Mesterzenészek

A zenekar gondolata a koreai származású, de Amerikában született John Myungtól származik, aki bár ötéves korától hegedülni tanult, később basszusra váltott. Iskolatársával, John Petrucci gitárossal a Berklee College of Music klasszikus zene és a hangszeres rögtönzés művészete elnevezésű fakultásán folytatták tanulmányaikat, ahol csatlakozott hozzájuk egy harmadik növendék, Mike Portnoy dobos. A többi már rocktörténelem.

Műfajukat a közbeszéd progresszív metálnak nevezte el, amiben van is igazság, csakhogy a szóösszetételhez a klasszikus zenei, az improvizatív, valamint a dallamos jelzőket is csatolni lehetne. Amit ugyanis a Dream Theater név alatt művelnek, mindent magába foglal, aminek a minőségi zenéhez köze van, sőt ettől igazán egyedi. Albumborítóik grafikái nem a mostanában divatos, csak nehezen olvasható, kibogozható feliratokkal jelentek meg, képei viszont gondolkozásra késztetnek, olykor megdöbbentő természeti tájakat mutatnak, mint a Sleeping Giant borítóján látható, sajátos formájú óriássziklák.

Egyes zenei témáikat általában tíz perc alatt bontják ki, sőt a The Count of Tuscany című ennek duplája, mégsem egy végtelen improvizálásba fulladó unalom, sokkal inkább számtalan hosszabb, rövidebb ütem- és dallamváltással, részben akusztikus hangszerekkel színesített miniopera.

Sikereik nyomán soha nem szállt fejükbe a dicsőség, inkább tehetséges zenészek és zenekarok iránti tiszteletüket fejezték ki, amikor teljes koncertet szenteltek többek között a Deep Purple, illetve a Led Zeppelin életművéből álló önálló műsoraiknak. Saját szerzeményeik közül sosem maradhat ki a befutásukról gondoskodó, 1992-ben megjelent Image and Words Unite című, máig legsikeresebb albumuk Pull Me Under tétele. Nem kevésbé jelentős az A Change of Seasons (Évszakok változása), amit a szervezők a 2002-es téli olimpia hivatalos zenéjévé választottak. E sorok írójának személyes találkozása James LaBrie énekessel bebizonyította, hogy egy értékes beszélgetés nem szókincshiányos makogásból és szabvány szavak, mondatok vég nélküli ismételgetéséből áll. A zenész azt is hangsúlyozta, hogy koncertkörútjaik idején egyáltalán nem iszik alkoholt, nem dohányzik, szabad idejét pedig nem kicsapongással, hanem a koncertekre történő felkészüléssel és pihenéssel tölti. Az egészséges élet egyébként mindnyájuk lételeme, csupán Portnoy esetében történtek kihágások. 2010-ben ki is vált a zenekarból, de megszabadulva káros szenvedélyeitől 2023 ősze óta ismét a zenekar tagja. Petruccinak ilyen gondjai sosem voltak, szabadidejében inkább testépítőként gyúrja magát és emelgeti a súlyokat, ennek eredménye látszik is egyre izmosabb felkarjain. Az ötödik tag, a billentyűs Jordan Rudess napjainkban már tanórákat ad. A klasszikus zenét még zongorán tanulta, de példaképe, Jon Lord (Deep Purple) hatására Hammond orgonán folytatta.

A Dream Theater Grammy-díjas zenekarként érkezik Budapestre.