Lángnyelv az éjszakában
Rejtőzködés és pusztulás, újrakezdés és virágkor időszakai váltották egymást a pálosok történetében, párhuzamosan a magyar történelem sorsfordító eseményeivel. A Magyar Nemzeti Múzeum Pálosok című tárlata árnyalja a rendről kialakult képet, közben átélhetővé, megismerhetővé teszi tagjai különleges lelkiségét és a mindennapjaikat is.
A kiállítás első termében középkori kolostori kerengőt idéző installáció fogadja a látogatót. A hófehér árkádsor centrumában terepasztal áll: a rajta körbefutó kisvasút az évente Budapestről induló Fekete Madonna zarándokvonatot szimbolizálja, nyomvonala összeköti a négy magyarországi és az egy hargitafürdői pálos rendtartománybeli kolostort a częstochowai főkolostorral. A szerzetesrendnek ma is igen népes közössége van világszerte; négy kontinensen hetven székhelyen működnek.
Sötétben gyúló fény
A hagyomány szerint a tatárjárás utáni években Boldog Özséb esztergomi kanonok otthagyta az egyházi intézményrendszerben vállalt tisztségét, és a pilisi erdőkbe vonult vissza. A szent magányban élő Özséb egyik éjjel ima közben apró fényekre lett figyelmes, amelyek egyre-másra gyúltak körülötte a sötétben, majd az előtte magasodó Szent Kereszt előtt fellobbanó lángnyelvben egyesültek. Megértette, Isten arra hívja őt, hogy gyűjtse össze a pilisi remetéket, és szervezze őket renddé. Mindez a XIII. század derekán meg is történt. Az alapítás idejét idézi a tárlat barlanginstallációja, amely átvezet a középkori rend életét megjelenítő tematikus egységhez, arra keresve a választ, mitől pálosok a pálosok.
– Az egyetlen középkori magyar alapítású, máig működő pápai jóváhagyású férfi-szerzetesrend a pálosoké. A pápai engedélyt 1308-ban kapták meg Gentilis bíboros közbenjárásának köszönhetően. A XIV. század első évtizedeire állt fel a működésüket lehetővé tevő struktúra, amit nemcsak a szerzett privilégium, az Ágoston-rendi regula és a rend belső szabályzata, a koronként változó konstitúció teljesített ki, hanem a közös múlttudat is. Ennek középpontjában a XVI. század elejétől, vagyis Gyöngyösi Gergely rendfőnök idejétől Boldog Özséb alakja áll – magyarázza Bojtos Anita történész, a tárlat kurátora. XIV. századi fejlemény, hogy az eredetileg a Szent Kereszt tiszteletére alakult rend felvette Remete Szent Pál nevét. Az egyiptomi Théba mellett, a sivatagban élő atya igen magas kort élt meg; az első keresztény remeteként tiszteljük. Ugyancsak a XIV. századtól a pálos rend lelkiségéhez tartozott a Szűz Mária tisztelete és a hazáért való engesztelés is.
Mivel a megalakulás és Szent Ágoston regulájának rögzítése között több száz év telt el, a rendtagok számára – a könnyebb átélhetőség érdekében – a regulához számos jegyzetet és magyarázatot készítettek. A középkori rendtörténet legfontosabb forrásai ezek a leírások, illetve Gyöngyösi Gergely Vitae fratrum című munkája a XV. század végéről, valamint a kolostorok levelezését összegyűjtő Liber viridis. Utóbbi részletes listát hagyott ránk arról, pontosan hol is létesültek pálos kolostorok a középkorban.
– Számos remeteközösség létezett már a tatárjárás előtt is, ezt bizonyítja a Pécs melletti Jakab-hegy kolostorának alapító oklevele; a veszprémi püspök pedig 1253-ban összeírta a saját egyházmegyéje területén élő pálosokat. Mindez mutatja, hogy a helyi szerzetesi közösségeket Boldog Özséb pilisi alapítása a magyar királyok kegyének köszönhetően fogta össze és indította el. Nagy pillanat volt a rend megalakulása, ám inkább egy folyamat kiteljesedéseként kell értékelni – mondja Pető Zsuzsa történész, a kiállítás másik kurátora. Az említett oklevelet és összeírást egykor hitelesítő két viaszpecsét másolatát is láthatjuk most.
Glória az üvegcserépen
A pálosok a törökdúlásig virágzó életet építettek fel kolostoraikban, a korabeli Magyarországon közel száz közösségük létezett. A középkori mindennapokról a régészetnek köszönhetően számos értékes tárgy mesél, nem beszélve az írott forrásokról vagy éppen a művészet produktumairól. Ez utóbbira példa Mariotto di Nardo itáliai festő Jelenetek a remeték életéből című képe, ami jól mutatja, hogyan gondolkodtak, hogyan képzelték el a középkori emberek a korukhoz képest ezer évvel korábban élt sivatagi atyák életét. A desertum, vagyis sivatagi elvonulás a középkorban népszerű toposz volt, amit a pálosok igyekeztek az erdei elvonulásukkal megvalósítani. Di Nardo festményén a sivatagot sziklás táj és néhány pálmafa idézi meg, a remeték pedig csendes magányukban imádkoznak ebben az eszményiként tisztelt világban.
A középkori mindennapokat a gombaszögi, nagyvázsonyi, toronyaljai és kesztölci kolostorok területén feltárt leletek mutatják be – ez utóbbi a Magyar Nemzeti Múzeum hatvanas években végzett egyik első feltárásáról került az intézmény gyűjteményébe. A régészek Kesztölcön bukkantak rá az egyetlen XV. századi, egyházi környezetből származó, iniciálékhoz hasonló mintájú, festettüvegablak-töredékre, ami azt is bizonyítja, hogy a pálosok igen tehetős rendnek számítottak a késő középkor idején. A Budaszentlőrincről fennmaradt, szerzetesfejet ábrázoló míves szemeskályhadarab ugyancsak jelzi a korabeli mester ügyességét és a megrendelő igényességét.
A liturgikus élet fontos pillanatait értékes kötetek, a processiók, azaz a körmenet alkalmával használt liturgikus könyvek, graduálék, vagyis a kézzel írott, kottával ellátott énekeskönyvek és jókora fatáblás, veretes misekönyvek idézik meg. Az újkori pálos rendi gazdálkodásról az I. Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei által készített liturgikus tárgyak, hímzett miseruhák, oltárterítők, kegyszertextíliák és öntött gyertyák mesélnek.
– A török kiűzésével, a visszahódító háborúk után az elnéptelenedett vidékeken a pálosok újra tudták alapítani kolostoraikat. Az ezt követő prosperáló időszakot II. József rendelete szakította meg, majd újabb másfél évszázados kihagyás után csak az 1930-as években talált ismét otthonra a rend Magyarországon. 1382-ben Márianosztráról tizenhat pálos szerzetes indult Częstochowába, a Jasna Górán álló kolostorba. Érdekes egybeesés, hogy éppen lengyel földről tértek vissza a harmincas években Budapestre a pálosok, ráadásul pontosan tizenhatan – meséli Bojtos Anita. Ekkor hozták magukkal a lengyel testvérek által adományozott Fekete Madonna-másolatot is: a festmény egy gótikus szentélyfülkét idéző installációban látható a kiállításon.
Thurzó János házioltára, amelyet a boroszlói székesegyháznak adott. A részben aranyozott ezüst oltár 1511 körül készült
Mariotto di Nardo 1400 körül készült festményén a korai keresztény remeték életét idézi meg
A XV. század végéről származó Festetics-kódex. A magyar nyelvű imádságoskönyvet Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára állítottak össze a nagyvázsonyi pálos kolostorban
A pálos rendhez köthető XX. századi kiadványok; előtérben A fehér barát c. folyóirat két példányának címoldala és a teljes sorozat egy oldalpárja
A piéta különleges megfogalmazása: a Fájdalmas Mária szobra Ürög-Szentkútról származik, a XVIII. századból
Magyar szívvel
A pálosok számos uralkodó és nemes támogatását élvezték. Nem is csoda, hiszen a rend története szorosan összefonódott az országéval, tagjai mindvégig töretlenül szolgálták a nemzetet. Ahogyan Pázmány Péter fogalmazott egykor: „Magyarország a pálosokkal együtt emelkedik és hanyatlik.” Nagy Lajos király szerezte meg számukra Thébai Remete Szent Pál testereklyéjét Velencében, Hunyadi Mátyás gyakran megfordult a budaszentlőrinci kolostorban, adományaival támogatva a rendet, sőt, a XV. században leégett zsámbéki premontrei kolostort a pálosoknak adományozta. Mátyás és a rend kapcsolatát, a pálosok aktuálpolitikai szerepvállalását egy újkori metszet is illusztrálja: Mátyás diadalt arat a török seregen – a pálosok segítségével.
– Szent Pál ereklyéjének köszönhetően a budaszentlőrinci kolostor neves búcsújáró hellyé vált. Innen maradt fenn Remete Szent Pál vörösmárvány sírkőtöredéke, amelyet egy bizonyos Dénes testvér faragott ki, műgonddal ábrázolva az elhunytat, akinek lelkét Isten keze hívja a menny felé – meséli Pető Zsuzsa.
A rend számos személyisége közvetlenül is bekapcsolódott az országos politikába, elég csupán Martinuzzi Fráter Györgyre vagy Széchényi Pálkalocsai érsek személyére gondolni.
– A kalapos király csúfnevet Ányos Pál pálos költő aggatta II. Józsefre, 1782–83-ban írt művében pedig élesen kritizálta az uralkodó egyházpolitikáját. A szerzetesség feloszlatásához hasonló megpróbáltatások azonban a XX. század derekán vártak a pálos rend tagjaira. A kommunisták egyházüldözései idején a rendi intézmények megszűntek, ám a szerzetesi élet nem tört meg. A novíciusok sokszor a börtönben tettek fogadalmat, szemináriumként élve meg a fogva tartás éveit – magyarázza Pető Zsuzsa, hozzátéve, hogy a rend emlékezetének ébren tartásában óriási része volt a pálos kegyhelyeknek.
A pálos művelődés szép példái ugyancsak felsorakoznak a tárlaton. Különösen értékes a nagyvázsonyi pálos kolostor mellett működő kódexmásoló műhelyben Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának a pálos testvérek által készített imádságoskönyve, a Festetics-, valamint a Czech- és a Peer-kódex. Egy aprócska, szintén Nagyvázsonyból származó leletet, egy korabeli, kódexfestésre használt ecsetszárat is bemutatnak, megidézve a hajdani kódexmásolók aprólékos, kitartást és alázatot igénylő munkáját. Legalább ennyire értékes volt az a tevékenység, amit a XVIII. század végének szellemi életét megreformálni szándékozó Magyar Hazafiúi Társaság tagjai végeztek, köztük Ányos Pál, Verseghy Ferenc, Kreskay Imre, Bessenyei György és Virág Benedek. Munkásságuk a Magyar Tudós Társaság előképe, amelynek igencsak messze ható következményeként szerveződött meg a XIX. század első harmadában – Széchenyi István hathatós közbenjárására – a Magyar Tudományos Akadémia.
