A Gastroblues három évtizedének esszenciája
Magyarok a világhírességek mellett
Egy kerek évforduló mindig alkalmas az időközben történt legfontosabb események felidézésére. A paksi Gastroblues Fesztivál 2023-ban ünnepelte harmincadik évét, vagyis a rendezvénysor szinte a rendszerváltoztatás korszakától ível napjainkig – amit a kiemelt zenekarok koncertjeiből tavaly összeállított hanganyagcsomaggal tettek még emlékezetesebbé.
Amikor 1993 júliusában Gárdai György megszervezte az első zenésztalálkozót Pakson, aligha gondolta volna, hogy a rákövetkező években a hazai kiválóságok mellett nemzetközi hírességek, köztük a Colosseum együttes, Jon Lord, Ken Hensley is fellépnek a rendezvényen.
A 2023-as évforduló alkalmából szerkesztett kiadvány azonban nemcsak külföldiekről szól, hanem a különböző stílusú hazai zenekarok fellépéseiről készült anyagokról is. A vaskos csomagban frissen megjelent négy LP és négy, egy kivételével kétórás DVD egyfajta történeti áttekintésre is lehetőséget ad. A hanglemezek és kiváló megszólalásaik abba a korszakba visznek, amikor a hívogatóan látványos borítók már a zeneboltok kirakata előtt megállásra késztették a zenekedvelőket, arra ösztönözve őket, hogy a bennük lévő korongo(ka)t minél előbb kézbe vegyék. Bár a szerepét később átvette a CD – majd most már az is visszaszorulóban van –, napjainkban örvendetesen gyarapodik ismét a bakeliten is megjelenő kiadványok száma.
A Gastroblues-csomag a Varga János Projecttel kezdődik, amelynek névadó alapítója sokat megélt, tapasztalt gitáros. Elmondja, hogy akkori társaival már az East együttesben Mahavishnu Orchestra-, Weather Report- és Chick Corea-számokat hallgatott. Ezek hatása később szólóműveiben is megjelent, arab és indiai elemekkel egészültek ki, újszerű megszólalásukat pedig segítette, amikor Kézdy Luca hegedűs csatlakozott hozzá. A paksi ESZI csarnokban számos vonós és ütős hangszeren játszó zenésszel bővült társulata, amelyben korábbi zenésztársa, Király István (ex-East) ült a dobok mögött. Különleges élményt nyújtott, amikor a Makovecz Imre tervezte Szentlélek-fatemplomban egyedül, akusztikus hangszerét pengetve teremtett bensőséges hangulatot. Hasonló érzetet kelt, amikor a gitáros mellett Gárdai György lánya, Miller-Gárdai Viktória fuvolán, unokája, Miller Júlia Anna pedig csellón mutatta be a Griminelli’s Lament című zeneszámot a város katolikus templomában.
Egészen más a blues és a rock zenei világa, amelyet a Magyar Atom (Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Zsoldos Tamás, Solti János) képviselt. Műsorukban kulcsszerepet kaptak Jimi Hendrix klasszikusai, többek között a ritmusos Fire és a lírai Little Wing. Tátrai „Tibusz” és a finn Jukka Tolonen hol erőteljes, hol ellágyuló gitárpárbajai ugyanúgy színesítik a műsort, mint a szintén vendég Jamie Winchester, Orszáczky Miklós „Jackie” egyéni basszusjátéka és felesége, Tina Harrod bluesos-dzsesszes énekstílusa. Csak a most megjelent hanglemezen hallható az említett négy alapító 1994. május 20–21-én élőben felvett Hendrix-blokkja is. Lelkes-elhivatott előadás volt, hiszen zenei díszítéseik mellett bemutatták a fiatalon elhunyt gitárhős eredeti elképzeléseit is.
Megint más zenei utat követett az Ismerős Arcok. A Stexas nevű társulatból indultak, és az amerikai Stevie Ray Vaughan nyomán a blues világából alakították ki saját megszólalásukat. Igazi élményt jelentett számukra, amikor a Pakson fellépő Jon Lord Hammond orgonájához is hozzáférhettek. Ha tehették, kiléptek a rock általános szövegkörnyezetéből és erdélyi tapasztalataikat vegyítették a terület szebb jövőjében reménykedő álmaikkal. Ezt fogalmazták meg a szinte himnikus Nélküled örök érvényű refrénmondatában: „Egy vérből valók vagyunk.” Karizmatikus zenekarrá váltak, országhatárokon túli koncertjeiken a helybeliek mindig velük éneklik ezt a bátorítást.
Nem kevésbé történelmi tényről szól a Talán csak álom. Sokakkal sokszor a valóságban is előfordult, hogy „sötét bőrkabátok vitték nagyapámat”. A 2014-es ESZI park és a 2016-os ESZI csarnok koncertfilmjeinek e részletét olyan ügyesen vágták meg a szerkesztők, hogy a zenekarral kezdődő felvétel folytatásának tűnik Varga János gitáros két évvel későbbi beszállása. Ugyancsak nemzetpolitikai üzenetet hordoz az Erdély 2014 „mindig csak keletre tarts, sohase nyugatnak” mondata, ahol magyar a magyarnak kezet nyújt, és úgy köszöntik az érkezőt: „Isten hozott, testvér!”
2011 sajátos színfoltja volt, amikor a katolikus templomban Tánczos István szaxofonos énekelte csupán a gitáros Práder Vilmos és a billentyűsük kíséretével a csodaszép Építsünk hidat (tiszta szavakból határok közé)! című gondolatot. A „magyar szóra magyar felel” szavakat nem nagyzenekarral harsogja, hiszen csupán kérés, aminek súlyát éppen bensőségessége adja.
A kellemes hangszínnel megáldott Nyerges Attila szájából József Attila Tiszta szívvel című versének a zenekari kíséret mellett csupán prózában is súlya van. A felállást a zenekarvezető Galambos Nándor basszusgitáros és Kovacsik Tamás dobos egészíti ki, míg 2024 februárjától Leczó Szilveszter helyét a billentyűs hangszerek mellett Papp Gyula tölti be.
Az említettekhez képest fiatal rockcsapat a Loyal Apples’ Club, egyik gitárosuk Megadja Gábor eszmetörténész, a Politikai Gondolkodás Kutatóintézet igazgatója. Zenei világukba beletartozik a Led Zeppelin, amelynek Good Times Bad Times című számát 2021-ben játszották a Gastroblues Fesztiválon, magyar feldolgozásaik között pedig szerepelt Radics Béla legemlékezetesebb felvétele, a Zöld csillag. Nem igazán finomkodnak, inkább zúznak, amibe tökéletesen illik két gitárosuk váltakozó szólója.
A négy stílusban zenélő négy egyéniség tökéletesen jelzi, hogy a Gastroblues továbbra is megtartotta sokszínűségét. Már csak a közönségen a sor, hogy érdeklődésével támogassa ezt az igényességet.
