampfos” példázattá a „világszínvonalú szakmai hozzáértés és a hatalomra éhes középszer” azóta is fel-fellángoló harcáról. A regényes ismeretterjesztés és a szépirodalom határán álló, olvasmányos és élvezetes mű ugyan nem merészkedik túl mélyre, de afféle célzatos állapotrögzítésként jól megmutatja: Európának ezen a felén sosem voltak érdemeik szerint megbecsülve az úttörő szándékú, merészebb távlatokban álmodó tehetségek.