Hirdetés

Hogy miről szól A játszma? Szerelemről, árulásról, csábításról, szexről, gyászról, bosszúról, hitről, lelkiismeret-furdalásról, jó és rossz, vagy még inkább rossz és rossz közötti küzdelemről. Meg arról, hogy mint Jung, az egyik szereplő egy sebezhetőbb pillanatában mondja: ebben a cinikus világban azt kell elérni, hogy „neked jó legyen”. Ez a huszadik század történelme után lehetne akár minden magyar cinikus krédója is, ám mégis különös ezt a mondatot egy állambiztonsági tiszttől hallani. Hisz ő hisz a rendszerben, a marxizmus–leninizmusban… vagy mégsem? Csak a karrierjében? És ha igen, akkor a kettő közül melyik a veszélyesebb?

Ahhoz, hogy élvezzük A vizsga (2011) című film folytatását, nem kell feltétlenül ismernünk az előbbit, de ha tehetjük, nézzük újra. Fazakas Péter rendező a Szabadság – Különjárat című filmjével már bebizonyította, hogy tud jó történelmi thrillert rendezni, még akkor is, hogyha egy repülőgépen játszódik az egész, így most már tágabb teret engedhetett a fantáziájának. A játszma ugyanolyan matrjoskababaelv alapján működik, mint az előző film: egy játszma egy másik játszmát rejt magában, s ha tovább bontogatjuk ezeket a babákat, akkor újabb játszmákat találunk bennük. Magyarán nem tudni, hogy kiben lehet bízni, és szét kell szednünk a karakterek babáit, hogy meglássuk, ki kicsoda.

A film története 1963-ban játszódik Budapesten. Az állambiztonság tisztjének, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt), ahogy ma mondani szokás, bejött az élet: felfele halad a ranglétrán, a belső elhárítás vezetői pozíciójának a várományosa, boldogan él kolléganő-feleségével, Évával (Hámori Gabriella), és az egyetlen, ami előléptetését hátráltatja, egy versengő kolléga, Kulcsár (Scherer Péter). Amikor felbukkan a múltból egy lezáratlan ügy kapcsán a legendás kém, Markó Pál (Kulka János), fordulat fordulatot követ, és kezdetét veszi egy könyörtelen párharc, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik, és egyetlen emberi gesztus az ember életébe kerülhet. Markó agyvérzése miatt nem lehet tudni, hogy valójában milyen állapotban van, vajon egy emlékezetkieséses öregember-e, aki már csak a saját pecsenyéjét sütögeti (a konyhájában, nem máshol), vagy a Jung elleni bosszúra szomjazik, hisz elvégre az első részben elárulta, és miatta vesztette el a feleségét. Ez a karaktert körülvevő bizonytalanság is fokozza a feszültséget, ráadásul Markó stroke-ját Kulka János pár évvel ezelőtti, valódi agyvérzése ihlette, Köbli Norbert forgatókönyvíró ezért foglalta bele a történetbe. Talán éppen ezért Kulka gesztusai, játéka végtelenül őszinte, ösztönös átéléssel játssza a szerepét. Többet nem érdemes elárulni a film cselekményéről. Inkább azt tanácsoljuk, hogy A besúgó című sorozat helyett nézzék meg A játszmát. Utóbbi minden elemében valószerűbb, elég ha csak a beszervezés mikéntjét említjük. A játszmában Jung András és Éva megnyerni próbálja Abigélt (Staub Viktória), Markó egyik távoli ismerősét, karriert kínálnak a fiatal lánynak, bizalmi viszonyt próbálnak építeni vele, megkínálják vacsorával. Cserébe arra kérik, hogy költözzön be Markóhoz és figyelje meg. És ha már Abigél, Staub Viktória színészi játéka azt bizonyítja, hogy még nagy alakításokra hivatott.

Szarvas Józsefet lényegében ugyanabban a szerepben látjuk, mint nemrég Az énekesnő című történelmi filmben, ezek szerint a rendezők rájöttek, hogy tökéletesen illik rá a vérmes kommunista funkcionárius szerepe. A film elején karaktere megemlíti a cseh Slánský-pert (amelyben a Rajk-per mintájára 1952-ben kivégezték többek között Slánský Rudolf cseh sztálinistát, a párt korábbi főtitkárát), és azt mondja, hogy bezzeg tanulhatnának a cseh kommunistáktól. Mindezt 1963-ban mondja, és a film finoman utal arra, hogy akkoriban, a kádári konszolidáció elején is ilyen harcos, sztálinista káderek voltak a felső vezetésben, bár már egyre kellemetlenebbnek tartotta őket a párt.

Korábban írtuk

A korrajz, a hangulatteremtés szintén remekül sikerült, a készítők gondosan figyeltek a részletekre, például Jungék lakásának erkélyén még látszanak az ’56-os golyónyomok, és tartogat a film egy ipartörténeti érdekességet is, az egyik jelenet hátterében az épülő Erzsébet hidat láthatjuk, a híd pesti pillérét. Mosolyogtató hiba ugyanakkor, hogy az egyik épületre nagy betűkkel ki van írva, hogy III/III Csoportfőnökség… 

A játszma lezárja A vizsga elvarratlan szálait, a bűn- és bűnhődéstörténet azt üzeni, hogy előbb-utóbb mindenki megkapja a magáét, van tehát isteni rend a világban, még a kommunizmus idején is.