Kurucok, betyárok, katonák

Elképesztő energiákat mozgósítanak a néptáncosok próba közben, szinte szikrázik körülöttük a levegő. A próbaterem intim közelségében jól látszik az arcokon, mennyire összpontosítanak, miközben teljes odaadással vetik bele magukat a táncba: az eksztázis és a profizmus nem zárják ki egymást, a táncosok szemmel láthatóan rendkívül élvezik a munkájukat. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes délutáni próbáján vagyunk, Zsuráfszky Zoltán társulata éppen a Betyárvilág című táncjáték jeleneteit eleveníti fel a közelgő előadásra, miközben párhuzamosan próbálják a Honvéd Együttes hetvenéves fennállásának jubileumi elő­adására az emblematikus koreográfiáikat is. Zsuráfszky Zoltán gyors eligazítást tart: még több energiát és lelkesedést vár el csapatától. A maximalizmus itt alapvető – talán ez az egyik kulcsa a társulat sikerének, és persze annak, hogy az egyik legnagyobb múltú hazai néptáncegyüttesként nemcsak a hagyományok ápolása, hanem a megújulás és az elmélyült alkotómunka is fémjelzi munkásságukat.

Hét évtized

– A Honvéd Együttes 1949-ben alakult, első művészeti vezetője Szabó Iván szobrász-koreográfus volt, de itt dolgozott többek közt Molnár István is, akinek a nevéhez az első erdélyi és magyarországi néptáncgyűjtések fűződnek – kezd az együttes történetébe Zsuráfszky Zoltán, aki 2007-től a Honvéd Együttes művészeti vezetője volt, 2017-től pedig igazgatója lett. A tánckar 2014-ben vette fel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nevet. A névváltoztatás ellenére továbbra is szoros együttműködésben állnak a katonasággal, hiszen évi hetven műsorral vannak jelen a honvédségi műsorszolgáltatásban, ám a fenntartójuk már évek óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

– A gálaműsorral emléket szeretnénk állítani az elmúlt hét évtizednek. Az első részben a korábbi korszakok jelentősebb alkotóinak, Novák Ferencnek, Foltin Jolánnak, Diószegi Lászlónak a koreográfiáit állítjuk színpadra, a másodikban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelenlegi repertoárjából Zs. Vincze Zsuzsa koreográfiáiból, illetve a sajátjaimból adunk válogatást. A Honvéd Férfikar Bartók és Kodály műveivel, illetve Orbán György kortárs zeneszerző egy darabjával lép színpadra.

A visszatekintés fontos, hiszen jár a tisztelet az elődöknek és munkásságuknak, de igyekeznek előre is nézni: a változó, átalakuló kulturális igények mellett kulcsfontosságú egy társulat életében a megújulás képessége. Ezért az autentikus néptáncműsorok mellett táncszínházi előadásokat, történelmi tánc- és mesejátékokat, de akár versek ihletésére készült költői előadásokat is színre visznek. Darabjaik a magyar történelemből, kultúrából merítenek (Monarchia, Kiegyezés 150, Sírnak a harangok) –, magyar népzenei alappal dolgoznak kortárs zeneszerzőkkel együttműködve, mint többek mellett Kiss Ferenc és Rossa László. A közelmúlt turnéi közül a Rákóczi-emlékév kapcsán Kárpát-medence-szerte nagy sikerrel játszott A Tenkes kapitánya című előadásra a legbüszkébbek. A végkifejlet a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó darab Zs. Vincze Zsuzsa által színpadra írt történetében a kurucok javára billen. Nem véletlenül: Zsuráfszky Zoltán szerint a nézők megérdemlik, hogy legalább a színházban kapjanak némi kárpótlást az évszázadok alatt a magyarságot ért megannyi megpróbáltatásért.

– Nemrég Brassóban is fellépett az együttes A Tenkes kapitányával. Egész nap sétáltunk a városban, és alig hallottunk magyar szót, ám este a színház szín­ültig megtelt magyar nézőkkel, és az előadás után állva tapsoltak – emlékszik vissza az elmúlt időszak felejthetetlen pillanataira a társulat vezetője. Ezek a turnék és persze a nagy presztízsű befogadó színházak, mint például a Művészetek Palotája vagy a tavaly átadott Nemzeti Táncszínház épülete nyújtanak fellépési lehetőségeket számukra, hiszen a társulatnak nincs saját kőszínháza. Ám ez idővel megoldódhat. A döntéshozók ígérete szerint a táncegyüttes mostani székhelye melletti területen épülhet fel a következő években a régóta vágyott színházépület.

Színész, táncos egy személyben

Az elmúlt hetven év alatt sok minden változott, többek között a táncosokkal szemben támasztott elvárások is. Ennek legszebb példái azok a Nemzeti Színházban futó előadások, amelyeknek Zsuráfszky Zoltán a koreográfusa, illetve amiket társrendezőként Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti igazgatójával közösen jegyez: a Körhintában, a Csíksomlyói passióban vagy az Egri csillagokban az együttes tagjai táncosként vesznek ugyan részt, de gyakran színészi feladatokat is ellátnak.

– Táncosaim számára a magyar néptánc anyanyelv, a paraszti világ gesztusrendszere zsigeri szinten a sajátjuk. A Körhintában a lakodalmi jelenteket, a mulatozást steril, a falusi miliőtől távoli gesztusokkal lehetetlen megformálni. Az Egri csillagokban a balkáni török hordát és a középkori magyar udvar világát ugyancsak kiváló stílusérzékkel jelenítik meg az együttes tagjai. A tánckarvezető Valach Gábor a Körhintában például prózai szerepet játszik, de több olyan fiatal van a tánckarban, akik színészi kvalitásoknak is birtokában vannak – ecseteli Zsuráfszky Zoltán.

Rab Edina szólista szerint éppen ezért is van minden táncosnak szüksége előadói vénára.

– A Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógusi diplomájával a zsebemben jelentkeztem az együtteshez tizenöt évvel ezelőtt, azóta pedig szólistaként és női tánckari asszisztensként is dolgozom. Ez utóbbi azt jelenti, hogy figyelek a női tánckar egységére, a táncmotívumok, lépések tökéletes begyakorlására, plusz a jelmezekre, a próbabeosztásokra – mondja Rab Edina. Ő jelenleg a repertoáron futó összes darabban, vagyis tizennyolc előadásban szerepel, a Betyárvilágban például Terkát játssza, a Ráday Gedeont alakító Schnell Ádám partnereként. A prózai feladatokban azt találja a legnehezebbnek, hogy lépjen bármilyen lelkiállapotban színpadra, ugyanúgy kell megformálnia a szerepet.

Kulcsszó: a hitelesség

A két nagy nemzeti intézmény eredményes együttműködése mellett Zsuráfszky Zoltán az elkövetkező időszak feladatairól is mesél.

– Az ősszel Kuvaitban lépünk majd fel, Káel Csaba felkérésére a Hűtlen feleséggel készülünk a Tavaszi Fesztiválra, és formálódik egy új közös darab ötlete a Nemzeti Színházzal is.

Az együttes jellegzetes történelmi tablóinak, táncjátékainak írója Zs. Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán felesége és alkotótársa, aki a társulat szakmai vezetőjeként, forgatókönyvíró-dramaturgként olyan darabokat jegyez, mint például a Kiegyezés, a Benyovszky, a Dózsa, a Hullámzó világ vagy a már említett Körhinta.

– A szokásdaraboknál népi szövegekből is merítünk, hiszen nagy súlyt kell fektetni az eredetiségre. Néprajzosként tudom, milyen anyagokhoz, autentikus forrásokhoz kell nyúlni, hogy hiteles legyen az előadás. Erre a táncjátékoknál is nagyon ügyelünk: például népdal- és népköltészeti szövegeket, ráolvasásokat szövünk az előadásba. Mivel magam is táncos vagyok, a táncjáték forgatókönyvében zárójelben javaslatokat teszek arra, hogy egy bizonyos jelenetben milyen tájegység táncát képzelem el: van, hogy egyetértünk, van, hogy a férjemnek egészen mások az elgondolásai, ám a végső, művészi megvalósítás maximálisan az ő munkája – meséli Zs. Vincze Zsuzsa.

Mint mondja, ezek a táncosok éppúgy szeretik népi kultúrát, mint ők fiatalkorunkban, a táncházmozgalom indulásakor.

– Férjemmel sokfelé gyűjtöttünk néptáncot, és végigtanítottuk a világot, mindenütt azt akartuk bebizonyítani, hogy milyen különleges és gazdag kultúra a magyaroké. Ezt a gazdag táncanyagot elsajátítani igen hosszú időre van szükség: mi ezt a tudást igyekszünk továbbadni a társulatnak.