Lelkük a borban
A kézműves kifejezést talán túl gyakran használjuk, nincs is rá pontos definíció. Vannak azonban olyan borászok, akiknek munkássága egyértelműen ilyennek minősíthető. Boraik hű tükrei életfilozófiájuknak.
Különcnek, öntörvényűnek tartják a kézműves borászokat, akik gyakran a tankönyvi tételekkel szembemenve, azokat megcáfolva készítenek remekbe szabott borokat. Kétségtelenül nem a könnyebbik út csábítását választják hivatásuk gyakorlása során.
– Aki a pincémbe belép, kifelé nem ugyanolyan lelkülettel távozik – vallja az egri borvidéken, Szomolyán alkotó, hivatására nézve erdész Kaló Imre, aki 1988 óta borászkodik önállóan, e nemes hivatás örökségét ugyanakkor, mint mondja, génjeiben hordozza.
A szakmai körökben kimondva-kimondatlanul a kézművesek között elsőnek tartott Kaló Imre mintegy 20 hektáron 24 féle szőlőt termeszt, felerészt világfajtákat, felerészt Kárpát-medenceieket. Leányka, olaszrizling, rizlingszilváni, kékfrankos, csókaszőlő, kadarka, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, turán – ezek a legfontosabb fajtái. Tőkénként nagyjából 1 kilogrammot szüretel magas cukorfokkal, gyakran túlérésben, november közepén-végén. A kocsánytól elválasztott szőlőszemeket épp csak annyira roppantják meg, hogy a héj kifakadjon. Prést nem használnak, a megroppantott szemek saját súlyuknál fogva nyomják ki a mustot a tölgyfából készült erjesztőkádba, a káciba helyezett színelőhengerbe. Ez egy rozsdamentes, saválló cső, aminek oldala lyukacsos, így a színlé beszivárog rajta keresztül. Kiszivattyúzzák és erjesztik, majd hosszan, akár öt évig is érlelik hordóban, utóbb palackban. száz kiló szőlőből nagyjából 50 liter must nyerhető ki ezzel a módszerrel. Fajélesztőt Kaló Imre nem használ.
– Én csak nyomkövető vagyok, az a dolgom, hogy Isten akaratát a lehető legkevesebb beavatkozással segítsem érvényesülni – vallja.
Az így készült borok világviszonylatban is helytállnak, mások mellett Isabelle Légeron, a világ legavatottabb borszakértőinek, a mindössze néhány tucatot számláló Master of Wine-oknak egyike is rajong értük. A lényeg azonban a technológia mögött meghúzódó filozófia.
– Nagy szeretetben nevelkedtem, megtanultam, milyen egy igazi család, mit jelent a szülőföldön élni, fáradsággal szőlőt, rövid szárú szomolyai fekete cseresznyét termeszteni. Ez volt az a keret, amiben a nagyszüleim, a szüleim átadták az Istentől eredő tudást, aminek köszönhetően máig úgy születnek a boraink, hogy akkor is elkészülnek, ha nincs villany – mondja Kaló Imre. – Itt, Szomolyán 12 ezer éves életkultúra örökösei vagyunk. A teremtő ember isteni pecsét. Ami azt illeti, a politikusoknak meg kellene ismerni őket. Az isteni időszámításban elhelyezve magunkat a történelmi életkultúra megőrzése a feladatunk, és bár a globalizmus ostromgyűrűjében ez szinte lehetetlen, a globalistáknak is meg kell érteni, hogy a nap nem miattuk kel fel – vallja.
Majd így folytatja:
– Az életet megérteni csak csendben lehet. A születés és az elmúlás keretei között az ember lehetőséget kapott Istentől, hogy kilépjen az ösztönéletből, és értelemmel a földi örömök sokaságában rózsaként kinyíljon. Ennek alapja a szeretet, ami nélkül jó bor sem születhet. Bizony nagy pechje van az ördögnek. Barátságot, szeretetet senki nem tud pénzért venni. Nekem erdészként az erdő, a szőlő és a pince a templomom. Igaz, ami igaz, utóbbiban misézek legtöbbet. Itt mindig velem van a családom, a barátaim, a nép és a nemzet, amelynek fia vagyok, amelytől az anyanyelvemet kaptam. Tudom, mi a jó és mi a rossz, és zsigerből tiltakozom a rossz ellen. Célunk a Föld legjobb élőhelyén az egyik legjobb bort megalkotni. Az elmúlt 35 év alatt közel 200 ezer ember kóstolt bort a pincémben. A végtelenbe kapaszkodva adni akarok. Erre csak az képes, aki teremt. Aki nem teremt, az elvesz. Hát mindenki éljen úgy, hogy tudjon adni, tudjon örülni a másik embernek – foglalja össze életfilozófiáját Kaló Imre.
Elvi kérdés, hogy ha az ember a szőlőművelésben már eljutott oda, hogy a természettel összhangban, egyensúlyban, a biodiverzitás szemlélődő résztvevőjeként dolgozik, akkor a pincében is kerüljön minden természetellenes beavatkozást. Magyarországon ma 250-féle engedélyezett borászati adalékanyagot lehet alkalmazni.
A kompromisszummentesen alkotó délvidéki borosgazda, aki összesen 16 hektáron nevel szőlőt Szerémségben és a Dél-Alföldön, abban hisz, hogy a szőlő közölni akar valamit velünk.
– Ha nem készülne belőle bor, nem volna sok értelme a létének – gondolkodtat el Maurer Oszkár. Majd hozzáfűzi, ez a különleges növény az emberrel szövetségben hozza létre a lélek táplálékát.
A magyar bor visszatért című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.
