Megterhelő

Matteo Garrone a számtalan fesztiváldíjat elnyerő Dogman – Kutyák királyával igencsak komoly szakmai feltűnést keltett, és ezzel együtt végtelen szociális érzékenységéről is tanúbizonyságot tett. Utóbbi érvényesül az új rendezésében is, amelyben két szenegáli tinédzser úgy dönt, Európában próbál szerencsét. Nem sejtik azonban, hogy a sivatagon és tengeren átívelő utazás milyen veszélyekkel jár: az embercsempészek folyamatosan kihasználják őket, fogságba esnek, megkínozzák őket, és akkor még a természet viszontagságairól nem is beszéltünk. Joggal feltételezhetjük, hogy az Akadémia ízléséhez tökéletesen passzoló, aktuális témaválasztása miatt jelölték Oscarra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Nem arról van szó, hogy Az én vagyok a kapitány rossz film volna, részleteiben igencsak erős, legyen szó a színészi alakításról, a drámai és olykor a kegyetlenségükben hatásos pillanatairól vagy éppen az operatőri munkáról. Ugyanakkor azonban a komótos tempó újra és újra kiöli a feszültséget, ezért nemcsak a tematikája, hanem a terjedelme miatt is megterhelő élmény.