Léleknyitogatók

Jövőre lesz másfél évtizede, hogy a Szent István Filharmonikusok elindította beavató sorozatát. Eddig közel 150 ezer gyereknek hozták el a klasszikus művészetek pótolhatatlan kincseit. Ottjártunkkor több mint háromszázan érkeznek a zuglói Szent István Zeneház hangversenytermébe; a felső tagozatos általános iskolások és gimnazisták zuglói oktatási intézményekben tanulnak, és évente egyszer lehetőségük nyílik részt venni a beavató koncerten.

Szerelem kottából

A gyerekek megkeresik a helyüket, lassan megtelik a terem. A nézőtér egy csapásra elhalkul, és kezdetét veszi a koncert: Beethoven Egmont-nyitánya szól, erőteljesen és diadalittasan, felvillantva a novemberi szürke egyhangúságban az ’56-os forradalom emlékét. És éppen ez az egyik kapcsolódási pont, amellyel a Felfedezőúton-sorozat őszi tematikája foglalkozik: Ludwig van Beethoven és a magyarok kapcsolatával. Számunkra az Egmont-nyitány végérvényesen eggyé vált a forradalmi eseményekkel, hiszen ’56 első napjaiban, a szabadság mámoros pillanataiban a rádióból szinte folyamatosan Beethoven darabja szólt.

A sokszínű műsorban persze nemcsak hatásos nagyzenekari művek, hanem líraibb kompozíciók is helyet kapnak, például a zeneszerző harminckét zongoraszonátája közül a leghíresebb: az Appassionata. A hangversenyen Kovács Gergely zongoraművész tolmácsolásában hallgatjuk az ismert dallamokat. Solymosi Tari Emőke zenetörténész az egyes műsorszámok között pedig mesél; rengeteg izgalmas információt oszt meg a hallgatósággal. Megtudjuk például, hogy az Appassionata komponálását a zeneszerző egyes feltevések szerint Martonvásáron fejezte be, és hogy a zongoraművet talán egy magyar grófnő iránt érzett szerelme is inspirálhatta. Az ajánlás kedves barátjának, a martonvásári kastély urának, Brunszvik Ferencnek szól, ám a szenvedélyes dallamok talán Ferenc testvérének, Brunszvik Jozefinnak. A műsorban elhangzik egy Beethoven komponálta szerelmes dal is – Erdős Róbert előadásában –, amit kifejezetten Jozefinnak szánt, több kutató így szinte biztosra veszi, a magyar nemes hölgy volt a titokzatos „halhatatlan kedves”. A műsorból kiderül, a bécsi klasszika és a romantika határán alkotó szerző különösen kötődött a magyarokhoz, kétezer fennmaradt leveléből ötszáznak magyar a címzettje; életében pedig számos magyar arisztokrata játszott jelentős szerepet – a Brunszvik mellett az Esterházy család tagjai vagy Erdődy Mária grófné; ráadásul a zeneszerző zongoristaként és karmesterként is többször vendégszerepelt a történelmi Magyarországon.

Lelki erőforrás

A Felfedezőúton-sorozat szellemi atyja Záborszky Kálmán Kossuth-díjas karmester, a Szent István Filharmonikusok művészeti vezetője. Évekkel ezelőtt egy újságcikket olvasva szembesült azzal a kutatással, hogy a magyar gyerekeknek mindössze egy százaléka találkozik élete első évtizedében színpadi művészettel: opera- és balett-előadásokkal vagy épp komolyzenei koncertekkel.

– Sokkolt az elkeserítő statisztika, és azt éreztem, tennem kell valamit, így jött a beavató hangversenysorozat ötlete. 2011-ben megkerestem az akkori zuglói polgármestert, Papcsák Ferencet, aki azonnal a kezdeményezés mellé állt – emlékszik vissza Záborszky Kálmán a kezdetekre, majd hozzáteszi, a sorozat legfontosabb értékének a magas színvonalat tartja.

– Kiváló szólistákkal dolgozunk együtt, a programban fellépők mindegyike nemzetközi versenyeredményekkel büszkélkedő, nagyszerű művész. A minőség a garancia arra, hogy a koncert során ne lankadjon a fiatalok figyelme – húzza alá a karmester. Elmondja azt is, hogy Solymosi Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész csodálatos munkát végez, hihetetlen nagy műveltségű zenei szakember, kezdetektől ő a program szerkesztője. Az állandó karmesterek Horváth Gábor és Ménesi Gergely, de e nagy tapasztalatú muzsikusokhoz egyre többször csatlakoznak fiatalabb, kiemelkedő tehetségű dirigensek is, mint Dénes-Worowski Marcell, Safarek Krisztián és Zsíros Levente.

– A gyerekek akkor kerülhetnek közelebb a művészetekhez, ha élményekkel teli programon keresztül találkoznak e páratlan értékekkel: zeneművekkel, táncdarabokkal, képzőművészeti alkotásokkal. Mindez kihagyhatatlan a fejlődésükhöz, hiszen a zene lelki erőforrás. A klasszikus zeneművek megérintik a fiatalokat, akik ebben az életkorban amúgy is fogékonyak a szépre, az érzelmekre – mondja a karmester. Záborszky Kálmánnak egyébként nem ez volt az első tömegeket megmozdító kezdeményezése. 1994-ben költözött a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola a mostani épületbe, itt működik az 1954-ben alapított, ma már Magyar Örökség díjjal is büszkélkedő Szent István Filharmónia. Záborszky Kálmán a kilencvenes évek közepén kezdte el a zuglói iskolák részvételével a nyaranta megrendezett Carmina Burana-koncerteket – a legjobb évükben ezerötszáz gyerek, azaz az iskolai kórusok tagjai és a Szent István Oratóriumkórus énekelte Orff népszerű művét a Syma Csarnokban. 2014-ben azonban a kerület élén politikai kurzusváltás történt, Karácsony Gergely lett a zuglói polgármester, aki nem támogatta a hangversenyt, így elhalt a nagyszabású, szinte minden zuglói iskolást megmozgató kezdeményezés.

Útravaló az élethez

Solymosi Tari Emőke szerint a 2011 óta megrendezett koncertekre, összművészeti előadásokra leginkább az jellemző, hogy valódi művészeti értéket közvetítenek magas színvonalon, a diákok belső világát gazdagító, maradandó élményt adva.

– Szimfonikus zenekarral, kiváló énekes és hangszeres szólistákkal, táncosokkal dolgozunk, igényesen összeállított képanyagot vetítünk, olyan nívós produkciókról van szó, amelyek bármely hangversenyteremben megállnák a helyüket, zeneértő felnőtt közönség előtt is – mondja Solymosi Tari Emőke. Elmeséli, a rendkívül pozitív fogadtatás ellenére kihívást jelent a program szerkesztése, hiszen a fiatalok megszokták a villámgyors online világot. A műsornak annyira magával ragadónak kell lennie, hogy az érdeklődés egy pillanatra se lankadjon.

– Fontos szerkesztési elv, hogy a műsorszámok logikusan, organikusan következzenek egymásból. Ugyancsak lényeges a zenei formációk változatossága: például a zenekar után szóló zongora jön, aztán éneket hallunk, majd táncprodukciót látunk, klasszikus balettet, kortárs- vagy néptáncot – a sorozat az ugyancsak zuglói székhelyű Magyar Táncművészeti Egyetemmel együttműködésben zajlik, de más táncosok is szerepelnek –, és közben a fordulatos összekötő szöveget hiteles és esztétikus képanyaggal illusztráljuk. Gyakran művészfilmek részleteit is belekomponálom a programba, de van, hogy a zeneművekhez kapcsolódó vers vagy mese hangzik el – magyarázza a zenetörténész.

– Az egészen kicsik számára játékos, mesékhez kötődő témákat választunk, amelybe beleférnek a klasszikusok mellett a kortárs komolyzenei darabok is, mint legutóbb Fülep Márk fuvolaművész-zeneszerző Fekete István Vuk regényéhez írt szimfonikus zenekari muzsikája – magyarázza Solymosi Tari Emőke. Az öt-tíz éves korosztálynak fontos az interaktivitás. Az, hogy néhány percben közösen mondanak el egy verset, énekelnek, tapsolnak, még közelebb hozza őket az előadás témájához. A programszerkesztő elmeséli, nagyon jó visszajelzéseket kapnak a részt vevő pedagógusoktól is: az egyik tanárnő például úgy fogalmazott, a koncert után a gyerekek feltöltődve, lelkükben sokkal gazdagabban lépnek ki a Szent István Zeneház kapuján.

– A gyerekeknek fontos ismeretanyagot is átadunk, de a lényeg, hogy a lelküket, érzelemvilágukat átjárja a zene, a tánc, az irodalmi szöveg, a festmények és művészi fotók sora. Ez a művészeti élmény formálja a belső világukat, olyan útravalót adva, ami nélkülözhetetlen a harmonikus élethez – mondja a zenetörténész. A mai oktatási rendszerben méltatlanul kevés időt szánnak a művészetekre, így az ilyesfajta programok kincset érőek. Elég körülnézni ma a világban: láthatjuk, létfontosságú, hogy a művészetekre nyitottabb és magasabb érzelmi intelligenciával bíró generációt neveljünk. Hiszen a jövő múlik rajta.