Merülj el a művészetben!

Immerzív és digitális. Ráadásul művészet. Két kifejezés, amely már önmagában is, de a művészettel kapcsoltban pedig mindenképp tisztázás szorul. Az idegen szavak szótára szerint az immerzió egyfajta belemerülést, belemártást jelent, míg a digitális magára a technológiára utal, amelyben az alkotások létrejönnek. A Cinema Mystica tehát egy olyan varázslat, ahol az alkotásokat nem a megszokott módon szögre akasztjuk, hanem vetítőkkel és projektorokkal a falra vetítjük, így a képek és a szemlélő között megszűnik a tér. A befogadó eggyé válik a műalkotással, részesévé lesz. Ezáltal pedig értelmét veszti minden, az alkotások konkrét értelmezésére irányuló kísérlet, hiszen a cél ennél sokkal összetettebb: egyfajta belső utazás, maga a katarzis élménye.

Séta a víz felett

A számítógép az 1900-as évek közepe óta folyamatosan jelen van a művészetben, az azóta eltelt idő alatt pedig a digitális művészet olyan önálló képzőművészeti ággá nőtte ki magát, amely nem vonhatta ki magát az elmúlt évtizedek technikai változásai, fejlesztései alól sem. Ezek közül is a legnagyobb hatást talán az algoritmusokon alapuló mesterséges intelligencia (MI) gyakorolta rá, amely ugyanakkor önálló műalkotások létrehozására nem, csak azok leképezésére képes. Vagyis ezek, az MI által generált képek csupán alapul szolgálnak azokhoz az új, egyedi művészi munkákhoz, amelyekben már tetten érhető alkotójuk gondolat-, forma- és színvilága.

Az egyik leghíresebb digitális művészcsoport a 2001-ben Japánban alakult, nemzetközi alkotókból álló TeamLab. 2018-ban Tokióban hozták létre a világ első állandó digitális múzeumát, amely már megnyitása évében több mint kétmillió látogatót vonzott. Hasonlóan sikeres a Bassins des Lumiéres, amelyet három évvel ezelőtt nyitottak meg Bordeaux egykori tengeralattjáró-bázisán. A galéria 13 ezer négyzetméteres terét digitális műtárgyak és kortárs művészeti alkotások töltik meg. Míg az állandó kiállítás főszereplője Gustav Klimt, addig az időszaki tárlatokon a modern művészek mutatkozhatnak be. A tárlat koncepciója az egyenként 110 méter hosszú négy medence vizének tükröződésén alapul, amelyek között a látogatók megemelt sétányokon közlekedhetnek, miközben a víz tükröződésének köszönhetően úgy érezhetik magukat, mintha a festmények világában sétálnának.

Misztikus univerzum

Miközben tehát az elmúlt években a digitális, immerzív művészet kezd bekerülni a köztudatba, és a világon sorra nyílnak a fentiekhez hasonló kiállítások, addig Magyarországon ezekhez hasonlóra mindeddig nem volt példa. A szabadúszó fiatal hazai és nemzetközi művészekből álló Global Illumination csapata azonban július 7-én a Párisi Udvarban megnyitotta hazánk első újmédiumokat felvonultató galériáját, a Cinema Mysticát, ahol digitális alkotások, immerzív vetített terek, 3D nyomtatott szobrok, interaktív élmények és rövidfilmek várjak a látogatókat.

– A Cinema Mystica univerzum a fény, a hang és a művészet birodalma. Érzékszervi utazás, amely számos egyedi újmédia-installáción vezet végig. A kiállítóterek misztikus világokká alakulnak, ahol elmosódik a határ valóság és vízió között. Játék ez, amely során olyan kozmikus tereket hozunk létre, ahova néző belépve maga is részesévé válhat a varázslatnak. Első kiállításunk a digitális művészet és a szakralitás kapcsolatát mutatja be, misztikus témákat járunk körbe, olyan dolgokat pedzegetünk, amelyek a belső lényünk megismeréséhez visznek közelebb – mondja Vigh Dávid, a Global Illumination és a kiállítóhely művészeti vezetője, a kiállítás kurátora, aki az installációk válogatása során egyebek mellett olyan kérdésekre kereste a választ, mint hogy közvetíthet-e a digitális művészet szakrális tartalmakat, illetve hogyan alkalmazható a mesterséges intelligencia mindezen tartalmak gyártásában.

Látogatás az Édenkertben

A kiállított alkotások többsége valódi csapatmunka. A koncepciótól az animációs tartalmakon át a fizikai megvalósításig a Global Illumination hasonló érdeklődésű, de különböző végzettségű kreatív alkotói tudatosan használták a kollektív alkotás erejét. Ez az együtt gondolkodás pedig lehetőséget adott nekik arra, hogy az egyéni kereteket túlszárnyalva komplex, ugyanakkor egyedi alkotásokat hozzanak létre. A kiállításhoz 85 projektort, 5 kilométer hosszúságú kábelt, csúcstechnológiájú médiaszervereket, érzékelőket és speciális hangszórókat és rezonátorokat használtak. Talán a legkomplexebb installáció és egyben a tárlat fő attrakciója a nyitótermi The Garden, amely a leírás szerint „a kert. A forrás. Ahol minden kezdődik és végződik”, vagyis maga a Paradicsom, közepén egy LED-lámpákkal megvilágított életfával, amely ebben a kontextusban akár a jó és a rossz tudásának fájaként is értelmezhető. A fát körülölelő falakra pedig 17 projektor vetíti a különböző színekben pompázó növényi alakzatokat, amelyek között egykor akár Ádám és Éva is bolyonghatott. A legérdekesebb, ám egyben talán legfélelmetesebb installáció pedig az Aedan, amely a mesterséges intelligencia és az emberi kreativitás együttműködését boncolgatja. Az afrikai törzsek félisten jellegű szobrait idéző alkotás érzékelőzónájába lépve egy mikrofonon keresztül angolul kérdezhetünk, amire az a mesterséges intelligencia segítségével válaszolni is fog.

Persze még hosszasan beszélhetnénk a több mint húsz interaktív, digitális művészeti installációról, de nem érdemes. A kapott vezérfonal ugyan minden alkotáshoz ad egyfajta értelmezési lehetőséget, ez azonban csupán kiindulópontként szolgálhat számunkra. Mert a Cinema Mystica olyan utazásra invitál és olyan térbe repít bennünket, ahol a saját emlékeinket, élményeinket hívhatjuk elő a tudatunkból. Éppen ezért nem lehet, és nem is érdemes az alkotások konkrét értelmezésével bíbelődni, mert a kiállítás célja önmagunk megismerése, egy olyan, a pszichológiában flow-ként emlegetett élmény, amelynek során a képekben elmerülve elfelejtkezhetünk a külvilágról, majd feltöltődve léphetünk ki a Cinema Mystica kapuján.