Hirdetés

Dancs Rózsa, a sepsiszentgyörgyi tanárnő még akkor sem sejtette, hogy saját besúgójával él házasságban, amikor a nyolcvanas évek végén, nyolc terhességéből megmaradt két gyermekével a romániai diktatúrából Kanadába menekült. Megpróbáltatásait Pokoljárás című könyvében tárta az olvasó elé. A kötetből készült megrázó monodrámát korábban Újhelyi Kinga előadásában, Szabó K. István rendezésében, a Csokonai Színházban mutatták be Anyaöl címmel, legutóbb a Pesti Vigadóban, az MMA Szó-Szín-Játék sorozatának keretében volt látható. A meghökkentő színházi játéktér központjában a nőgyógyászati kezelőszék és a kórházi függönyrendszer kegyetlen, rideg és személytelen környezete, benne az anya jellegzetes, khakiszínű Securitate-ballonkabátja áll. A 60-as években érvénybe lépett 770-es rendelet nyomán a 25 év fölötti romániai nők gyermektelenségi adót fizettek, 2 millió nem kívánt csecsemő, úgynevezett „dekrétgyerek” született, anyák ezrei haltak bele a szülés szövődményeibe, csupán azért, mert az őrült Ceaușescu olyan nemzedéket vizionált, amelyik csakis hozzá lesz hű. Dancs Rózsának volt elég bátorsága visszafordulni a pokol kapujából, hogy megmentse önmagát és gyermekeit. A forradalom után felajánlották neki, hogy betekinthet a róla szóló állambiztonsági iratokba. Sokszor a száraz ténymegállapítás többet mond minden részletnél: nem csoda, hogy – mint mondják – ez idáig nem élt a lehetőséggel.

Korábban írtuk