Lenin a spájzban
Lada rendőrautó, Szomszédok, munkásököl vagy a Ferihegy neonreklámja: jellegzetes mozaikjai a rendszerváltással mögöttünk hagyott évtizedeknek. Az Október 6. utcában nemrég nyílt Budapest Retro Élményközpontban újra átélhetjük a kort, vagyis fejünk búbjáig elmerülhetünk a gulyáskommunizmus hétköznapjaiban.
Adódik a kérdés, minek nosztalgiázni a mögöttünk hagyott hosszú évtizedek műanyag-, olaj- és égettkávé-illatú világán, amit úgy hívtak, szocializmus? Nagyon is érthető viszonyulás ez: ahhoz a világhoz mindenképpen vonzódunk, amelyben felnőttünk, amelyhez érzelmi szempontból közünk van. Márpedig a negyvenestől a nyolcvanas évek végéig tartó, a keményvonalastól a puha szocializmusig szelídült világban is élni kellett valahogy: a rendszer ideológiáját ki magáénak vallotta, ki csupán elviselte, ki hevesen gyűlölte. A politikától függetlenül felnőtt közben néhány nemzedék – például a mai negyvenes-ötvenesek népes generációja –, amelynek tagjai igen határozott emlékképeket őriznek ebből az időszakból.
Fontos leszögezni, a központ munkatársai külön hangsúlyozzák is, hogy a tárlat létrehozása semmiképpen sem politikai állásfoglalás. A sarkos ideológiákat elítélik, céljuk csupán az emlékek felidézése és a szórakoztatás, csakúgy mint a más országokban is megtalálható hasonló intézményeknek, így a közülük legismertebb berlini DDR Múzeumnak, ami az egykori kelet-németországi mindennapokat mutatja be annak jellemző tárgyaival. Érdemes hát a Budapest Retro Élményközpontra is afféle szocialista skanzenként vagy időutazásként tekinteni. A három emeletet betöltő mementógyűjtemény darabjait hat éven át kutatták, halmozták fel a szervezők.
Az utcáról betérve egy kis mozi vagy művelődési ház egykori fogadóterére emlékeztető enteriőrbe jutunk, benne lécekből eszkábált hirdetőtábla és fadobozos televízió. A félköríves pult mögül valódi retró bisztró csábítgat, menüjét az egykori Utasellátók is megirigyelhetnék, többek közt olyan fogásokkal, mint a zsíros deszka, a debreceni vagy az észvesztően rózsaszín puncsos minyon. Innen indul utazásunk, amely több mint fél évszázaddal repít vissza az időben. Az első installáció egy hatalmas hirdetőoszlop, egyik oldalán az úttörők, a másikon a kisdobosok viselkedési szabályzatával. A terem oldalában vörös zászlók rengetege és a dolgozó nép vállveregetésének szánt megannyi kitüntetés – Kiváló Dolgozó, a Szocialista Munka Hőse és társaik – erdeje látható, miközben a korszakban „népszerű” lakótelepek világa is megelevenedik. A kicsinyített paneltömbök néhány emelete kinyitható, mint egy rejtekajtó, ahová a kommunista-szocialista időszak tipikus tárgyi emlékeit rejtették. Akad itt Lenin-mellszobor bronzból, vörös csillagos, kalászos, Kádár-címerrel díszített fajanszbögre – a rendszer élharcosai talán pont ilyenből kortyolgatták kotyogósban főtt reggeli kávéjukat. A legvalószínűtlenebb esztétikai élmény viszont mégiscsak az arany színnel kipingált, növényi motívumokkal díszített jókora porcelánserleg, közepén a bumfordi szocialista címerrel: készítője talán azt remélte, esztétikai fronton így segítheti legjobban a proletariátus világméretű győzelmét.
A paneltömbök rejtekajtajai mögött találhatunk korabeli piperecikkeket, háztartási eszközöket, a karácsony kopottas csillogású díszeit – a hajszárítótól az arckrémeken és a dezodorokon át a kisdobos- és úttörőlét tipikus tárgyaiig rengeteg mindent. Különböző témakörökben kvízjáték is várja a látogatót; ha sikerül néhány kérdést megválaszolni, például hogy Farkas Bertalan milyen halmazállapotú alkoholt vitt magával az űrbe, elnyerhetjük a Kiváló Elvtárs címet.
Apropó úr az űrben. A hetvenes-nyolcvanas években egyre kiéleződőbb űrversenyt igen szellemes megoldással jelenítették meg: egy jókora üveghengerben korabeli űrhajósöltözet lebeg, vele szemben egy vérbeli kelet-európai sci-fi díszleteinek hangulatát idéző irányítópult, amely akár egy tengeralattjáró fedélzetén is lehetne. A csillagok között suhanva lépünk át egy másik terembe, ahol az egykor legragyogóbb elméjűnek gondolt ideológus ontja ránk fényét: a párt központi bizottságának vörös kárpittal borított irodájában, a festett üvegablakon – utánozva a keresztény ikonográfiát – a kommunista szent, maga Lenin jelenik meg, amint a nagy eszme megvalósításán mereng. E kipárnázott vörös birodalomból a korabeli utcára lépünk, egyenesen egy május elsejei felvonásra csöppenve; középen az elvtársak tribünjei, amelyek magasáról az alant masírozó tömegeket szemrevételezték. A macskaköves utcán játékbolt, fodrászat kirakatai, benzinkút és a szokásos utcai telefonfülkék sorakoznak – a kagylót leemelve régi vicceket, kabarétréfákat hallhatunk.
Az egyik teremben a nyolcvanas évek tévéstúdióját is berendezték, az öreg készülékeken olyan egykor népszerű sorozatok részletei futnak, mint a Szomszédok, a Linda vagy az Angyalbőrben. Aztán egy hamisítatlan hetvenes-nyolcvanas évekbeli szobabelső is megjelenik. Tényleg mint a lakótelepi lakások esszenciája, a panelban biztosan elférő, jellegzetesen kicsire tervezett bútorokkal, az esetlen könyvesszekrény polcain nippekkel, a falon öntapadó poszterrel. A konyhában pirosra lakkozott konyhabútor és a korszerű gépesítés netovábbjaként egy szovjet hűtőszekrény, tetején műanyag tálca és kotyogós kávéfőző: mindenhonnan árad a Kádár-rendszer pszeudojólétének bizonyossága.
Itt, az otthonokat bemutató részben válik világossá, hogy valami nem stimmel. A tárlaton ugyanis kissé összekeverednek a korszakok; némileg zavaró, hogy az ötvenes évek zord diktatúrájának miliőjét összekutyulták a nyolcvanas évek prekapitalista korszakával – nagyon nem ugyanaz a világ. A látvány kétségkívül hatásos, a fényesre suvikszolt enteriőr azonban itt-ott kissé művinek hat, olykor tömény giccsparádé. Persze ez nem feltétlenül a rendezők hibája, a vörös ideológiával nyakon öntött tárgykultúra valahol mindig is önmaga karikatúrája volt. A szocialista vidámpark így minden esendőségével együtt valódi élményt kínál, amit azok fognak leginkább díjazni, akik át is élték a korszakot. Érdemes ezért némi háttértudással felvértezve érkezni, főleg ha gyerekekkel látogatunk ide. A rendszerváltás után születetteknek ez a kor ugyanis már valóban történelem, amely bőséges magyarázatra szorul. És ha már a legújabb nemzedéket említjük: a helyszínen idegenvezetéssel élvezetes alternatív történelemóra szervezhető.
