Hirdetés

A politikai korrektség kultúrájában aligha számítanánk arra, hogy éppen egy Oscar-jelölt francia film beszél majd őszintén Európa etnikai színezetű problémáiról. Már csupán ezért is kellemes meglepetés Ladj Ly saját gyerekkori élményein alapuló drámája. A főszereplő egy fiatal rendőr, akit Párizs külvárosába osztanak be, és villámgyorsan megtapasztalja az alulfizetett és túlhajszolt veterán kollégák rasszizmusát, korruptságát és öntörvényűségét. A látszat ellenére a Nyomorultak nem a rendfenntartók brutalitásáról szóló tanmese, a panelházak rengetegében, mélyszegénységben élő, beilleszkedni egyáltalán nem kívánó kisebbségek lelkében éppen úgy forr indulat. A mozi félelmetesen hitelesen ábrázolja, mi történik, ha egy társadalom által magára hagyott közösségben az önbíráskodás átveszi a törvény szerepét, és elszabadul a pokol. A szinte horrorba hajló feszültségkeltés és a lélektani-szociológiai pontosság miatt a Nyomorultaknak ott van a helye A gyűlölet és más, a témába vágó klasszikusok mellett.