Menni vagy maradni?

Térey János, Kovalik Balázs és Gálffi László – e három név látatlanban is egy kivételes színházi élmény garanciája lehet. Ehhez járul még az a tragikus tény, hogy a darab még csiszolatlan, első változatának szerzője, Térey (a szöveget aztán Nádasdy Ádám és Ari-Nagy Barbara dramaturg gondozták tovább) sajnos már nem érhette meg a decemberi bemutatót, illetve hogy Lót és családja története a Bibliában kevésbé jártasak számára is ismerős lehet. A túl sok „leg” azonban sokszor nem megemeli, hanem agyonnyomja az adott produkciót, és bár ez esetben szerencsére nem ez történt, a szintén Térey–Kovalik–Gálffi fémjelezte 2002-es Borisz Godunovhoz képest azért jóval kisebb az összhatás. Ennek ellenére is fontos előadás ez, korunk égető kérdéseivel a középpontban: mi a jobb, menni vagy maradni, találhat-e hazát is, aki otthont cserél, meddig tart a vendéglátás kötelessége, megőrizheti-e bárki a tisztaságát egy romlott világban, léteznek-e hídemberek, vagy ez is egy illúzió csupán? A szereplők közül természetszerűleg kiemelkedik Lót (Gálffi László) és felesége párosa, utóbbit Kerekes Éva alakítja szívszaggató sokszínűséggel: fokról fokra építve karakterét tökéletesen megérteti a nézőkkel a hátrafordulás szükségességét. Megemlítendő még az „arany” konzervdoboz falak dominálta díszlet (Antal Csaba), a rendező Kovalik Balázs védjegyéül szolgáló operabetétek (kar) és a szájbarágós aktuálpolitikai utalások és az itt-ott kilógó mondatok ellenére is csodálatosan időtlennek ható szöveg.