Magyaros ízek
Mikó étterem, Kolozsvár, Mikó – jelenlegi nevén Clinicilor – utca 23.
Az ember hajlamos abszolút mércével mérni mindent, beleértve a gasztronómiát is, miközben be kellene látnunk, hogy bizony nagyon fontos mindennek a helyi értéke. Egy klasszikus magyar ízeket az asztalra varázsoló, a kreativitást szinte zárójelbe tevő, tisztes középvonalas egység jelentősége nem azonos Budapesten, a magyar Alföldön, Délvidéken vagy Erdélyben. Utóbbin belül pedig szintén nem mindegy, hogy Székelyföldön térünk-e be egy ilyen vendéglőbe, vagy Kolozsváron, ahol száz éve elsöprő többségben volt ugyan a magyarság, de mára húsz százalék alatti a részarányuk.
A Mikó étterem őszinte, korrekt hely, ahol kellemes terasz és szép, magyaros étterembelső fogadja a vendéget. A felszolgáló fiatal magyar fiú, törekvő, kedves, szolgálatkész, a becsúszó hibát (szobahőmérsékletű sör) igyekszik rögtön orvosolni. Az étlap gerincét a magyar konyha klasszikusai adják, többek között babgulyás, hortobágyi palacsinta, vörösboros marhapörkölt, brassói aprópecsenye. Kínálnak néhány ritkább fogást is, mint a rántott békacomb vagy a vadas marhanyelv.
Mi tárkonyos sertésragulevest rendeltünk, amit galuskával körített harcsapaprikás, majd túrófánk követett. A levesnek jó ízegyensúlya volt, nem spórolták ki a belevalókat. A harcsapaprikásban felsejlett némi iszapíz, a mártásba nem integrálódott kellőképpen a hagyma, de ezt elnéztük, a galuska jól sikerült, akárcsak a túrófánk.
Jó élmény volt Kolozsváron egy órácska erejéig nem érezni, hogy ezt az ősi magyar várost egy évszázada idegenek bitorolják.
