Hirdetés

1929 tavaszán Gordon Zsigmond, a Philadelphia Inquirer újságírója váratlan feladatot kap: cikket kell írnia a várost behálózó szeszcsempészetről és az abból táplálkozó korrupcióról. Ennek érdekében beépül a legnagyobb bűnözői bandába, ahol Amerika rettegett urai, többek közt a kegyetlen gyilkos Frank McErlane, a Philadelphiát vasszigorral kormányzó Vare szenátor és Al „Hasított képű” Capone diktálják a feltételeket. A vér és bűnök kísérte anyaggyűjtés során Gordon váratlanul összeesküvésre bukkan, veszélybe kerül az élete, mindezt pedig tetézi egy rosszkor, rossz időben meghallott magyar szó, egy depressziós apa és az aggódás egy jobb reményű, vézna kis kültelki szeretőért. 

Dióhéjban így foglalható össze a Bűnös Budapest-ciklus 6. kötete, amely egyszerre megnyugtatóan ismerős, mégis új: az úgynevezett hard-boiled (kemény) krimi stílusjegyeivel egy bűntény(sorozat) ürügyén avat főszereplővé egy önmagában is nagyon izgalmas metropoliszt. Igaz, ezúttal a sorrend fordított, ezért is olvasható a borítón a „nagy sikerű Budapest noir előzményregénye” kitétel, hiszen míg az eddigi részekben többnyire a magyar fővárost járták keresztül-kasul a szereplők, most ugyanolyan részletességgel ismerhetjük meg a korabeli Philadelphiát, illetve az eseményekkel összefüggően Gordon Zsigmond 1930-as hazatérésének okait és előzményeit.

Kondor mindig nagyon erős és talán ezért is megunhatatlan atmoszférateremtési képessége még mindig hatásos: a vértől, hányástól és izzadságtól sikamlós bokszklubok, az elegáns szállodák előcsarnokai, a folyóparti titkos szeszfőzdék, a külvárosi motelek és különféle nációk vezette utcai kifőzdék vagy a maffiafészkek aprólékosságig hiteles leírásai pillanatok alatt beszippantják az olvasót. Ez még akkor is így van, ha ez a túlrészletezettség időnként bosszantóvá válik, a sokáig jól alkalmazott irónia a végére teljesen kifullad, és a cselekmény is többször logikailag teljesen hiteltelen irányt vesz.