A Műcsarnokba olvasztják az Ernst Múzeumot Az Ernst Lajos által 1912-ben alapított múzeum jelentőségét a két háború között a Nyugat folyóiratéhoz hasonlították, de az ötvenes években a Műcsarnok fennhatósága alá kerülve jóval jelentéktelenebb kiállítóhellyé vált. Most azonban, 95 éves évfordulójára újra a Műcsarnokhoz csatolják, amivel az egyedülálló múzeum profilja is veszélybe kerülhet.

A budapesti társasági élet közismert alakja, Ernst Lajos abból a célból alapított múzeumot, hogy művészeti és történelmi magángyűjteményét a köz számára hozzáférhetővé tegye. Koncepciója meglepően modern volt: egy gyönyörű bérpalotát építtetett – Rippl-Rónai József üvegablakaival, Lechner Ödön márványpadjaival -, és a lakások kiadásából, illetve árverésekből tartotta fenn a múzeumot, gyarapította gyűjteményét. Sikeres működésének jutalma, hogy az intézmény huszadik évfordulóján már a Nyugat folyóiratéhoz hasonlították a jelentőségét. A gazdasági válság azonban ezt a vállalkozást is csődbe vitte, és Ernst Lajos 1937-es öngyilkossága után elárverezték a gyűjteményt. Mint jelentős kiállítóhely továbbra is működött Almásy-Teleki Éva grófnő vezetése alatt, de a második világháború után a BÁV bútorraktára lett, majd 1950-től a Műcsarnokhoz csatolva lecsökkent a szerepe. 2000-ben, az intézményi monopóliumok megszüntetésének idején az akkori kulturális minisztérium újra önállósította, és a Dorottya Galériával együtt közhasznú társaságként üzemeltette tovább. A múzeum ekkor azt a célt tűzte ki, s ezt sikerült is megvalósítania, hogy nemcsak nevében, hanem hagyományaiban is megőrzi az alapító emlékét. Egyrészt komoly művészettörténeti kutatások alapján szervezte kiállításait – hat év alatt több mint 160-at -, másrészt a kiállításokat nagy sikerű filmvetítésekkel, zenei programokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel egészítette ki, valamint hiánypótló kiadványokat jelentetett meg. Már a legelső, a Nőművészet Magyarországon, 1960-2000 című kiállítás megalapozta az Ernst Múzeum hírnevét Indiától Finnországig. A Megfestett álmok című kiállítás pedig eljutott a londoni Freud Múzeumba is. Emlékezetesek voltak Benczúr és Rudnay, Márffy és Rippl-Rónai, illetve a Deim Pál, Orosz István és más kortárs alkotók művészetét bemutató tárlatok. Nem oly régen zárt be a legutóbbi, az öt magyar származású világhírű fotográfus munkáiból válogatott (M)érték című hatalmas sikerű tárlat. Természetesen az intézmény támogatásra szorult, mivel a közhasznú társasághoz vagyont nem rendeltek. A minisztériumi támogatást kiegészítendő, Keserü Katalin azonban többféle ötlettel állt elő, így például a ház üresen álló üzlethelyiségének múzeumbolttá, kávéház-galériává és információs központtá alakításának tervével, ám a fenntartók nem reagáltak erre. Egy másik ötlet volt, hogy visszatérve az eredeti koncepcióhoz, az épületben lévő kincstári lakások lakbérét ítéljék a múzeumot fenntartó közhasznú társaságnak, ám erre sem érkezett válasz. Csak az állami támogatás csökkent. Az intézmény kénytelen volt öt munkatársától megválni, bár az éves költségvetés negyven százalékát így is önerőből teremtették elő. Most az Oktatási és Kulturális Minisztérium az elegáns Ernst Múzeumot összevonja az olykor-olykor meglehetősen kétes színvonalú kiállításoknak, rendezvényeknek is helyet adó Műcsarnokkal. A szándék azonban sokakat meglepett, mert a hírhedt, 2118-as számú, a múzeumok összevonásáról szóló határozatban nem szerepelt az Ernst Múzeum. Mivel félő, hogy önállóságának megszűnésével elvész az Ernst Múzeum jelentősége is, az igazgatónő levélben többször kérte a kulturális minisztert, hogy hagyják meg a múzeumot független intézménynek, de nem kapott választ, ezért december végén nem fogadta el szerződése meghosszabbítását. Keserü Katalin feladata ugyanis lényegében véve a múzeum Műcsarnokba olvasztása lett volna, amit nem vállalhatott. Az ügyvezetést átmenetileg a könyvelő vette át, júliustól pedig a Műcsarnok igazgatója, Petrányi Zsolt dirigál itt is. A múzeum autonómiájának megszüntetésével tehát veszélybe kerültek a 2009-ig megtervezett kiállítások, de legfőképpen a múzeum egyedülálló profilja. – Az Ernst Múzeum egy fogalom. Ha a minisztérium megváltoztatja az intézmény profilját, maga az Ernst Múzeum fog megszűnni. Reméljük, hogy mielőtt döntést hoznak, egyeztetnek a muzeológusszakmával. Minden, ami nem erről szól, rossz irányba viszi a múzeum jövőjét, aminek méltónak kellene maradnia huszadik századi művészetet és kultúrtörténetet bemutató múltjához – mondta a Demokratának Keserü Katalin, a búcsúzó igazgató. Fehérváry Krisztina