Lehet menő egy konzervatív és hazafias film? – Kritika a Sárkányok Kabul felettről

1. Miről szól pontosan?

Önmagában érdekes a film témája, hisz még sohasem készült játékfilm a modern magyar hadsereg egyik katonai akciójáról, és végül is a Sárkányok Kabul felett részben történelmi filmnek számít, hisz a közelmúlt egyik világtörténelmi eseményének magyar vonatkozásáról szól. A Sárkányok Kabul felett egy valós eseménynek állít emléket, a Sámán Pajzs hadművelet során a magyar katonák ugyan nem bocsátkoztak tűzharcba a tálibokkal, de a hadművelet igazi magyar katonai siker volt, mert a magyar katonák jobban teljesítették az evakuálási feladatokat az európai társaiknál. A magyar kontigensnek 2022. augusztus 27-én ki kellett mentenie több száz embert Kabulból, a tálib hatalomátvétel előtt. Ebben az időszakban Kabul maga volt a pokol, a világsajtót bejárták és sokkolták a repülőgépekre felkapaszkodott, onnan lezuhant emberek mozgóképei. A magyar katonák 540 embert menekítettek ki a kabuli repülőtérről – magyarokat, európaiakat, amerikaiakat és afgánokat is –, majd Üzbegisztánba szállították őket, és onnan a Wizz Air és az üzbég légitársaság gépeivel utaztak tovább. Ám a film – fikció lévén – természetesen továbbgondolja az eseményeket.

2. Valóság és fikció keveredése

A film első részében szinte hiperrealista módon ábrázolják a magyar kimenekítő-akció megszervezését és végrehajtását, a katonák hús-vér emberekként beszélnek, viselkednek és mozognak benne (az európai katonák közötti torzsalkodások is megjelennek finoman a filmben, vannak tehát árnyalatok, amire érdemes odafigyelni, esetleg újranézni). A magyar katonák feladatul kapják, hogy kiválasszák a tömegből a magyar listán szereplő embereket (ők általában magyar nemzeti színekkel hívják fel magukra a figyelmet a tömegben), a hangulat pedig feszült, mert az akcióra alig pár napjuk van, a tálibok pedig természetesen ellenségesen viszonyulnak a „dezertáló” honfitársaikhoz. A feszültség tehát fokozódik, ráadásul egy európai ország rátestálja a saját listáját a magyar kontingensre, tehát tovább kell maradniuk, és az eredeti (majdnem 300) névhez képest még több embert kell kimenekíteniük. A film második részében már egy kitalált történetet láthatunk (emlékeztetőül, ez egy játékfilm, nem dokumentumfilm), ami már hollywoodi történetté változtatja a korábbi hiperralista ábárzolásmódot. Kerekes Bálint hadnagy (Jászberényi Gábor) elindul megmenteni Takács Esztert (Mészáros Blanka), aki orvosként dolgozik Kabulban, évekkel ezelőtt megmentette a katona életét egy tálib rajtaütés során, és egyfajta plátói szerelem alakult ki közöttük. Esztert foglyul ejtették a tálibok, amikor hátramaradt, hogy gondját viselje egy afgán kamaszlánynak, és megpróbálta őt is kimenekíteni Kabulból. A mentőakció jelenetei látványosak és profik, ekkor valóban azt érezzük, hogy egy hollywoodi filmet nézünk. Hogy a magyar katonák a valóságban nem csináltak ilyet? Meglehet. De ismétlem, egy fikciós műfajon furcsa dolog számonkérni a valóságot. A lényeg, hogy működik.

3. Filmként megállja a helyét?

Igen, a történet, a történetépítés, a karakterépítés, a látvány, az akciók, mind meglepően jól sikerültek. A fényképezés, az operatőri munka (Dobos Tamás) különösképpen dicséretet érdemel, nem látszik a filmen, hogy használtak CGI-t, egyébként keveset is használtak, leginkább a hátterezéshez. A párbeszédek a műfaj keretei között valóságosak voltak (ez a magyar filmek leggyengébb pontja szokott lenni) és a többi magyar filmmel ellentétben a szokásos „motyogva beszélésnek” nyoma sem volt. A kaszting bravúrosan sikerült: Jászberényi Gábor (A martfűi rém) elemében van Kerekes Bálint hadnagyként, Borovics Tamás Herczeg Péter alezredesként, Dietz Gusztáv pedig főtörzsőrmesterként azt az érzést keltik, mintha katonákat kértek volna fel, hogy színészkedjenek; még Trokán Nóráról is elhisszük, hogy tartalékos, női katona, pedig tőle nem számítottunk sokra. A filmnek (ritka magyar jelenség) jó a humora is, és nincs eltúlozva, de helyesen adagolták. Sok más magyar produkció szekunder szégyent keltő vicceskedésével ellentétben a Sárkányok Kabul felett című filmben ez mind működik. Leleményes, hogy Rejtő Jenő és Molnár Ferenc regényeinek címeit és karaktereinek neveit használják a rejtjeles beszélgetéshez, ahogyan az is, amikor az afgán kamaszlány „Nemecseket” kiabálva furakodik át a tömegen.  A Sárkányok Kabul felett működik filmként, akciófilmként pedig szórakoztató, de egyáltalán nem üres.

4. Végre egy valódi magyar hősfilm, szájbarágás nélkül?

Nehéz mihez hasonlítani a Sárkányok Kabul felettet, mert nem nagyon készült ilyen film az utóbbi években, évtizedekben. Hogy mire gondolok? Arra, hogy olyan embereket mutatnak meg benne, akik nem saját magukért, hanem másokért élnek és halnak, ha kell. A film egyik kulcsjelenetében Kerekes Bálint hadnagy a kórházi ágyban fekve beszélget Takács Eszterrel. Az orvosnő bókol a megsebesült katonának, jóképűnek nevezi, Kerekes pedig meghívná otthon „egy erőlevesre”, de az orvosnő elutasítja, mondván, hogy éppen felajánlottak neki egy állást a kabuli kórházban, és azt elfogadta. Kerekes meglepően rezignáltan fogadja a választ, tehát két hivatásának élő ember mond le a saját vágyairól, hogy azt az ügyet szolgálja, amihez elszegődött. A doktornő a gyógyításért és betegeiért él a hippokrateszi eskü szellemében, a katona pedig a bajtársaiért, mások megvédéséért, a katonai eskü kívánalmainak megfeleően. Mindez teljesen szembemegy a kortárs kulturális-liberális doktrína, az Én végső mítoszának társadalompusztító ideológiájával. Nehéz ilyen értékeket a cinizmus korában megjeleníteni a művészetben, de a Sárkányok Kabul felettnek sikerül megoldania a feladványt, szájbarágás nélkül.

5. Vajon migránsellenes a film?

Nem. Akkor netalán migránspárti? Ismét nem. Inkább valóságpárti. Nagyon is emberi módon ábrázolja az afgánokat, az emberi sorsokat, sőt, a magyar doktornő, az egyik főszereplő, egy üldözött afgán kislányt akar Európába menekíteni. A film a maga nyers valóságában mutatja meg a kabuli eseményeket, hiába próbál több ezer ember bejutni a repülőtér területére, a katonák csak azokat mentik ki a tömegből, akik szerepelnek a listájukon. Egy különösen szívszorongató jelenetben a magyar tartalékos katonatiszt (Trokán Nóra) átvesz egy kisbabát egy nőtől, hogy legalább a baba jusson ki az országból és élhessen egy normálisabb életet (ilyen jelenetek valóban történtek, sőt, ennél drámaibbak is, hisz voltak anyák, akik átdobták a gyermeküket a szögesdrótos kerítésen…). Bizonyára a liberális kritikusok csalódtak abban, hogy ezt a helyzetet nem fekete-fehéren ábrázolja a film, mert alig várták, hogy teletüzdeljék a kritikájukat a „kormánypropaganda” szóval; ebben a reményükben csalatkozniuk kellett. Így természetesen arról kezdtek el írni, hogy a film nem tagadhatja meg a valóságot, és ezzel megy szembe a „kormánypropagandával” – értik ezt a nyakatekert logikácskát? Pedig a képlet voltaképpen egyszerű: olyan embereket kellett kimenteni, akik együttműködtek a magyar katonai misszióval, vagy egyéb magyar kötődésük van. Ez nem azt jelenti, hogy a film szerint jöhet Európába mindenki, akit csak akar, hisz az emberek szörnyen szenvednek, éppen ellenkezőleg, a film éppen azt mutatja meg, hogy milyen komplex és változatos a közel-keleti meg a közép-ázsiai térség, és mindenkit nem lehet megmenteni, ez egy liberális és önpusztító illúzió. Erkölcsi értelemben természetesen lehetetlen elfogadni, hogy kisgyermekeket tapos agyon a tömeg, de azzal az illúzióval is le kell számolni, hogy minden ember megmenthető. A konzervatív gondolkodás életszerű, a realitásokkal számol, nem a vágyakkal. Tehát a film elgondolkodtató erkölcsi kérdéseket is felvet, amiről később lehet beszélgetni, mellettük vagy ellenük érvelni – és – hogy a türk álmoskönyvet idézzem – „ez jó jel” egy alkotás esetében.

6. Vajon a magyar honvédség propagandája?

Annyira, amennyire az Amerikai mesterlövész film az amerikai hadsereg propagandája. A film nem azért készült, hogy a seregbe vonzza a fiatalokat, de nyilván, pozitívan ábrázolja a katonák szerepét (csak Magyarországon merülhet fel egyáltalán, hogy ez önmagban rossz dolog…), és talán azért szerepelnek benne a Gidránok és a Leopárdok, hogy megmutassák a nézőknek, hogy mennyire fejlett és modern a magyar hadsereg, mert ilyen eszközök 2021-ben és 2022-ben, pláne azelőtt, még nem voltak a magyar hadsereg birtokában. A gépkarabélyok, a katonai felszerelés is vadonatúj, a legújabb szabvány szerint való, tehát kétségtelenül vonzó világnak ábrázolja a katonai hivatást az erre fogékony nézőknek, tehát azt üzeni, hogy aki magyar katonának megy, az egy szupermodern (kikacsintás) és korszerű világban találhatja magát.

7. Vajon túl sok Stohl András van a filmben?

Igen. Bár a színész összesen talán fél percet szerepel a benne, egy magyar katonai műveleti-központban láthatjuk, határozottan soknak és feleslegesnek érezzük ezt is. Komolyra fordítva a szót: kevés baki van a filmben – azért az megmosolyogtató, amikor az afgán kamaszlány apja, aki valami államtitkári vagy miniszteri pozíciót vállalt a demokratikus afgán kormányban, öltönyben furikázik Kabulban, amikor elvben vadásznak rá a tálibok (mintha egy X-et rajzolt volna magára); tényleg nem volt ideje egy helyi pamutinget felölteni? Jó kérdés. A túlontúl klisés lezárás természetesen nem rontja el a filmet, de talán valami eredetibb „happy end”-et is találhattak volna az alkotók. Mindezzel együtt, érdemes megnézni a Sárkányok Kabul felett című filmet.

Értékelés: 8/10