Mégsem kicsi a világ

– A nyári szezonban szinte minden hétvégére esik egy-egy színházi, zenei vagy összművészeti fesztivál. Hogyan tűnhet ki, és egyáltalán ki kell-e tűnnie a Denagyvilágnak e hatalmas kínálatból?

– Valóban rengeteg rendezvény van a nyári szezon alatt az országban, én magam is számtalan helyen jártam már zenészként: minden fesztiválnak megvan a maga jellegzetes és utánozhatatlan hangulata. Az emberléptékű rendezvények állnak hozzám a legközelebb, mint amilyen például a Művészetek Völgye, az Ördögkatlan vagy a kisebb Balaton-felvidéki események, a dzsessz- és bornapok. Nem vagyok biztos benne, érdemes-e erőltetni, hogy a Denagyvilággal kitűnjünk e hatalmas kulturális kínálatból, ugyanis a Dunakanyar, a Szentendrei-sziget páratlan szépsége, Szigetmonostor hangulata magáért beszél, a fellépők művészi minősége mind-mind összeadódik és minőségi egészet alkot.

– Mikor érezte úgy: elérkezett az idő a Denagyvilág számára, hogy bemutatkozzon a hazai kulturális színtéren?

– Hosszú éveken át vettem részt a legkülönbözőbb fesztiválokon, nemcsak fellépőként, de szervezőként, színpadmesterként is, így nem igazán tudom meghatározni, mióta motoszkál, alakul bennem a gondolat. Mikor a családommal Szigetmonostorra költöztünk, szinte azonnal úgy éreztem, itt minden adott, amire az általam megálmodott fesztiválhoz szükség lehet. Sőt, talán még annál is több! Tavaly ősszel, egy helyi rendezvény kapcsán olyan lelkületű csapatot ismertem meg, akikkel hasonlóak a nézeteink, így biztos voltam benne, hogy együtt képesek leszünk létrehozni a Denagyvilág Fesztivált – csak hogy egyikőjüket említsem: Kövesdiné Zákány Szandra főszervezőtársam, nélkülözhetetlen a segítsége.

– Szükséges-e definiálnia magát egy újonc fesztiválnak?

– Hogy egy ismert és nagyon jó zenész kollégánkat idézzem: „Kicsi a világ, de nagy világ!” Én nem akarom definiálni ezt a rendezvényt. Lakjuk be a falut, mászkáljunk, barátkozzunk, szívjuk magunkba a Duna illatát, és mindenki úgy menjen haza, hogy nem akar hazamenni. De komolyra fordítva a szót: atmoszférát kell teremtenünk, és ez a mi esetünkben adott a fellépők, a koncepció és a földrajzi adottságok miatt. Ráadásul a főváros is közel van, nem gond hazamenni akár egy esti koncert után is.

– Mennyire embert próbáló ma Magyarországon fesztivált szervezni?

– Aki egy kicsit is belelát ebbe a világba, vagyis valamilyen formában részt vesz hazai kulturális rendezvények szervezésében, tisztában lehet azzal, hogy mint minden másra, úgy erre a területre is egyre szűkösebb anyagi források jutnak. És nemcsak a szervezői, hanem a résztvevői oldalról, vagyis a családok is kevesebbet tudnak félretenni kulturális programokra. Nem tagadom tehát, hogy jelentős nehézségekkel indultunk, ám éppen ebből fakad a Denagyvilág Fesztivál egyik különlegessége; ebben a nehézségekkel küzdő világban azt mutatja meg, hogy az emberekben igenis van jó szándék, tenni akarás, a közösség ereje pedig hegyeket képes megmozgatni. Fejünkbe vettük, hogy pályázatok, támogatások nélkül indítunk útnak egy olyan rendezvényt, ami az elkövetkező évek alatt saját lábára áll majd. Egyetlen hivatalos segítség a közszférától a Halmos Béla Programon keresztül érkezett, amiért hálásak vagyunk. Az önszerveződő fesztivál gondolata mögé napról napra egyre többen sorakoztak fel: zenészek, technikusok, színpadmesterek, lett grafikusunk és mindenekelőtt rengeteg önkéntesünk. Minden elindult a maga útján.

– Ez az összefogás a település civil erejét mutatja, vagy a szervező-ötletgazda kapcsolatrendszere mozdult meg?

– Egyértelműen az elmúlt évtizedekben a zenei szcénában eltöltött időm hozománya ez, nagyon sok zenésszel kötöttem barátságot, enélkül tényleg nem jöhetett volna össze. A helyi emberek reakciója azonban nagy meglepetést okozott. Mikor vázoltam nekik, hogy miről lenne szó, kérés-kérdés nélkül vállalták, hogy segítsenek, hogy térítésmentesen részt vegyenek a rendezvény talpra állításában. Az elmúlt időszakban megtapasztalt önzetlenség és segítő szándék még mindig hihetetlen számomra… Úgy látom, a helyiek örülnek a fesztiválnak; nyilván vannak bennük aggályok, ami természetes, hiszen ez lesz a falu, sőt – meg merem kockáztatni – az egész sziget eddigi legnagyobb rendezvénye. Azt hiszem, a mai világban nagyon ritka és példaértékű az ilyen mértékű összefogás, és ez hatalmas erőt ad! Lehet, hogy furcsán hangzik, de én a magam részéről már most nagyon elégedett vagyok annak ellenére, hogy még le sem zajlott a rendezvény. Mindenkinek, akit a fesztivál kapcsán megismertem, legyenek akár zenész barátok, kollégák, önkéntesek, lélekemelő a támogatása. A legnagyobb hálával tartozom a művészeknek, hogy láttak a Denagyvilágban potenciált, és segítenek elindítani.

– Kiket céloznak meg a programokkal?

– Bizonyos helyszíneink mérete és előadói megkövetelik az intimebb hangulatot, de a nagyszínpadunk már a szélesebb kört próbálja megszólítani – persze nagy tömegekről nem beszélhetünk, hiszen a fesztiválon a világzene és a népzene dominál. Saját kulturális körünk érdeklőit célozzuk meg, illetve a minőségi és egyedi dzsessz értőit, valamint akik a színház, az irodalom iránt érdeklődnek. Lesznek ezenfelül nagyszerű gyerekprogramjaink kézműves-foglalkozásokkal, kincskereséssel, gyerekzenekarok koncertjeivel és zárásként család- és gyermektáncházzal.

– Mi lenne az ideális, mondjuk, öt év múlva? Hol szeretnének tartani?

– Tervek mindig vannak, szerintem addig él egy ember, amíg vannak tervei, elképzelései. A cél az, hogy teljesen önellátóvá váljunk anyagi szempontból, és minél több helyszínt tudjunk minél színesebb, minél többféle programmal létrehozni. Lássuk az embereken, hogy tényleg feltöltődnek, élményekkel gazdagon mennek haza, és persze örülnénk, ha jó hírét vinnék a fesztiválnak. Boldog leszek, ha látjuk a programokra kilátogatókon az őszinte örömöt, no és persze ha egyértelművé válik, hogy tudjuk folytatni, tudunk bővülni. Szeretnénk a jövőben más zenei műfajokat is bevonni, új helyszíneken megjelenni, a sziget többi települését is becsatlakoztatni.