Lehengerlő

A Top Gun lényegében a nyolcvanas évek Hollywoodjának esszenciája: macsó férfiak, technikaimádat, szirupos slágerek, patriotizmus és túlstilizált felvételek. És, bár mai szemmel kifejezetten megmosolyogtató és unalmas, hatására annak idején mindegyik tizenéves fiú vadászrepülő-pilóta akart lenni. Azóta sokat változott ugyan a világ és a tengerentúli filmgyártás, a most debütáló folytatás mégis hasonlóképpen megbabonázhatja a fiatalokat: Tom Cruise a genetikai lottó nyertese, bár a nyáron már a hatvanat tölti be, alig tűnik pár évvel idősebbnek, mint a harminchat évvel ezelőtti első részben, a klasszikus filmsztárokat idéző karizmája pedig a mai napig lehengerlő. De nemcsak miatta invitál időutazásra az új epizód, a mai trendekkel szembemenve az alkotók alig használtak speciális effektusokat, a vadászrepülős akciójelenetek ezáltal valódi súllyal bírnak és elsöprően intenzívek. Annak ellenére, hogy a történet kiszámítható, a drámai szál pedig felszínes, a karakterek éppen elég szerethetők ahhoz, hogy kitöltsék az űrt két nyaktörő mutatvány között.