Néhány évvel ezelőtt az Octogon című építészeti havilap főszerkesztőjében, Bojár Iván Andrásban megfogalmazódott a gondolat, hogy kell egy olyan hónap, amikor szinte minden az építészet körül forog. És megszületett az Építészet Hónapja fesztivál, amely 13 településen, 63 helyszínen és 128 rendezvényen idén már harmadszor várja az érdeklődőket. Kiemelkedő témája: kell-e Budapestnek felhőkarcoló?

Vannak, akik azt gondolják, hogy először is jobb volna, ha elsősorban az eklektikus városszövet kerülne megújító kezek alá, s ha már rend van, és az igény is ott tart, akkor legyen bármi, akár felhőkarcoló is. E gondolat képviselői mondják azt, hogy Párizsba, Prágába, és Bécsbe is elsősorban a történelmi városmag miatt vágyunk.

Már a rendszerváltozás előtt felvetődött például az a gondolat, hogy a Csepel-sziget üres csúcsára kellene telepíteni a kormányzati adminisztrációs központot, a New York-i Manhattan mintájára, hogy az ügyeiket intéző vidéki polgároknak ne kelljen zsúfolódniuk a Belvárosban. Az elgondolás azonban túl értelmes volt, ezért lesöpörték. Most leginkább az a trendi, hogy a Budapestről kifelé vezető utak mentén, Budapest határánál legyenek ezek. Egy szemétlerakó, egy minisztérium. Ez azért lenne „jó”, mert ha valakinek két intézményben is dolga lenne, annak annyit kéne utazni, mintha az egyik ügyben Kecskemétre, a másikban meg mondjuk Győrbe kéne autózna, ami lássuk be, nagy csapás a bürokráciára.

A merész elgondolásból következik a felismerés, hogy a kültelki minisztériumnegyedeket felhőkarcolókba kéne telepíteni. Nyilván azért, hogy az utazók messziről észrevegyék. A fővárosi építési szabályzat eddig 45 méterben szabályozta a megépülendő épületek maximális magasságát, most azonban ezt szeretnék a merészen álmodók szó szerint az égig emelni, mivel felhőkarcolókról körülbelül 150 méter feletti épületek esetében beszélhetünk.

Vannak városok, ahol érthető, hogy kialakult az igény arra, hogy felhőkarcolók épüljenek. Ilyen indok többek között Chicago, New York századvégi múltjában érhető tetten, ahol a gyors fejlődés eredményeképp felszöktek a telekárak, benépesült a város, tehát újabb dimenzióba kellett helyezni az épületeket, hiszen a magas már nem volt elegendő, a sokkal magasabbra lett szükség. Ez a világ érne el most hozzánk.

Úgymond gyakorlatozott már itt az amszterdami Erick van Egeraat, aki a Dózsa György útra tervezte az ING bank tetszetősen csálé irodaházát, de felröppent a neve egyéb híres építészeknek is a közelmúltban, akik Budapestre jönnének dolgozni. Például a belvárosi Szervita tér kapcsán megcsillantották a nagy André Balazs nevét, aki egyébként Uma Thurman színésznő férje. Ő a Szervita téri parkolóházat retrószállodává alakítaná, mert ez most nagyon menő Amerikában. Ugyanide azonban Zaha Hadid Pritzker-díjas építész két egymásra helyezett gyémántot formázó parkolóházat gondolt. Hani Rashid pedig, a non-standard építészet képviselője (a Virtuális Guggenheim Múzeum tervét köthetjük a nevéhez) is tervezni igyekszik Pesten. Ő zsiráfnak becézett toronyházait szeretné a Váci útra álmodni.

Mert hát miért is ne? A fantázia szárnyal. Budapest például építhetne lanovkát is. És megépíthetné valaki a világ legnagyobb világító Zeppelinjét is. Amint ott lebegne a zsiráfok, gyémántok és felhőkarcolók fölött és világítana. Oldalán pedig hirdethetné a művelt világ üzenetét: T-mobile.

baloghk