Megmozdított képzőművészet
Miben több az animáció, mint a játékfilm? Mit üzen a nézőknek a teológus, ha történetesen rajzfilmrendező is? Mi a szentek igazi csodája, és hogy kapcsolódnak a megmozgatott képek a teremtés drámájához? Dr. Békési Sándor teológus-rajzfilmrendezővel beszélgettünk.
– Milyen élmények indították el a rajzfilmrendezői, majd a teológusi pályán?
– A rajzfilm helyett jobban szeretem az animációs film kifejezést használni, mert emez nemcsak rajzzal, hanem festéssel, papírkivágással, bábokkal, tárgyakkal, gyurmával, homokkal és ezernyi más eszközzel megvalósított képeket is magában foglal. Ami a kezdeteket illeti, ötödikes voltam, amikor láttam Walt Disney Csipkerózsikáját, a francia Vaillant képregényújságot pedig minden szombaton megvette nekem édesapám. Teológusi pályám harmincegy éves koromban kezdődött, az út elejét Augustinus Vallomásai és János evangéliuma világította meg.
– Mi volt az első animációs munkája?
– Érettségi vizsgám másnapján a János vitéz című első egész estés rajzfilmben kezdtem el dolgozni Jankovics Marcell keze alatt. Aztán Nepp József Kérem a következőt! és a Mézga család sorozataiban próbálkoztam a mozdulattervezéssel. A Gémes József által rendezett Daliás időkben pedig igazi műhelymunka részese lehettem, ez a film olajfestéssel készült.
– A megjelenítésen kívül mitől más egy animációs munka elkészítése, mint egy játékfilmé?
– Egy másodpercnyi mozdulathoz átlagosan 12 fázisrajzra van szükség, végtelen türelem és alázat kell a létrejöttéhez. Az animációs film másik különlegessége a grafikai, képi világa és ezen belül a megkomponált mozgás. A rövidebb munkák lényegében egyetlen alkotó kezében összpontosulhatnak, ilyen értelemben többszörösen is igaz Balázs Béla műfaji meghatározása: az animációs film nem egyéb, mint költészet. Vagy úgy is mondhatni, hogy megmozdított képzőművészet. És éppen ez az elvontsága, absztrakciója teszi alkalmassá személyesebb, titokzatosabb tartalom megjelenítésére. Az animáció tömörítés révén ráadásként képes arra is, hogy tíz másodpercbe akár tízezer évet sűrítsen. A többi művészethez hasonlóan ugyanabból az ősdrámából merít, mint ami az üdvtörténetben is megjelenik: küldetés, mélység, halál és végül a feltámadás – a katarzis.
– Ez összecseng a másik tevékenységével, a teológus-lelkészi munkával, a hit és a bibliai alapelvek tetten érhetők az alkotásaiban is?
– Az animációsfilm-tervezés a szakmám, a teológia pedig a hivatásom. Ebből következik számomra, hogy a Szentírás tanulmányozása mint belső tartalom határozza meg a formaalkotást: magam is meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a létrejövő vizuális nyelv minden porcikájában a teológiai gondolkodás fejeződik ki.
– És fordítva, teológiatanárként fel tudja használni a rendezői tapasztalatait?
– Platón szerint a világ ismeretét három oldalról közelíthetjük meg: az igaz, a jó és szép felől. Ez azt is jelenti, hogy az embernek filozófiai, erkölcsi és esztétikai – tehát vizuális – érzékenysége is van, persze személyes adottság szerint kinek-kinek más hangsúllyal. Huszonkét évi tanári munkám nagy részében azt tartottam és tartom a legfontosabbnak, hogy a teológiának az esztétikai megközelítését bontsam ki a hallgatók előtt. Karl Barth és Hans Urs von Balthasar szerint Isten szép, aki saját teremtésére is azt mondta, hogy igen jó és szép. Következésképpen Isten igaz, és jó voltához elsősorban szépsége felől van bejárás. Mivel érintett, a hit is esztétikai kategória, ahogy Rudolf Bohren állítja. De hozhatnám példának Nemeskürty István tanár úr gondolatait is, aki filmtörténetet tanított nekünk a főiskolán. Egyszer azt mondta nekem, bármilyen műfajban alkossak is a továbbiakban, irodalomban vagy animációban, mindig a keresztény üzenet legyen a témám, mert ez a legfontosabb és leggazdagabb tanítás a világon.
– Jelenleg is ezt teszi, hiszen egy középkori magyar szentek életét bemutató animációsfilm-sorozaton dolgozik, amelyre a Kecskemétfilmet vezető Mikulás Ferenctől kapott megbízást. Hogy halad a munka?
– A téma közel áll hozzám, korábban foglalkoztam már vele a teológiai etika szemszögéből is. Nagyon időszerűnek tartom a szentek életrajzának fölelevenítését a mai általános erkölcsi elbizonytalanodásban. Most még csak az első három epizód készül Szent István és Szent László király, valamint Szent Margit domonkos apáca történeteiről. A szentekkel kapcsolatban nem a csodatételek izgatnak, hanem az útjuk azon szakasza, amely el van rejtve a tekintetek elől: hogyan tudtak dacolni a kísértéssel, miképp voltak képesek hűséggel megállni a próbatételekben, és hogyan vívták meg a hit harcát a lelkük mélyén, ott, ahol senki se látta.
– Moriens vivere, azaz Meghalván élni, ezt a jelmondatot követi. Mit jelent ez a gondolat az ön életében?
– Hamvas Béla használja gyakran. Valójában Pál apostol kolosszébeliekhez írott levelének egyik mondatát foglalja össze: „Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Ez a keresztény élet alapvetése, vagyis lelki értelemben meghalni a világ hívságainak, az önmutogatásnak és a görcsös érvényesülésnek, hiszen az életünk az eltemetettségből majd egyszer, Krisztus megjelenésével együtt dicsőségben hajt ki. Mint a földbe vetett mag. A megvetés sokszor magvetés, amely elengedhetetlen a gyümölcsterméshez.
