Hirdetés

A középkorú rendező nagyon szerette a feleségét, évekkel a halála után is képtelen túllépni rajta – annak ellenére is, hogy az asszony annak idején megcsalta. Amikor Hirosimába utazik, hogy színpadra állítsa a Ványa bácsit, minden tiltakozása ellenére női sofőrt kap, közös utazásaik során pedig különös kapcsolat alakul ki köztük. Nem nehéz kitalálni, a Vezess helyettem miért vált a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál nagy kedvencévé és az idei Oscar egyik nagy esélyesévé: többszörösen aláhúzott mondanivalója aligha illeszkedne jobban a nyugati korszellemhez, miszerint mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen. Esetünkben akkor is, ha a másik erkölcstelen, elárult és megnyomorította az életünket. Didaktikussága ellenére is különleges élményt kínál az alkotás: japán filmet alapvetően ritkán látni a hazai mozikban, a végtelenül lassan csordogáló, háromórás játékidő kifejezetten meditatív hatású, a szereplők pedig éppen esetlenségükben szimpatikusak. És ha a forgatókönyv válaszaival nem is feltétlenül értünk egyet, kérdésfelvetései mindenképpen izgalmasak.

Korábban írtuk