Hirdetés

Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója új kötetében bevallottan is saját véleményét írja le Magyarország vitatott történelmi eseményeivel és személyiségeivel kapcsolatosan. Ugyanakkor nem szubjektív, a tényektől elszakadó, hanem ellenkezőleg, azokhoz nagyon is ragaszkodó munkáról van szó. A szerző a megidézett események és a megelevenedő szereplők köré felépített baloldali narratívákat igyekszik megkérdőjelezni, illetve lerombolni, miközben – ha akarja, ha nem – óhatatlanul is ítéletet alkot azok tendenciózusságáról, ideológiai meghatározottságáról. A könyv a XX. század első felének magyar históriájára koncentrál, hiszen ezen időszak eseményeire építette fel és építi tovább ma is a baloldal a maga „bűnös Magyarország” képét, amit nagy előszeretettel propagál a nemzetközi színtéren is. Hosszan sorolhatnánk példákat, köztük a Don-kanyar 200 ezer halálba küldött magyar katonája vagy Horthy nácibarátsága, amely miatt beléptünk a második világháborúba. A valóságban ez egy bonyolult, idehaza senki által sem helyeselt, Berlinből kizsarolt folyamat volt, méghozzá a tragédia hol halványabban, hol erősebben jelentkező előérzetével. Ezt is az olvasó elé tárja kötetében a szerző, mint ahogy tisztába teszi – de már hányadszor, és még mindig a végső áttörésre várva! – a doni veszteségek valós számait is. Ilyen szempontból kellemetlen kötet ez a baloldal számára, de éppen a holtig tartó tanulás végett ajánlható az ottani megmondóembereknek is.

Korábban írtuk