Lényegre törő

2014-ben a John Wick olyan sikert aratott, hogy az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb franchise-ává nőtte ki magát, miközben sorra próbálták lemásolni a receptjét. Csak idén A szerelem fáj és a Novokain is ugyanerre a formulára épült. A 2021-es Senki is ezt a koncepciót követte közepesen élvezhető módon, ám ahhoz még így is elég sikeresnek bizonyult, hogy elkészüljön a második rész. A címszereplő családapa ezúttal békésen vakációzik a családjával, de nem sokáig élvezheti a tengerpartot, hamar összeakasztja bajszát a helyi hatóságokkal és a rosszfiúkkal. A folytatások tipikus hagyományait követve ezúttal még több akciót kapunk, hősünk a legkreatívabb módszerekkel végez mindenkivel, azonban az alkotók hiába próbáltak több poént is belecsempészni a filmbe, humorérzék nem sok van, a viccek többsége kínos és tenyérbemászó. Bob Odenkirk ezúttal is meggyőző akciósztárként és Sharon Stone-t is jó érzés lenne hosszú évek után ismét vásznon látni, ha nem játszaná túl a szerepét. Szerencsére a papírvékony cselekményt alig másfél óra alatt lényegre törően lezongorázzák, nem vesztegetik feleslegesen a nézők türelmét, így a hasonló produkciók kedvelői, ha nem is helyezik a klasszikusok polcára, valószínűleg csalódni sem fognak.