Hirdetés

Egy férfi a fiával a marokkói sivatag felé veszi az irányt, miután a lánya hónapokkal korábban elment oda egy illegális rave-partira, és azóta nem adott életjelt magáról. A keresés során az apa kénytelen valamennyire beilleszkedni az alternatív életmódot követő fiatalok világába, akiknek mindeközben szembe kell nézniük azzal, hogy hiába fordítanak hátat a civilizációnak, akármennyire próbálnak fizikailag és – tudatmódosítók révén – szellemileg is elszeparálódni tőle, az így vagy úgy, de hatást gyakorol rájuk. A Cannes-ban a zsűri díját elnyerő alkotás alaposan sokkolta a közönséget, ahhoz hasonló pokoljárásra invitál, mint az Apokalipszis most, csak ezúttal nem a dzsungelben, hanem az izzó portengerben járunk, a szereplők pedig nem háborúzni érkeztek, hanem a békét megtalálni. Ennek ellenére a tragédiák sorát nem kerülhetik el. A Tánc a sivatagban végtelenül komótosan halad előre, mondhatnánk, hogy meditatív, de leginkább egy lázas rémálom érzetét kelti, amelyből olyan drámai pillanatokkal ébreszt fel, hogy azt garantáltan megemlegetjük. Elbeszélésmódjával nem a széles közönséget célozza, valószínűleg sokaknak nem is tetszik majd, de tagadhatatlanul az év egyik legkülönlegesebb filmélménye.

Kapcsolódó cikkünk