Hirdetés

Annak ellenére, hogy az 1987-es sci-fi-horror, a Ragadozó címszereplője az egyik legmenőbb szörnyeteg a filmtörténelemben, a film folytatásai mégis nagyrészt igencsak középszerűre vagy egyenesen nézhetetlenre sikerültek. Aztán jött Dan Trachtenberg, aki két streamingre szánt produkcióval hódította meg a rajongókat, így a stúdió hozzávágott százmillió dollárt, hogy a mozikban építse tovább a franchise-t. A nagy költségvetésnek azonban ára volt, a korhatárt lejjebb srófolták, és egy Terminátor 2-es csavarral a kíméletlen földönkívüli vadászból pozitív kreatúra lett, aki a túlélés érdekében kénytelen szövetségre lépni egy androiddal. A koncepció ijesztően emlékeztet arra a receptre, amelyet a Disney követ a Star Wars univerzuma kapcsán, ahogyan gyermekbarát, ám irritáló módon próbálnak minél több pénzt kisajtolni belőle. Trachtenbergnek azonban szerencsére jobb ízlése van, a szituációk a cuki pillanatokat és a kínos poénokat tálcán kínálják, és bár a rendező fel is kap néhányat a svédasztalról, alapvetően egy jól felépített, dinamikus és szórakoztató, régimódi kalandfilmet készített. Akik bárminemű horrorra számítanak, csalódni fognak, miközben instant klasszikusról sem beszélhetünk, de a mai blockbusterek sztenderdjét bőven meghaladja.

Kapcsolódó cikkünk