Hirdetés

Egy alpokbéli faluban, Vermiglióban csupán néhány, a messzeségben elzúgó vadászgép látványán keresztül szembesülnek a lakosok a II. világháborúval. Itt tengeti mindennapjait Lucia is a húgaival és a karót nyelt apjukkal, ám amikor a településre érkezik egy katonaszökevény és beleszeret, hirtelen minden felbolydul körülötte. A házasságba torkolló viszony tragikus eseményekhez vezet, azonban bár a történetnek kétségtelenül megvan a drámai ereje, valószínűleg nem ezért, sokkal inkább a külsőségei miatt nyerte el – számos nemzetközi kitüntetés mellett – tavaly Velencében az Ezüstoroszlán díjat. És ezt most nem pejoratívan kell érteni: Maura Delpero rendezése egyszerűen lélegzetelállító, olyan lehengerlően szép a képi világa, hogy egy képzőművészeti kiállításhoz hasonló vizuális élményt nyújt – sokkal jobban megérdemli a mozivásznat, mint a legtöbb hollywoodi szuperprodukció. Amellett ugyanis, hogy tökéletesen használja ki a cselekmény helyszínének természeti szépségét, szociográfiai részletgazdagsággal ábrázolja a szóban forgó közösséget és annak tárgyi vagy öltözködési kultúráját. Ezenfelül szinte csak grátisz, hogy a főszálon keresztül megismerhetjük a helyiek gondolkodásmódját és szokásvilágát is.