– A két évvel ezelőtti kormánydöntés leállította a Szépművészeti Múzeum tervezett térszint alatti bővítését, mert a kormány az ezzel kapcsolatos fejlesztéseket egy sokkal nagyobb ívű, tágabb fejlesztés keretében tartotta megvalósítandónak. Mi történt a projekt bejelentése óta?

– A szándék azóta is töretlen, több kormányhatározat, sőt immár törvény is született az új múzeumi negyeddel kapcsolatban. Ez utóbbi úgy rendelkezett, hogy a Városliget – annak felújítása és fejlesztése érdekében – állami vagyonkezelésbe kerül. Tavaly ötletpályázatot írtunk ki a tervezett öt új múzeumépület elhelyezésére, amelyre több mint negyven pályázat érkezett. Szinte mindegyik pályamű megegyezett abban, hogy az épületeket a Ligeten belül elosztva, és nem egyetlen nyomvonalra – például az Ötvenhatosok Terére – javasolta telepíteni. A négy legnagyobb múzeum így a Városliget négy sarkában lesz majd. Itt két helyen ugyanis már vannak múzeumok, a Szépművészeti Múzeum, mellette a Műcsarnokkal, illetve a Közlekedési Múzeum. A másik két, átellenes sarokban lesz a Néprajzi Múzeum és az Új Nemzeti Galéria. A Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum a Dózsa György út és a Városligeti Fasor metszéspontjába kerül, így végül is öt művészeti múzeum, kiállítóhely lesz az egy kilométeres Dózsa György úti tengelyen. A Magyar Zene Háza pedig a lebontandó egykori Hungexpo-irodaházak helyére kerül. Az öt új múzeumi épület létrehozása mellett bővül az Állatkert, új épületet kap a Fővárosi Nagycirkusz, a lepusztult Petőfi Csarnok helyén – egyfajta mega-Csodák Palotájaként – megépül egy új Gyermek-és Ifjúsági Élmény- és Tudásközpont, helyreállítjuk a Városligeti tó teljes vízfelületét, s kiemelt feladat a Városliget parkfelületének teljes rekonstrukciója s egyben bővítése. Egy világszínvonalú családi élménypark jön majd így létre, amely a maga nemében egyedülálló lesz Európában. Ilyen komplex és zöldbe ágyazott intézményi háló, amely egy városon belül a szabad idő eltöltésnek ilyen széles palettáját nyújtaná, egy százötven évre visszamenő tradíciót mai fejlesztésekkel teljessé téve, nos, ilyen nincs még egy a kontinensen. A megújított Liget úgy Budapest, mint az ország számára új névjegyet fog jelenteni, amely egész évben sajátos mágnesként lesz képes a hazai és külföldi többletturizmust vonzani.

– Hogyan?

– A turistákért az európai nagyvárosok között óriási verseny folyik, amiben lehetőségeinkhez képest ma nem állunk túl jól. A budapesti kereskedelmi szálláshelyeken legalább egy vendégéjszakát eltöltő turisták száma évi két és fél millió. Ez nagyjából a fele Bécsnek vagy Prágának. Minden város számos egyedi vonzerővel, nemzetközivé vált branddel csábítja a turistákat. Budapestnek is ilyen brandekre, márkákra van szüksége. Erre jó példa nálunk a Sziget Fesztivál vagy a spontán kialakult romkocsmák, amelyek a maguk területén a piacvezetők közé kerültek Európában, vonzzák is a turistákat. Budapest nem fogja megelőzni Bécset, de ha a jelenlegi hátrányunknak csak a felét is ledolgozzuk, az már éves szinten több mint egymillió többletturistát jelent. A Vörösmarty téri adventi vásár például ma már minőségibb kínálatot nyújt, mint a bécsi, de többek között a beszorítottsága miatt mégsem tudott egyelőre egy európai rangú márkává válni. Miért ne lehetne majd az adventi vásárt a Városligeti-tó köré telepíteni, hátterében a kivilágított, meseszép Vajdahunyad várával? Az is volna olyan impozáns, mint a bécsi Városháza a császárváros karácsonyi vására mögött. A Városliget a tervezett felújítások és fejlesztések után egy egész Európában egyedülálló komplexitású és minőségű városi családi élménypark lesz, amely a városokba irányuló családi turizmus területén az európai piacvezető vonzerők közé kerülhet. Budapest persze jelen állapotában is jobb brand lehetne, más kérdés, hogy miért nem az. A rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtizedben rengeteg lehetőséget elszalasztottunk, elmulasztottunk.

– Mi a következő lépés a múzeumi negyed ügyében?

– Hamarosan meghirdetjük az öt új múzeumépületre kiírt nyílt nemzetközi tervpályázatot, amelyre kulturális közintézmények esetében sajnos már száz éve nem volt példa Magyarországon. Több száz pályamű beérkezése várható, Magyarországról és szerte a világból, ami a legjobb garancia arra, hogy világszínvonalú új épületekkel gazdagodhat majd a város, amelyek már önmagukban is turistavonzó látványossággá válhatnak. Egyszerre négy pályázatot fogunk kiírni, öt új épületre. A Magyar Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum épületét egyszerre fogjuk meghirdetni, mert azok egy téren, egymás mellett fognak állni, így fontos, hogy azokat egy kéz tervezze. A Néprajzi Múzeum, az Új Nemzeti Galéria és a Magyar Zene Háza pedig önálló projektek lesznek. Az építkezések 2015 őszén kezdődhetnek, és 2018 tavaszára fejeződhetnek be.

– Mi az, ami a Városligetben érintetlenül marad?

– Az a tradíció, amit a Városliget jelent, változatlan marad. A Ligetnek az európai parkok között speciális helyzete van: már száz-százötven évvel ezelőtt sem pusztán egy pihenőparknak álmodták meg, hanem egy parkba ágyazott kulturális-szabadidős intézményi területnek. Gondoljunk csak a több mint százéves Állatkertre, Széchenyi-fürdőre, Műjégpályára, Közlekedési Múzeumra, a Szépművészeti Múzeumra, Vajdahunyad Várára, de például az 1896-os Ezredéves Kiállításon – amelyet szűk fél év alatt mintegy ötmillióan láttak – több mint kétszáz épületet húztak fel a Városliget területén. A Ligetbe kijönni egyrészt egy zöldfelületi kikapcsolódást jelent, másrészt kulturális vagy egyéb szabadidős tevékenységet. Ezt a tradíciót kívánja folytatni a projekt, de úgy, hogy a Liget összes meglévő elemét megújítja vagy fejleszti, ami természetesen a zöldfelület megújítását, sőt bővítését is jelenti.

– A tervek szerint tehát az új épületekkel együtt a zöldfelület aránya is nőni fog. Hogyan fog ez megvalósulni?

– A Liget jelenlegi beépítettsége hat százalék, holott a törvény közparkok esetében csak három százalékot enged. Fontos tudni, hogy amikor létrehozták ezt a szabályt, ez a mutató már akkor is hat százalék volt, ami éppen azt mutatja, amit már korábban is említettem, hogy a Liget mindig is több volt a budapestiek és az idelátogatók számára, mint pusztán egy zöldfelület. Ez a hatszázalékos beépítettségi mutató egyébként kissé csalóka, mert nem azt jelenti, hogy a Liget területének egyébként kilencvennégy százaléka zöldfelület volna: az bizony csak hatvan százalék. A Liget nem csak épületekből és zöldfelületből áll. Vannak egyéb létesítmények – leaszfaltozott utak, terek, bódék – amelyek nem számítanak építménynek, de zöldfelületnek sem. A projekt során épülő öt új múzeummal a Városliget beépítettsége közel tízszázalékos lesz, ám a jelenlegi csupán hatvanszázalékos zöldfelületi arányt is jelentősen növelni tudjuk majd, a legkülönbözőbb építmények lebontásával és a lebetonozott felületek visszaparkosításával: vagyis minden elemében egyszerre tudjuk javítani a Liget állapotán.

– Az egyéb létesítmények közé tartozik az M3-as bevezető szakasza is, amely kettészeli a Városligetet. Ennek mi lesz a sorsa?

– Megszűnik a Ligeten átmenő gépjárműforgalom, ezzel is nőni fog a Liget zöldfelületi értéke. A Dózsa György út forgalmát csillapítani szeretnénk, kétszer három sávról kétszer kettő sávosra. A Liget szélén mélygarázsok épülnek majd, a Ligeten belül pedig létrehozunk egy elektromos midibusz hálózatot, amely – összekötve a látnivalókat – folyamatosan üzemelni fog a Liget területén belül, mely így könnyen és gyorsan bejárható lesz. Aki belépőt váltott legalább egy intézménybe, az aznap ingyenesen és korlátlanul használhatja majd ezt a buszt. A Ligetnek rendkívül jók a tömegközlekedési adottságai, amit tovább szeretnénk fejleszteni: a kisföldalattinak új megállója lesz a Kós Károly sétány és a Hermina út sarkán, ahol az Új Néprajzi Múzeum és a Cirkusz új épülete fog állni. Most széttört padok, hiányzó illemhelyek, kopott zöldfelületek, rossz közvilágítás jellemzi a Városligetet. Mindaz, amitől egy park élhetővé és vonzóvá válik, évről évre egyre pusztul. A javulás azonban már jövőre meg fog indulni, mert az új gazda, az állami vagyonkezelő erre külön hangsúlyt fog fektetni.

– A projekt ellenzőinek egy része szerint a Liget már most is túlhasznált.

– A Corvinus Egyetem együttműködésével egy alapos kutatást készítettünk, amely szerint a Liget mintegy hatszázezer négyzetméteres zöldfelületét egyidejűleg használók száma maximum ezer-másfélezer fő. Ha megnézzük a hasonló funkciójú nyugat-európai parkok adatait, láthatjuk, hogy azokat lényegesen többen használják, s ennek ellenére is jobb állapotban is vannak, mert ott a karbantartásra fordított pénz is jóval több. Ezt a problémát fogja orvosolni a nemrég elfogadott törvény, amelynek értelmében a Liget állami vagyonkezelésbe kerül. Az állam ezzel nem kiváltságokat vett magához, hanem feladatokat. Aki rendszeresen megfordul a Ligetben, vagy a környékén él, az tudja, milyen lepusztult állapotok uralkodnak. Az új törvény értelmében az államnak kell megoldania a terület fejlesztését, megújítását és karbantartását is. Biztos vagyok benne, hogy a Ligetbe kilátogatók már idén nyáron érzékelni fogják a pozitív változásokat.

– Az ellenzők egy másik része pedig azon értetlenkedik, a turistáknak nem lesz ideje ennyi múzeumba elmenni.

– Amikor elmegyünk egy éttermi negyedbe, akkor sem fogjuk végigenni az összes étterem étlapját. Amióta a kereskedelem létezik, az azonos típusú kínálatot nyújtók igyekeznek egy helyen megjelenni, mert így több embert vonzanak oda. Természetes, hogy nem fog mindenki mindenhová bemenni, de ahhoz, hogy egy nemzetközileg vonzó brandet, márkát építsünk, koncentrálni kell a kínálatot. Ha lenne egy Mona Lisánk, Sixtusi Madonnánk, Van Gogh- vagy Breughel-gyűjteményünk, bárhová állítanánk ki azokat, özönlenének a turisták. Mivel ilyen hírességeink nincsen, ezért egy széles kínálatból kell egy színes szövetet összerakni, ahol a szövet egésze lesz egyedi, és jelent majd vonzerőt az európai színtéren.

– Mennyire zavarják a megfogalmazott kritikák és az, hogy az építészszakma nem áll ki egységesen az ügy mellett?

– Ne feledjük, Magyarországon vagyunk. Teljes egyetértés itt sosem lesz: az a ma már legnagyszerűbbnek tekintett építményeink, például a Parlament vagy a Lánchíd esetében sem volt, sőt. Tanulságos elolvasni az egykori vitákat. Egyébként az építészszakma valamennyi fontos szervezetével egyeztetünk, bevonva őket a fejlesztés előkészítésébe. De fontos a politikai közeg reakciója is: amikor például a madridi Prado bővítése volt soron 1995 és 2007 között, teljesen mindegy, milyen kormány volt Spanyolországban, nem vált politikai csaták tárgyává, pedig a munkálatok tizenkét éve alatt a költségek is emelkedtek, a határidők is elcsúsztak. Nemzeti ügy volt, minden kormány, pártszínektől függetlenül, kiemelten kezelte. A Liget fejlesztése is ugyanígy nemzeti ügy, bízom benne, hogy nálunk is meglesz ez a konszenzus. A Liget európai rangú családi parkká alakítása persze önmagában a parlamenti többség és a kormány támogatásával is meg tud valósulni, és meg is fog. Nem is annyira a projektnek, hanem sokkal inkább az országnak volna arra szüksége, hogy legyenek olyan nagy, felemelő terveink, amelyek megvalósításának közösen tudunk örülni. Tekintve, hogy igazából a zöldfelület csökkentésének víziója az, amivel híveket lehet toborozni a Liget megújításával szemben, hadd szögezzem le ismét és határozottan: a Városliget zöldfelületének nagysága és minősége egyaránt nőni fog.

– Mi lesz az Állatkerti sétányon található bódékkal?

– Szégyenteljes, ami a Városligetben ma kiskereskedelem címén zajlik. Ennek a hosszú évek óta lefelé tartó folyamatnak a szimbóluma a Petőfi Csarnokban és környékén üzemelő ócskapiac, de a bódéállomány és árukínálata sem szívderítőbb. A városligeti törvény értelmében az állami vagyonkezelő szervezet joga és kötelessége lesz az árusítás jellegét, az erre kiadott engedélyeket, s ezzel összefüggésben például a vendéglátó-ipari kínálatot is felülvizsgálni. A Liget Budapest projektnek van egy fontos gasztronómiai komponense is: az idelátogató pestieknek, hazai és külföldi turistáknak sokrétű minőségi kínálatot kell biztosítani, a street food-tól a fine dining-ig, vagyis az olcsó utcai étkezési lehetőségektől az első osztályú éttermekig, kiemelt figyelemmel a magyar konyha legjobb hagyományaira és annak ma zajló kreatív megújítására.

– Melyek lesznek még a lebontandó épületek?

– Számtalan olyan épület van, amelyeket már régen el kellett volna bontani. Ilyenek a fák között megbúvó egykori Hungexpo irodaépületek, vagy például a semmiféle építészeti értékkel nem bíró Petőfi Csarnok. Vannak olyan lepusztult létesítmények is, amelyeket nem lebontani, hanem megújítani kell, mint például a szabadidős kikapcsolódást szolgáló játszóterek, futóutak és focipályák. A Ligetbe látogatók döntően a Liget környéki kerületekből jönnek. Őket is meg fogjuk kérdezni, milyen Ligetet szeretnének, milyen újításokat, legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak. Már most látjuk: ötlet lesz rengeteg. Például megkeresett a Színháztörténeti Múzeum, hogy élesszük újjá a ligeti szabadtéri bábjátszás hagyományát, de sokan javasolnak új futó- és babakocsi pályákat, új vízfelületeket vagy épp pihenőkerteket.

– A projekt két néven is fut: hol Múzeumi Negyed, hol „Liget Budapest”-ként lehet róla hallani.

– A Liget Budapest projekt a Városliget teljes megújítási és fejlesztési programját jelenti, s egyben azt a márkanevet, amit a külföldi célközönség is meg tud jegyezni. Az új múzeumi negyed része a Liget Budapest programnak: a beruházás teljes összege mintegy százötven milliárd forint, ennek fele a múzeumi, másik fele az egyéb fejlesztéseké.

– Mennyi lesz az uniós forrás, és mennyi az állami rész?

– Pontos arányokat még nem tudunk. Sajnos Budapest és a központi magyarországi régió kevesebb európai fejlesztési pénzhez fog jutni, mint 2007 és 2013 között. De bármekkora is lesz a nemzeti finanszírozási hányad, az a cél, hogy a Liget Budapest olyan európai rangú turisztikai márka legyen, ami jelentős többletturizmust vagyis többletbevételt generál az országnak. Magyarán úgy kell megterveznünk a projekt egészét, márkaerejét, hogy az hosszabb távon visszatérülő közpénzkiadást jelentsen.

– Mi lesz a Várban, ha kiköltözik a Nemzeti Galéria?

– Az egykori királyi palota olyan sok száz éves múltra visszatekintő, szimbolikus értékét tekintve csak a Parlamenttel összevethető nemzeti értékünk, amit helyre kell állítani. Úgy, ahogy azt a lengyelek megtették a maguk porig rombolt királyi székhelyével 1971 és 1983 között. Ők egy látogatható palotamúzeumot alakítottak ki a rekonstrukciót követően, nekünk is ezt kellene tennünk. A budai királyi palota háború utáni helyreállításakor, teljesen nyilvánvalóan ideológiai okokból, a múlt eltörlésére irányuló célzattal, egyetlen terem se lett eredeti állapotában helyreállítva. Miért kellene ebbe véglegesen beletörődnünk? Ez egy több kormányzati cikluson átívelő, sok pénzt igénylő feladat, de ezzel tartozik magának a nemzet.

– Újraépül-e a kommunisták által felrobbantott Regnum Marianum és mi lesz a Vaskefe sorsa?

– Az 1951-ben lerombolt Regnum Marianum ügyében világos a képlet: katolikus templomot csak a katolikus egyház építhet, amely viszont nem kívánja újraépíteni a Regnum Marianumot, ezért emlékhelyet és emlékjelet tudunk és fogunk ott létrehozni. A másik kérdésben sokkal polarizáltabbak a vélemények, és mondanom se kell, hogy leginkább politikai és nem esztétikai nézetek alapján szoktak állást foglalni benne az emberek. Már az elnevezés is megoszt: a baloldaliaknak illik szeretni és Ötvenhatos Emlékműnek hívni, a jobboldaliaknak meg illik nem szeretni és Vaskefének hívni – anélkül, hogy igazán elhangozna érv amellett, milyen is tulajdonképpen ez az alkotás, amelyről magam is sok barátommal szoktam vitatkozni. Hadd kezdjem most is, ahogy ezekben a beszélgetésekben szoktam, egy erős állítással: szerintem ez az egyik legjobb hazai köztéri emlékmű. Igaz, nem alakot formáló figuratív, hanem nonfiguratív formanyelven meséli el, sűríti egyetlen szuggesztív metaforába, képi hasonlatba a forradalmat. Sajnos ezt a nonfiguratív, absztrakt művészi formanyelvet sem a magyar oktatási rendszerben, sem később, a nyilvános kommunikáció szokványos tereiben nemigen tanítják meg érteni és értelmezni, tehát nem csoda, hogy az bizony nagyon sokak számára csak egy vizuális tohuvabohu. Persze, ahogy egy figuratív, úgy egy nonfiguratív mű is lehet vacak, de itt nagyon is másról van szó. Ha megnézzük, a rozsdás, alacsony, különálló fémhasábok hirtelen minden dimenzióban elkezdenek erősödni: sűrűsödni, nőni, fényesedni, élesedni, mígnem az egész összeáll egyetlen éles, magas ékké, amely felszántja az utcakövet, áttör minden gáton – ahogy a külön-külön gyenge és esendő emberek sokasága egyszer csak egyetlen hatalmas, bátor közösséggé válik egy felemelő cél érdekében. ’56 lényegét illetően erről: a szabadságról, a hősiességről, a bátorságról szólt, vagyis elvont fogalmakról, amelyeket nem lehet portrészerűen ábrázolni. Az emlékmű, avagy a Vaskefe ezeket a fogalmakat egyszerűen, sallangmentesen, mégis tökéletes pontossággal és éppen ezért megrendítő módon fejezi ki. Természetesen meg kell vizsgálnunk, hogy az új köztéri fejlesztések elemei között elfér-e, de én amellett fogok érvelni, hogy maradjon.

– A Szépművészeti Múzeumban látható Caravaggiótól Canalettóig kiállításnak elsöprő sikerű a nemzetközi kritikai visszhangja. Miért jelentős ez a tárlat?

– Kilencven éve nem rendeztek a világon ilyen átfogó és ilyen minőségű kiállítást az itáliai barokk festészetről. Az olasz, az angol, a német, a svájci lapok a legnagyobb elismeréssel írtak róla. Az egyik legfontosabb német művészeti folyóirat, a Weltkunst öt vezető művészeti kritikust kérdezett meg, hogy szerintük melyik volt a 2013-as év legfontosabb kiállítása, s egyikük a budapesti Caravaggiótól Canalettóig kiállítást nevezte meg a világ sok tízezer tárlata közül! Hadd idézzem szó szerint egy vezető olasz művészettörténész professzornak a kiállítás kapcsán hozzám írt levelét: „Nagyon örülök, hogy a manapság Európát sújtó nehézségek ellenére Magyarországon egy ilyen színvonalú kiállítást és katalógust lehet megvalósítani. Budapest ismét a művészet egyik fővárosává válik, mint Corvin Mátyás idején.” E szavakból is kitűnik: a kiállítás azon túl, hogy igazán különleges, maradandó élményt jelent valamennyi, immár közel százezer látogatójának, egyben erős országimázselem is, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, s amely – a nemzetközi médiavélemények jelenlegi irányára is tekintettel – ma különösképpen hasznos Magyarországnak.

Lass Gábor