Logikátlan

Amilyen ígéretesen kezdte M. Night Shyamalan a pályáját mások mellett a Hatodik érzékkel vagy A sebezhetetlennel, annál nagyobb csalódást okozott a későbbi rendezéseivel. Azt el kell ismerni, hogy a mai napig elképesztő alapötletek pattannak ki a fejéből, így ha elolvassuk filmjeinek szinopszisát, egyből hatalmas késztetést érzünk arra, hogy rögvest megnézzük. Még annak ellenére is, hogy jó párszor ráfáztunk már a munkáival, hiszen mindig beleerőltet a forgatókönyvbe egy grandiózusnak szánt csavart, ami általában komolytalanná teszi a sztorit. A csapda felütése ezúttal is ígéretes, egy apa elviszi a lányát egy népszerű popénekesnő koncertjére, majd a rendőrség váratlanul elbarikádozza a helyszínt, mert kiderül, egy régóta körözött sorozatgyilkos is a nézők között tartózkodik. Ha nem is Hitchcock színvonalán, de a rendező eleinte ügyesen építi a feszültséget, aztán a játékidő felében ismét egy hatalmas fordulattal már-már nevetség tárgyává válik a történet, amit a karakterek végtelenül logikátlan viselkedése csak tovább fokoz. A mozivásznon manapság ritkán látható Josh Hartnett a főszerepben nagyon igyekszik visszakapaszkodni az A-ligába, de sajnos zavarosan megírt figurája ellehetetleníti ezt.