Hirdetés

Bár az egyenértékűség jegyében a négy muzsikus neve még csak nem is ábécésorrendben szerepel a borítón, mégis egyértelmű, hogy ez a lemez a szerb származású, pán­európaiként definiált berlini dobos albuma. Egy kivételével minden szám az ő szerzeménye, egyébként is 2012-ben ő hozta létre a Melanoia együttest. Társai is vezető európai zenészek: a héthúros gitár mestere, Ronny Graupe, Christian Weidner altszaxofonos és Jozef Dumoulin belga billentyűs, aki zongorán és Fender Rhodeson is játszik. 

Terzić számára a ritmusban jelenik meg annak a különleges létélménynek a művészi kifejezése, amit a melankólia és a paranoia egyszerre történő átélése, az álom az álomban tudatállapot megragadása jelent. A basszushangszer elhagyása mellett a harmóniák és dallamok helyett ritmusokra épülő hangszereléseket hallunk. Páratlan balkáni ritmusképletek, ritmusváltások, sodró kollektív improvizáció és kolosszális hangszeres szólók is jellemzik ezt a zenefolyamot. A ritmus tartja össze a szétcsúszás veszélyét hordozó részleteket, teremti meg az egységet. A Melanoia zenészei sohasem haladnak a kitaposott úton, olykor hajlamosak a végletekig elmenni, de képesek rá, hogy a meglepő fordulatok révén mindvégig fenntartsák a hallgató érdeklődését.