Történelem az iparművészeti remekeken
Mesélő korsók
Közel kétezer míves, értékes söröskorsóból áll az elkötelezett gyűjtő, Szemere István több mint öt évtized szenvedélyének gyümölcseként összeállt kollekciója, melynek nagyobb része belépődíj nélkül megtekinthető a vármegyei értéktárba bekerült sződligeti Korsók Házában.
Széles, tekintélyes söröskorsó áll az asztal közepén. Négy oldalán a négy evangélistát, fedelén a tízparancsolatot mintázta meg az alkotó. Tulajdonosa, Szemere István nem rejti véka alá az ebben a korsóban összefoglalható világnézetét.
– Ha mindenki a rajta látható erkölcsi elveket követné, egész máshogy nézne ki Európa – nyomatékosítja vendéglátónk, hozzátéve: – Hármas identitásom van: magyar vagyok, zsidó és polgár. 1986 óta egyéni vállalkozóként keresem a kenyeremet, egy időben izraeli–magyar vegyesvállalatot vezettem, de aztán kivásároltam az izraeli tulajdonostársakat. Ezzel alighanem egyedül vagyok, inkább fordítva szokott történni – mosolyog Szemere úr.
Sződligeten vagyunk a 2019. május 31-én megnyitott Korsók Házában. Ez Magyarország legnagyobb tematikus, látogatható söröskorsó-gyűjteménye, több mint ötven év szenvedélyes munkájának büszke eredménye. Az első darabra, a Fővárosi Gázművek reprezentációs ajándékként gyártatott, kétségtelenül mutatós korsóinak egyikére 1972-ben tett szert Szemere István.
– Megtetszett a díszes kialakítása. A vezérigazgató titkáraként dolgoztam, mondhatnám, hogy ajándékba kaptam, de az az igazság, hogy elemeltem egyet a készletből. Azóta sincs visszaút, ma már összesen 1800 korsóm van, ebből 1060 látható itt, a Korsók Házában – eleveníti fel a jelenhez vezető múltat Szemere úr, aki 1953-ban az újpesti zsidó óvodában megismert feleségével, Zsuzsával közösen gondozza az európai kultúrtörténet e különleges szeletét.
A takaros épületben nyoma sincs a gyűjtőkre olykor jellemző kissé áttekinthetetlen raktárhangulatnak. Itt minden korsó pedáns rendben sorakozik különböző szempontok szerint. Vannak kártyalapokat ábrázoló korsók, hajósokat és kifejezetten Kolumbuszt mintázó korsók, katonakorsók; utóbbiak egykor élt német, főleg bajor obsitosok szolgálati emlékei az alakulat és a szolgálati idő jelölésével, gyakran a bajtársak nevével. Mindegyik egyedi és egyetlen, hiszen konkrét sorsokról mesél, konkrét arcok köszönnek róluk vissza, utóbbiakat a korsók vékonyra kikészített talpán láthatjuk, ha alulról megvilágítjuk vagy a fény felé fordítjuk őket.
– Ez a litofánia technológiája: áttetsző porcelánba vésett vagy öntött kép, amely a megvilágítás hatására háromdimenziós látványt ad. A szó görög eredetű, hozzávetőleg kőből előtűnőnek lehet fordítani. A kínaiak már Krisztus előtt kétezer évvel ismerték – mondja Szemere István, büszkén hozzátéve: nagyszüleit, miként feleségéét is, kitüntették a világháborúban. Az erről szóló dokumentáció ugyancsak látható a katonakorsók között, személyessé téve a gyűjteményt.
A 2010-es dél-afrikai futball-vb tiszteletére készült korsó a világbajnokoknak eredetileg járó Rimet-kupát mintázza. Ezzel a sportág nemzetközi szövetségét, a FIFA-t a leghosszabb ideig, 1921-től 1954-ig vezető francia Jules Rimet nevét viselő serleggel jutalmazták 1930-tól 1970-ig a futball-világbajnokságok győzteseit, míg végül Brazília, miután harmadszor is a világ legjobbjának bizonyult, örökre hazavihette a trófeát – amit azonban 1983-ban a dél-amerikai országból elloptak, és mindmáig nem találtak meg.
Találhatók ebben az 1060 tételt számláló gyűjteményben az amerikai történelem emlékezetes eseményeit, például a japán Ivo Dzsima szigetének 1945. tavaszi katonai elfoglalását vagy a Holdra szállást, valamint az Egyesült Államok talán legismertebb jelképének számító Szabadság-szobrot, továbbá több egykori elnök portréját ábrázoló korsók is.
Az egyik sorban a mesékből ismert hétmérföldes csizmán akad meg a szemünk. Ez is korsó, éspedig tizenöt literes, a Zöller & Born cég alkotása. De ennél is nagyobb korsó is van itt, egyenesen a világ legnagyobb, Guinness-rekorder darabjának egy példánya: tömege húsz kilogramm, 125 centiméter magas, űrtartalma 32 liter, a 2001-ben bezárt Gerz vállalat mintája alapján ugyancsak a Zöller & Born cég készítette.
Az úgynevezett karakterkorsók különböző figurákat mintáznak: épületeket, tárgyakat, fejeket, például egy szerzetest. Vagy épp egy bobbyt. Tudjuk, így hívják az angol közrendőröket – de vajon miért?
Sződligeten erre is fény derült. Itt minden tételnek saját kódja van, amelyhez a gyűjtemény katalógusában rövidebb-hosszabb tudnivalók tartoznak: mikor hol ki készítette az adott darabot, milyen magas, mekkora az űrtartalma és a talpa átmérője, mit ábrázol a rajta látható díszítés, esetleg mi a megmintázott kép, jelenet történelmi magyarázata. Ily módon nem csupán a szemnek tetszetős, míves ivóalkalmatosságok ezek, hanem a nyugati, főleg európai kultúrtörténet, sőt az annál is tágabban érthető történelem hordozói. A lajstromból tudtuk meg, hogy a bobby a modern angol rendőrséget 1829-ben London Scotland Yard nevű utcájában megalapító Sir Robert Peel belügyminiszter becézett keresztnevének köznévvé alakult formája.
Szemere István összesen 36 különböző csoportba sorolta a gyűjtemény korsóit, többek között anyag, minta, stílus szerint. Mint mondja, a kisüzemi korsókészítés hőskora a XIX. század közepétől mintegy száz évig tartott, a legjelesebbek a németországi, westerwaldi manufaktúrák voltak, ezekből egykor legalább 600 működött. Ma már egy sincs…
– Ma Brazíliában üzemel a legnagyobb korsógyár – mondja Szemere István. És ebből az egy mondatból, ha akarjuk, kibontható a korunkat jellemző európai térvesztés teljes problematikája.
De most nem akarjuk, inkább a söröskorsó-technológiák rejtelmeiben merülünk el.
– A korsó készülhet kerámiából, üvegből, porcelánból; lehet festett, matricás, domborműves, kézzel karcolt. Utóbbiak különösen értékesek, mert mindegyiket egyenként készítették, ezért nincs két egyforma – hangsúlyozza Szemere úr. Ahogy egyetlen példány készült a kifejezetten neki mint elismert gyűjtőnek készített tiszteletkorsókból is.
De nézzük tovább: mit üzennek a titokzatos 11. paragrafust hirdető korsók?
– A Heidelbergi Egyetem diákjai 1820-ban írásba foglalták a szabadidős tevékenységeik szabályait. Mivel ezek között előkelő helyen szerepelt a sörivás, erről külön kódexet írtak, aminek érdekessége, hogy egyből a 11. regulával kezdődik – mivelhogy a Tízparancsolatot már korábban lejegyezték. A 11. paragrafus pedig azt írta elő a diákoknak, hogy igyanak annyi sört, amennyit bírnak – magyarázza Szemere István, rámutatva, hogy az egyetemi polgárok az elme pallérozása mellett már kétszáz évvel ezelőtt sem vetették meg a dorbézolást.
A régi idők azonban más párhuzamot is mutatnak korunkkal.
– A napóleoni háborúkban kiderült, hogy a korabeli német ifjúság elpuhult. Friedrich Ludwig Jahn ezért hozta létre a Német Tornaszövetséget 1811-ben, melynek jelmondata, frisch, fromm, fröhlich, frei, azaz edzett, hívő, vidám, szabad a mai fiataloknak is fontos és aktuális üzenet – köti össze a múltat a jelennel Szemere István, miközben megcsodáljuk a nevezett tornaszövetség tiszteletére készült korsókat.
Lassan megértjük, hogy egy-egy ilyen ivóedény, illetve a fedeles korsók esetében az ugyancsak remekbe szabott fedél nem csupán iparművészeti remekmű, hanem belőlük korok történelme tárul elénk. Történetek a tárgyak mögött – ettől igazán izgalmas ez a szenvedély. Amelynek, komoly dologról lévén szó, nemzetközi szakfolyóirata is van. Az 1965 óta megjelenő Prosit című, angol nyelvű, negyedéves periodikát az Egyesült Államokban adják ki előfizetéses rendszerben, néhány ezer példányban, szerzői között Szemere István is megtalálható.
A gyűjtők szakmai közösséget is létrehoztak, idén ünnepli a partiumi Nagykárolyban fennállásának huszonötödik évfordulóját a jelenleg 24 tagot számláló Söröskorsó- és Pohárgyűjtő Egyesület, a negyedszáz esztendő történetét Szemere úr könyvben foglalta össze, megörökítve a már eltávozott gyűjtők emlékét is.
– Ez már az ötödik könyvem a témában, 2011-ben kezdtünk neki a feleségemmel a tematikus gyűjtemény írott feldolgozásának. A kötetek 130 példányban jelentek meg, most készül a hatodik – avat be a gyűjtés tudományos igényű hátterébe Szemere István.
A gyűjtemény különösen nagy becsben tartott büszkesége a neves német illusztrátor, Heinrich Schlitt által kizárólag a Villeroy & Boch kerámiagyár számára festett képeivel díszített sorozat. A korsók alján feltüntetett jelzet alapján az 1890-es években készültek ezek a szemet gyönyörködtető alkotások. Hosszan sorolhatnánk még a különlegességeket – a Korsók Házában egyebet nem is találni –, de Sződligetre inkább el kell menni, meg kell nézni az egyedülálló gyűjteményt. Ezt belépődíj nélkül, tárlatvezetéssel tehetik meg az érdeklődők, mindössze előzetes időpont-egyeztetésre van szükség, ha előbb nem, hát a június 22-i a Múzeumok Éjszakájáig, amelynek idén a Korsók Háza is hivatalos résztvevője.
