Lefordították magyarra a kínai irodalom egyik legfontosabb alkotását

A három királyság regényes története a „négy klasszikus” kínai nagyregény közül a legjelentősebb, a legnépszerűbb és a legkorábban íródott is egyben. A legek halmozása alaposan indokolt a regény méltatása közben, ugyanis egy valóban grandiózus alkotásról van szó. A regény három kötetének 120 fejezete több mint száz évet ölel fel a régi Kína történetéből, ez az időszak egybe esik a Han-dinasztia bukásával, illetve ekkor terjed el széles körben a buddhizmus és ekkor intézményesül Kínában a taoizmus. A három királyság története valós történelmi eseményeken alapszik, a szerzőséget Lo Kuan-csungnak tulajdonítják, aki harmadik századi krónikák alapján írta meg a nagyregényt.

A három királyság regényes történetének első kötetét vehettem nemrég a kezembe, a Caeta kiadónak köszönhetően. A regényhez alapos szószedet, névmutató és magyarázat tartozik, időrendi térkép segíti az eligazodást, illetve korabeli metszetek díszítik a fejezeteket, amelyek a regény egy-egy jelentős mozzanatát mutatják be. A kiegészítők igényesek és alaposak, egyetlen felmerülő nehézség mutatkozik a regény olvasása közben, hogy gyakorlatilag minden oldal elolvasásához a könyv végére kell lapozni, hogy világossá váljon egy-egy név, utalás értelme.

Az első kötet több mint hétszáz oldalnyi tömény cselekmény, rengeteg szereplő, utazás az egyik helyszínről a másikra, csaták, cselszövések. Roppant izgalmas történeteken keresztül ismerhetjük meg a császárkori Kína legzivatarosabb időszakának eseményeit.

A regény a Han-dinasztia bukását megelőző években veszi fel a történetmesélés fonalát, amely a sárgaturbánosok felkelésével vette kezdetét. A császár segítségére siető hadurak ugyan leverik a lázadást, a rend azonban nem áll helyre az országban. A legerősebb hadúr ugyanis befolyása alá vonja a gyermekkorú császárt, ezzel párhuzamosan pedig a szintén jelentős hatalommal rendelkező „kiskirályok” egymással rivalizálva osztják fel egymás között Kínát. Az első kötet negyven fejezete amolyan bevezetésnek tűnik, melynek elolvasása után a főhősöket sikerül elhelyezni a történetben. Ezzel párhuzamosan egyre jobban elmélyülünk a korabeli Kína bukásának történetébe.

A regény elolvasásával betekintést nyerhetünk a Han-kor társadalmi és politikai viszonyaiba, ezzel egy eddig ismeretlen Kína-kép alakulhat ki az olvasókban. Minden igaz, amit az olvasó esetleg gondol az arisztokratikus, emelkedett kínai kultúráról, azonban árnyalja a képet az, hogy a regényben megjelenik az is: a „mennyei birodalom” katonai és politikai elitjére éppen úgy jellemző volt a züllés, a kapzsiság, a gyilkos intrika, mint a világ bármely országára.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy erényekben ne bővelkedett volna a császárkori Kína arisztokráciája, a regény főszereplői éppen azokat a jellembéli kiválóságokat testesítik meg, amelyekre a „középső birodalmat” alapozták, az ősidőktől egészen a mai napig. Hozzáértők állítása szerint a regény elolvasásával a kínai stratégiai gondolkodás alapjai is megtanulhatóak. Henry Kissinger szerint Mao Ce-tungnak, a Kínai Kommunista Párt első számú vezérének is A három királyság volt a kedvenc olvasmánya, időnként a két nagyhatalom között zajló tárgyalásokon is pontosan idézett az adott témához illő részeket.

A három királyság története a mai napig Kelet-Ázsia legnépszerűbb irodalmi alkotása, az elmúlt 500 év legolvasottabb könyve. Jelentőségét Dante Isteni színjátékához vagy Shakespeare regényeihez mérik az irodalmárok. Mai napig hatalmas kultusz övezi a regényt, számítógépes játékok, képregények születnek belőle, a regény egyik kulcsjelenetének számító csatáról pedig egész estés filmet forgattak néhány évvel ezelőtt, ami kasszasiker lett Ázsiában. A regényről nemrég remek előadást tartott Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője is.