Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Minden egy családi születésnapi partival kezdődött. Hogyan lett egy szűk körű buliból mára többnapos, több színpados fesztivál, amely az alig 500 fős Paloznakot a jazz balatoni fővárosává tette?

– Férjem 40. születésnapjára meghívtuk zenélni Snétberger Ferencet, akinek Mészáros Zoltán, a VeszprémFeszt igazgatója volt akkoriban a menedzsere. A születésnapnak akkora sikere lett, hogy úgy éreztem, nem szabad abbahagyni. Paloznakon pedig, ahol a házunk és a borászatunk is van, minden adott egy színvonalas kulturális rendezvényhez. Zoli mindenben segített, jókat kacagott rajtunk. Az első jazzpiknik teljesen karitatív volt, belépő nélkül, főként a barátaink jöttek el. Mindössze egy délután tartott, amikor is a Snétberger Zenei Tehetségközpont növendékei léptek fel, nekik ajánlottuk fel a támogatói jegyekből befolyt összeget is. Jól sikerült ugyan, de mégsem annyira, hogy meg akartam volna csinálni a másodikat is.

– Minek vagy kinek köszönhetően lett mégis második Jazzpiknik?

– Fábián Julinak. Meghallottam a hangját a rádióban, és elvarázsolt. Rögtön elkezdtem álmodozni róla, hogy fellép a paloznaki színpadunkon. Felhívtuk a menedzserét, és a legnagyobb meglepetésünkre igent mondott. Így muszáj volt megszerveznünk a második pikniket is. Ez már két délután át tartott, hat előadóval. Julinak akkora sikere volt, hogy hosszú sorok kígyóztak a bejutásért, de a színpad körüli fa ágain és a kerítésen is ültek a gyerekek. A harmadik évre pedig sokan mellénk álltak, a falu is rengeteget segített, így már a nemzetközi színpadot is meg tudtuk csinálni.

Korábban írtuk

Fotó: MTI/Mónus Márton
Közönség a német De Phazz együttes koncertjén a 9. Paloznaki Jazzpikniken

– Paloznak kis település, mennyire nyitottak a helyiek a fesztiválra?

– Szerencsére a polgármester nyitott az újdonságokra, így a pártunkat fogta. Ráadásul a falu abszolút profitált belőle, hiszen ismertté vált, felmentek az ingatlanárak. Nagyon ügyelünk a rendre, tisztaságra, évek óta együttműködünk a Zöldövezet Társulással, akik a szelektív hulladékgyűjtésben partnereink. Nekik is köszönhető, hogy a jazzpiknik az első hazai rendezvények egyike, amely teljes egészében és kizárólag környezetbarát termékekkel dolgozik. Tavaly például a teljes hulladék 70 százalékát sikerült újrahasznosítanunk, idei tervünk pedig, hogy egy kiló alá csökkentsük a kommunális szemetet. Mindemellett a Jazzpiknik minden évben a bevétel egy részével rászorulókat segít. Így a korábbi évek hagyományát folytatva, az idén is támogatjuk a Paloznak Jövőjéért Alapítványt, mint ahogyan folytatódik az Együtt az Autistákért Alapítvánnyal való együttműködésünk is, akik nagyon jó célokért küzdenek, és ezeket mindig meg is valósítják. Rajtuk kívül idén szeretnénk támogatni a Rejtett Kincsek Down Egyesületet és a Csodalámpa Alapítványt is.

– Egy fesztivál persze zajjal jár…

– Van, akinek eleinte zavartuk a nyugalmát, de ha mindent mérlegre teszünk, a pozitív felé billen a mérleg nyelve.

– Míg kezdetben főként hazai előadók szerepeltek a színpadokon, az utóbbi években már számos neves külföldi előadó is megfordult a fesztiválon, ráadásul a jazz mellett populárisabb műfajok is megjelentek. Folyamatosan figyelik a közönség igényeit?

– Az évek során észre kellett vennünk, hogy Magyarországon a jazzre nem lehet sok ezer embert odahívni. Van persze egy nagyon stabil jazzrajongó közönség, akik mennek az előadók után, minden koncertjükön ott vannak. De ez mindössze pár ezer ember. Az átlag azt gondolja, hogy a jazz az, amikor sok zenész összevissza játszik, és fogalmuk sincs, mit keresnek egy színpadon. A fordulópont talán az volt, amikor 2018-ban elhívtuk a többszörös Golden Globe-díjas Jamie Cullumot, az Egyesült Királyság eddigi legsikeresebb jazzművészét Paloznakra, aki amellett, hogy zseniális zenész, populáris is. Ennek ellenére alig fél házzal ment a koncertje, miközben a Kool and the Ganggel simán telt házat tudtunk csinálni. El kellett tehát fogadnunk, hogy az emberek egyszerűen csak jól akarják érezni magukat nálunk. Nyár van, fölöttünk a csillagos égbolt. Nem illik ide az a fajta komolyságú zene, ami alatt nem tudnak beszélgetni, koccintgatni. Egy amerikai ismerősünk például úgy jellemezte a jazzpikniket, hogy olyan, mint Woodstock, csak sok pezsgővel. Éppen ezért a nagyszínpadra ma már csak populáris, fősodorbéli együtteseket hívunk, akikre nagyon sok ember kíváncsi. A látogatók közül így azonban jó néhányat meg tudunk nyerni a valódi jazznek is, ami a három kisszínpadon szól. Úgy működünk, mint valami geocachingláda. Azáltal, hogy a látogatók keresik a nagy előadókat, belefutnak a jó zenét játszó kisebb együttesekbe is.

– Vannak-e extrém, adott esetben teljesíthetetlen igényeik a külföldi előadóknak, nagyzenekaroknak?

– Ma már szerencsére egyre kevésbé van ebből problémánk, hiszen a környéken egyre-másra épülnek a jobbnál jobb, színvonalasabb szállodák. Előfordult azonban, hogy a Soul II Soul frontembere, Jazzie B nem volt hajlandó addig színpadra állni, amíg ki nem cseréljük a szobáját. Emlékszem, csak álltunk ott négyen, egymásnak adogattuk a telefont, hogy ki kit hívjon fel, hiszen nyár közepén szállást találni a Balaton-parton nem egyszerű feladat. Ráadásul mindez a koncert kezdete előtt tíz perccel. Végül a vendégek segítettek ki, és cseréltek Jazzie B-vel. Egyébként azt tapasztalom, hogy extrém igények elsősorban csak papíron vannak. Amikor ideérnek, már a világhírű előadók is ugyanolyan normális emberek, mint mi. Persze ehhez az kell, hogy betartsuk, amit ígértünk. Ha zuhany­zós öltözőt kérnek légkondival, akkor azt kapnak. Komplett várost építettünk már fel konténerekből a színpad mögött. Próbálunk mindenben gondoskodni a kényelmükről.

– Az idei, jubileumi fesztivál szlogenje a Nagy találkozások. Miért?

– Az elmúlt évtizedben egy generáció nőtt fel a Jazzpikniken. Vagyis aki gyerekként a szülőkkel jött el régen, az ma a barátaival piknikezik. A Nagy találkozások szlogen jól szimbolizálja azt a generációk közötti hidat és életérzést, amit ma a Paloznaki Jazzpiknik jelent. Éppen ezért nagyon ügyelünk arra, hogy „boldog” zenekarok, előadók jöjjenek hozzánk, olyanok, akik a nyár és a szerelem hangulatát közvetítik a fiataloknak. Az augusztus 4-én este fellépő brit soul és R&B énekes-dalszerző, Emeli Sandé például nagyon komoly híd a generációk között. Az idősebbek a régebbi, a tinédzserek pedig az újabb számait ismerik.

– Ha már Emeli Sandé, kik jönnek rajta kívül idén Paloznakra?

– A 10. Jazzpikniket a legendás jazzduó, Richard Bona & Alfredo Rodriguez Band formációja nyitja, de eljön a fesztiválra a 80-as, 90-es évek legnépszerűbb brit énekesnője, Lisa Stansfield is, akire már régóta fájt a fogunk. Augusztus 6-án egy igazi legenda, a világ leghíresebb funkyzenekarának utódja, az Al McKay’s Earth, Wind & Fire Experience látogat el hozzánk, de a három nap alatt fellép mások mellett az MF Robots, a Random Trip, a Peet Project, a Szilárd Piano Projekt, az Aron Andras & the Black Circle Orchestra, a Voice & Guitar: Micheller Myrtill & Pintér Tibor Duo vagy a Solére is.

– Van még hova fejlődni, vagy a Jazzpiknik elérte a határait?

– Négy színpadunk van, de hiányzik még egy két-háromezres nézőteres is, hiszen vannak olyan jazzelőadók, akik a nagyszínpadot ugyan még nem töltenék meg, de a kicsiket már kinőtték. Ez a gondolat motoszkál a fejünkben, máskülönben a fesztivál területileg elérte a határait, nem tudunk tovább terjeszkedni. Közben épül a pincészetünk, ami mellé szeretnénk felépíteni egy télen-nyáron használható multikulturális teret. Ott aztán elszabadulhat a fantáziánk.