A forradalom előérzete – 1956 Márai Sándor írásainak tükrében

Márai Sándor, amikor a következő bejegyzést írja 1945-ös naplójába, már sejti, hogy a világháborút és az oroszok bevonulását követő fosztogatások csak megelőlegezik azt az időszakot, amely a magyar nép és nemzet történelmének egyik fordulópontja lesz: „Ez a törvényen kívüli állapot, csak előjátéka valaminek; s nem az oroszok lesznek főszereplői a drámának, amely készül; a magyar forradalom érik minden tünet mögött. Ki tudja ezt megakadályozni? Talán éppen az oroszok, ha akarják… S ez a forradalom, ha mégis bekövetkezik, örvény lesz.”

Az ezt követő években egyebek mellett a Szabad Európa Rádióban elhangzó jegyzetei, cikkei, naplóbejegyzései és versei mind-mind bizonyítják, hogy fantasztikusan érzékeny publicistaként valóban előre látta 1956 eseményeit. A Helikon Kiadó az ’56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának tiszteletére most mindezeket a forradalmat előlegező, az azt kommentáló és az annak utóéletét megörökítő írásait egy kötetbe gyűjtötte össze A forradalom előérzete címmel.

Márai Sándor a forradalom kitörésekor már New Yorkban élt, ám onnan is mindvégig figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, sőt a Szabad Európa Rádión keresztül folyamatosan kommentálta is a történteket. November 4-én az orosz árulás hírére rögtön mikrofon elé ült, szavaiból az árulás felett érzett felháborodás, s ugyanakkor az aggodalom is érződik: „…Európa közepén tömeggyilkosság történt. Egy nemzetet meg akar gyilkolni egy idegen hatalom.” A beavatkozás hírére a rádió külön sorozatot indít, s ennek keretében a legfrissebb hírek alapján Márai 15, úgynevezett „special message”-ben mondja el gondolatait és üzenetét a magyar népnek. Közben a november 11-i Vasárnapi krónikájának is a forradalom a témája: „Nem igaz, hogy ez a tiltakozás túlment azon a határon, amely minden civilizált országban az állampolgárok törvényes joga. De igaz, hogy az egyetemi ifjúság egy fegyvertelen utcai tüntetésétől megrettent kormányzat behívta a Magyarországon állomásozó orosz hadosztagokat, hogy tankokkal fojtsák vérbe a tüntetést.” Ezt a jegyzetét azonban már Münchenből olvasta be, hiszen még november 6-án Thassy Jenővel a Szabad Európa Rádió New York-i magyar osztályának akkori munkatársával együtt repülőre ült, hogy hazatérjen. Ám mire Münchenbe értek, a forradalom sorsa a szovjet megszállás miatt megpecsételődött. Az ezt követő napokban Thassy szerint Márai az egyetlen, aki írói álneve helyett a sajátját használta, amikor jegyzeteit olvassa be a rádióba. A forradalom vérbe fojtását követően pedig nem egyenesen az Egyesült Államokba indult vissza, hanem útba ejtette azt az Olaszországot, ahol már lakott, s amely később lakóhelye lett. Innen sem mulasztotta el, hogy üzenetet küldjön a Szabad Európa Rádión keresztül, s beszámoljon a pillanatnyi magyarországi helyzetről: „Magyar ember e napokban nem jár moziba, sem szórakozóhelyekre. (…) A magyar nép áll a koporsók előtt. Magyaróvári asszonyok és emberek állnak a hevenyészett koporsók előtt, melyekben az ávós tömeggyilkosság hetvenöt áldozata pihen.” S ő is, mint mindenki más felelősöket keres: „Mindenki mást vádolt, másban kereste a felelősséget. Én is. Az Egyesült Nemzetekben, mert nem cselekszik ez az intézmény azonnal és hatékonyan. A franciákban és az angolokban, mert háborút kezdettek Szuezben. A fogoly népekben, mert nem lázadtak fel, nem siettek Magyarország segítségére. A diplomatákban, a katonákban, az írástudókban. Mindenki vádolt, és mindenkinek volt valamelyest igaza. Csak Magyarország nem vádolt senkit”.

November 28-án indult vissza New Yorkba, s néhány nappal később már a következőt jegyezte fel naplójába: „Nagy tévedés volt, hogy eljöttem Magyarországról. Otthon kellett volna maradni, velük. Nem volt bűn – de hiba volt.” Majd karácsonykor megírta a Mennyből az angyal című versét, amely még két évtized múltával is hatalmas indulatokat vált ki, szenteste pedig a következő sorokat jegyezte fel Naplójába: „A bolsevizmus, mint elmélet és gyakorlat, szűnjék meg hatni a világban. Ez a legnagyobb veszély, amely az emberiséget valaha is fenyegette. Az emberi igazságtalanságokra és nélkülözésekre egy kis, szadista félintellektuell csoport, a korszerű terrorlehetőségekkel, ráépítette a maga uralmát…Ki tudja ettől megszabadítani a világot? Csak a kommunisták. Azok végül, alaposan, elvégzik a piszkos munkát, végeznek egymással – egyszer talán a kommunizmussal is.”

Talán a magyar forradalom vérbetiprása elleni tiltakozása is közrejátszott abban, hogy Márai Sándor 1957-ben a magyar mellé amerikai állampolgárságért is folyamodott, amelyet meg is kapott. S így, teljes jogú amerikaiként még évtizedekig megalkuvás nélkül harcolt idegenben a magyarság igazáért.

(B)